Ez volt Isten szándéka? (beszélgetős fórum)

Nem hisznek ? ! Ezt honnet veszed ???

Jezusnak olyan NAGY volt a hite hogy , ezzel a hittel betegeket gyogyitott ! Jezus az 1-etlen akiröl fel van jegyezve hogy , leprasokat is meggyogyitott !

Akikről te beszélsz,azok nem hisznek,hanem tudnak.

Nagy különbség! :D

Meg szerencse hogy , nem erzed magad "ilyen!" kivaltsagosnak , mert egyböl gyanus lennel :)

Ezek a kivaltsagosok Jezus,Budha,Krisnamurti stb nivojan vannak !

Tudod nagyon sokan ereznek elhivatottsagot, de keves a kivalasztott !

:))

Hát azért mondtam hogy ez a bolondok kiváltsága.

Egy bolond sem tanulja azt a hitet hogy éppen Napoleonnak képzeli magát :D

Még szerencse hogy én nem vagyok ilyen kiváltságos" :D

Ezt a szerző állította anno :)

Szerintem nem voltszűk látókörű,ellenkezőleg,a 18.század végén élő szerzőnek már akkor nagyobb rálátása volt dolgokra,mint most bizonyos embereknek.

Persze hogy nem azért hisz valaki,ezt nem állítottam.Arra sokminden rájátszik,kezdve a földrajzi környezettől az éppen aktuális lelkibeállítottságig sokminden....

Viszont,hogy a tudomány és a hit párhuzamos volna

ezt azért nem merném így állítani.

Nézzük csak meg hogyan késleltették a fejlődést az egyházak. (H-I-T)

Talán azt gondoljátok, hogy túl messzire megyek, ha azt állítom, hogy még ma is így van. De nem túlzok. Vegyünk csupán egyetlen tényt - Nem épp örömteli tény, de az egyházak rákényszerítenek minket, hogy megemlítsük a szomorú tényeket. Tegyük fel, hogy a mai világban egy tapasztalatlan lány hozzámegy egy szifiliszes férfihoz. Ebben az esetben a katolikus egyház azt mondja: "A házasság felbonthatatlan szentség. Vagy nem kötsz házasságot, vagy ha megkötötted, együtt kell maradnod házastársaddal. Ha pedig együtt maradsz vele, nem használhatsz fogamzásgátló módszereket, hogy megakadályozd szifiliszes gyermekek születését".Vagy ott van az pl hogy egyes szekták tiltják a vérátömlesztést,hogy másról ne szóljak. Senki, akinek természetes emberi érzését nem tették még tönkre a dogmák, vagy aki erkölcsileg nem totálisan érzéketlen az emberi szenvedés iránt, nem állíthatja, hogy ez így jó és helyes, és a dolgoknak így kell továbbmenniük.

S ez csupán egy-két példa. Se szeri, se száma azoknak a módozatoknak, ahogyan az egyház napjainkban szükségtelen és meg nem érdemelt szenvedést ró emberek tömegeire azáltal, hogy görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit önkényes választása szerint erkölcsnek nevez. Természetesen, még ma is az egyház az egyik legnagyobb ellensége a fejlődésnek, javulásnak a világban levő szenvedés csökkentése tekintetében, mert erkölcsösségnek önkényesen bizonyos viselkedési szabályok szűk halmazát nevezi, amely szabályoknak semmi köze nincsen az emberi boldogsághoz;

"A tudomány csodálatos, és soha nem azért dolgozik , hogy cáfoljon bármit is, hanem AZÉRT , HOGY MEGÉRTSEN valamit is".Ez tény.

Világunkban ma már kezdjük egy kicsit érteni a dolgokat, kezdjük egy kicsit a kezünkbe venni őket a tudomány segítségével, a tudományéval, amely lépésről lépésre haladt az ő útján, szemben a keresztény vallással, szemben az egyházakkal, s szemben a régi tantételekkel.Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tűnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. A tudomány segíthet abban, hogy úrrá legyünk azon a páni félelmen, amelyben az emberiség oly sok nemzedék óta él. A tudomány arra tanít minket, s úgy vélem, a szívünk is arra tanít minket, hogy ne keressünk többé képzeletbeli támaszokat, ne találjunk ki mennybéli szövetségeseket, hanem saját erőfeszítéseinkre összpontosítsunk, azt keresve, hogy mit tehetünk itt a földön azért, hogy ez a világ egy jobb hely legyen, élhetőbb világ legyen, ne pedig olyan hely, amilyenné az egyházak tették az elmúlt évszázadokban.A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bűnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövőben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet - ebben bízunk - messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk.

Bár nem nekem irtad, de szeretnbém megkérdezni, hogy az Isten hithez miért kell vallásosság?

Nem kukacoskodni akarok, de én hiszek Istenben, azonban vallásos nem vagyok.

Vagy ez a kettő kizárja egymást? Csak az Istenhivő, aki vallásos is?

De ezt most komolyan kérdezem.

szerintem itt arra gondolt, hogyha nagyon mélyen belemenne az ember a tudományos dolgokba, szinte felfoghatatlan az ember számára milyen bámulatos a világ, ami körülvesz, valami ilyesmire gondolhatott, rengeteg mindent nem tudnak még a tudósok sem, annyira összetett a világ, az emberi test...stb. van még mit tanulni, fefedezni

persze, hogy a tudomány sok mindent alátámaszt, és az így jó, ni

Miért bolondulnátok bele?Nem értem?:))

A tudomány csodálatos,és soha nem azért dolgozik ,hogy cáfoljon bármit is,hanem AZÉRT ,HOGY MEGÉRTSEN valamit is.

A tudomány és a hit párhuzamosan léteznek,és nekem úgy tűnik segítik egymást.

Miért gondoljátok úgy ,hogy kizárja a tudomány a hitet?:)

Miért kellene bárkinek megbolondulnia ettől?:))

Senki sem azért hisz "isteni" akaratban,teremtésben ,mert lapos -e,vagy kerek a föld,vagy mert anno azt hitték ,csak a föld számít Isteninek?:))

Ne légy ennyire szűk látókörű!

Olyan vagy mint az őseink!:))

Oh hát ha csak néhány tisztázatlan dolgocskáról lenne szó?!!

Mózesnek fogalma sem volt a csillagászatról, tehát bedőlt a szentléleknek, mivel az isteni galamb már Mózes első könyvének keletkezése idején tudta azt, amit Römer 1675-ben fog felfedezni.

Az is említést érdemel, hogy a biblia milyen csekély fontosságot tulajdonít a csillagoknak a teremtésben. A "két nagy égitest" a Nap és a Hold; az a Hold, amely földünknek csupán mellékbolygója! A tudatlan Mózes első könyve egy cseppet sem sejti azt, hogy a Hold, a Föld, sőt még a Nap is igen csekély valami a világegyetemben; hogy ragyogó Napunk, az általunk lakott világ központi égiteste, csupán szerény csillag, a tejút számtalan csillagának egyike.

Ah! Bezzeg elképedne a szerencsétlen Mózes, ha napjainkban feltámadna. Képzelem, milyen arcot vágna, ha beállítana bármelyik európai vagy amerikai csillagvizsgálóba, és ott megtudná például, mi a Sirius, ez az elsőrangú csillag: az ég legszebb és legfényesebb csillaga, amelyet a szentlélek nem méltatott figyelemre; a Sirius, amelynek fénye kis híján nyolc teljes év alatt jut el hozzánk, mivel nagyon-nagyon sok millió mérföldre * van a földtől, több mint 540 000-szer messzebbre, mint a Nap. Mit szólna szegény Mózes, amikor feltárnák előtte, hogy milyen roppant jelentőségük van a világegyetemben a más naprendszereknek, amelyeknek létezését nem is sejtette?

Tegyük fel, a professzor egyszerűen így oktatja Mózest Humboldt nyomán:

– Sirius és a Napunk, bár igen nagy távolságra van egymástól, ugyanahhoz a csillagréteghez tartozik, amely elszigetelten fekszik az űrben, csillag sziget a világegyetemben; s ennek a több világból és napból álló lapos, lencse alakú szigetnek a nagytengelye nyolcszázszor hosszabb, mint a Sirius földtávolsága; s ez mégis csupán egy kicsiny, rendkívül vékony réteg, a sűrű és mély, nagyobb rétegekhez képest, amelyek összehasonlíthatatlanul gazdagabbak csillagokban és napokban.

Mózes, aki önként elhitte, hogy a Föld az isten alkotta világegyetem központja, megbolondulna ettől.

Ez érdekes.A bibliát sem tudod honnan származik,és még csak arra sincs bizonyíték hogy teljes egészében Istentől ihletett lenne,mégis elhiszed.Vizsgálni meg szerintem mindent érdemes,és persze elgondolkozni rajta,és nem csak úgy elfogadni mindent ész nélkül.Ez az ember alaposan megvizsgálta a bibliát...

De szerintem is csodálatos ahogy a természet így létrejött.

Ha jól látom akkor most a természeti törvények érvét hoztad fel.

Ez igen népszerű érv volt a XVIII. században, különösen Sir Isaac Newton és kozmogóniája idején. Az emberek megfigyelték, hogy a bolygók a gravitáció törvénye szerint keringenek a Nap körül, s úgy gondolták, hogy Isten parancsára mozognak a bolygók pontosan ezen a módon. Ez természetesen kényelmes és egyszerű magyarázat volt, amely megkímélte az embereket attól a fáradságtól, hogy a gravitáció törvényének magyarázatát is megpróbálják megkeresni. Ma a gravitáció törvényét némiképp bonyolult módon, Einstein elméletével magyarázzuk. A gravitáció törvényéről most nem kívánok előadást tartani, mert az is jó ideig eltartana; de annyit azért elmondok, hogy ma már nincs olyan típusú természeti törvényünk, mint amilyenekből Newton rendszere felépült; tehát olyan rendszer, amelyben valamilyen, senki által nem értett okból a természet mindenhol azonos módon viselkedett. Ma már tudjuk, hogy számos dolog, amit természeti törvénynek hittünk, valójában az emberek megegyezéséből fakad. Egy méter például még a csillagközi tér legtávolabbi mélységeiben is 100 centiméterből áll. Ez kétségtelenül igen figyelemre méltó tény, de aligha neveznénk természeti törvénynek. Számos dolog, amelyet korábban természeti törvénynek tekintettünk, tulajdonképpen ilyen. Másfelől ha megnézzük, mit is tudunk az atomok viselkedéséről, azt találjuk, hogy sokkal kevésbé engedelmeskednek törvényeknek, mint korábban hitték; azok a törvények, amelyek megszabják viselkedésüket, tulajdonképpen olyan statisztikai átlagokra vonatkoznak, amilyeneket véletlen eseményekből szokás számolni. Van egy olyan törvény, mint mindannyian tudjuk, hogy ha kétszer dobunk egy dobókockával, akkor nagyjából 36 esetből egyszer fogunk két hatost dobni. Ezt mégsem tekintjük bizonyítéknak arra, hogy a kockadobás eredményét poontosan megtervezett törvény szabályozza - éppen ellenkezőleg, ha minden esetben két hatost kapunk, akkor fogjuk gondolni, hogy az eredmény tudatosan megtervezett. A természeti törvények jelentős része éppen ilyen jellegű. A véletlen események törvényeiből eredő statisztikai átlagokról van szó, így aztán a természeti törvényekkel kapcsolatos érvelés ma már sokkal kevésbé hatásos, mint régebben volt. Természetesen ez csupán a tudomány pillanatnyi állapotának következménye, s ez később megváltozhat. Függetlenül azonban mindettől, az a gondolat, mely szerint a természeti törvények léte egy törvényhozó létezését teszi szükségessé, voltaképpen a természeti és az emberi törvények fogalmának összekeveréséből adódik. Az emberi törvények felszólítások, amelyek azt parancsolják, hogy viselkedjünk egy bizonyos módon; de vagy betartjuk őket, vagy nem. A természeti törvények azonban pusztán leírásai annak, ahogyan a dolgok valójában viselkednek, s mivel pusztán a valóságos viselkedés leírásai, nem mondhatjuk azt, hogy kell lennie valakinek, aki erre a viselkedésre utasította őket. Ugyanis ha ezt feltételezzük, akkor azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: "Miért éppen ezeket a természeti törvényeket alkotta Isten, miért nem másokat?" Ha erre azt feleljük, hogy egyszerűen a saját kedve szerint alkotta őket, minden különösebb ok nélkül, akkor azt találjuk, hogy van valami, ami nem engedelmeskedik törvényeknek, így a természeti törvények láncolata megszakad. Ha azt mondjuk, amit némely ortodoxabb teológus mond, hogy Istennek minden törvény esetében megvan az oka arra, hogy éppen azt a törvényt hozza, és nem mást - az ok természetesen az, hogy a lehető legjobb világot teremtse (noha ezt a világ láttán nem gondolnánk) - ha tehát volt ok az Isten által adott törvényekre, akkor Istennek magának is bizonyos törvényeknek kellett alávetnie magát, s ily módon nem jutottunk előbbre azzal, hogy bevezettük Istent, mint közvetítőt. Van egy törvényünk, amely az isteni rendelkezéseken kívül áll, azok fölött áll, így Isten nem felel meg céljainknak, hiszen nem ő a végső törvényhozó. Röviden, a természeti törvények érvének ma már messze nincs meg az az ereje, ami egykor volt.

egyetértek!

Írtad neked e-mailt, elovasnád!

"Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt!"

Véleményem szerint nagyfokú tiszteletlenségre vall ez a mondat.Attól is aki leírta és attól is aki idézi.

hát tudod, én csak olyat vagyok hajlandó megvizsgálni, amiről tudom, honnan származik, én már csak ilyen vagyok.

kérdezed, hogy jön ide a tudomány? ha körbenézel, úgy elfogulatlanul a világban, a világegyetemben, annak nagyságán, a természet harmonikus működésén, és ehhez keresel bármilyen tudományos forrást, neked nem csodálatos, ami körülvesz minket? én nem tudnék ilyet létrehozni, nekem már önmagában ez is egy felsőbbrendi valakire következtet

Menjünk tovább. A harmadik napot a jóisten olyan munkára használta, amelynek eredménye jelentősebb, mint az előzőké. Letekintett az alanti vizekre, s azt gondolta magában, hasznos volna összegyűjteni őket, hogy száraz részek, más szóval szárazföldek keletkezzenek.

Akkor az akaratának mindenben engedelmeskedő vizek külön egyesültek, s mélyedések vájódtak részükre; másrészt pedig magaslatok alakultak, s hegyekkel tűzdelték tele a szilárd anyag felszínét, míg a nedvesség lassú hullámokban hömpölygött vagy új szakadékok felé zúdult. "És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó." (1, 10.)

Említést érdemel, hogy a jóisten legtöbbnyire elégedett volt a munkájával. – A teremburáját! – mondta bizonyára magában. – Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt!

Ezen a napon annyira elégedett volt szárazföldjeivel és tengereivel, hogy az éj leszállta előtt még tenni akart valamit.

"Azután mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn." (1, 11.)

Nem lehet kellőképp csodálni a teremtő e gondos figyelmét. Lehetetlen elővigyázatosabban eljárni, mint ő tette. Valóban rejtély, mivé lenne a föld, ha isten olyan gyümölcsfákat ültetett volna, amelyek más gyümölcsöt teremnek, mint amilyen neműek. Mondjunk köszönetet a jóságos Elohimnak, amiért nem adott nekünk narancsot termő kajszibarackfákat, almát termő narancsfákat, ribiszkét termő almafákat, satöbbi; akkor aztán senki sem igazodnék el. Ah! mondjunk hát köszönetet istennek, amiért ilyen előrelátó jó atya!…

Miután a föld engedelmeskedett és a kajszibarackfák kihajtottak és kajszibarackot termettek, megint "látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap."

Ez aztán már fura história! Három nap már eltelt, s a mindjárt kezdetben megteremtett világosság folytán este és reggel is volt: csupán az különös, hogy ez a világosság, amely eltűnt a nap végén, hogy átadja helyét az éj homályának – ez a világosság egy fényforrás nélküli, születő világot ragyogott be; annyi napsugár sem volt, mint egy szénbánya mélyén. Ez a furcsaság megérdemli, hogy szó szerint idézzük a bibliát:

"És mondá Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre.

És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap." (1, 15–19.)

Nincs itt semmilyen tévedés, ugyebár? Bizonyára a Napról és a Holdról van szó. Ennélfogva – a szentlélek szerint – a Nap teremtése négy nappal a világosság teremtése után következett! A szentlélek mindent tud, ez nyilvánvaló; másként nem volna szentlélek, hanem közönséges bolond. Valahányszor a tudomány felfedezést tesz, a szentlélek bizonyára nevetgél, s ezt mormolja magában: "Én öröktől fogva tudom ezt; ezek a szegény törpe emberek meg mit vesződnek, hogy kiderítsék!" De akkor a szentlélek miért sugallta Mózesnek ezt a hajmeresztő badarságot a világosságról meg a Napról?… Igazán, micsoda szédítés!…

A XVII. században élt Olaf Römer koppenhágai csillagász (1644-1710) előtt csakugyan azt hitték, hogy a Nap nem áraszt világosságot, hanem az a térben létezik, s a Nap csupán arra szolgál, hogy "terjessze"; ezt a hamis fizikai nézetet vallotta tévesen Descartes is. A tudomány Römernek tulajdonítja e fontos igazság bebizonyítását, amely homlokegyenest ellentmond a bibliai kinyilatkoztatásnak, vagyis: a világunkat beragyogó fény a Napból ered, és terjedése nem pillanatnyi jelenség. A nagy dán csillagásznak sikerült pontosan meghatároznia a Nap fényének sebességét is. Megállapította ami manapság ezerszeresen bebizonyosodott –, hogy ez a fény nyolc perc és tizennyolc másodperc alatt jut el hozzánk a forrásául szolgáló égitestről, ami másodpercenként 308 000 km-es sebességnek felel meg. Tudjuk, Römer úgy jutott el ehhez a nagy felfedezéshez, hogy megfigyelte a Naprendszerünkhöz tartozó Jupiter bolygó holdjainak fényváltozásait. Römer akkoriban Franciaországban tartózkodott és 1675. november 22-án ismertette felfedezését az Akadémián.

Hozzátehetjük még Voltaire szavaival: "Ha Isten mindjárt kezdetben a nap létezése előtt szétárasztotta a világosságot a légben, hogy azután terjedjen a nap által s beragyogja a mindenséget, akkor nem terjedhetett, nem világíthatott volna és a sötétségtől sem válhatott volna külön, s nem is lehetett volna estétől reggelig tartó napszak; ez az elmélet teljesen ellentmond a fizikának és a józan észnek."

Látod ezért szóltam már az elején,hogy ne a stílusra apellálj,hanem a lényeget figyeld,a bibliával is azt teszed nem?

Nem a szerző a fontos,hanem a mondanivaló. :D

Ezt most végképp nem értem mire írod,hogy jön ide a tudomány?Egyébként a tudomány is csak egy állandóan változó állapot,mint minden ami létezik.

Semmi sem biztos,ami ma biztos,az holnap már lehet hogy nem...

akkor ahhoz, hogy megtudjam vizsgálni, szerzőt és címet szeretnék kérni.

egy kicsit "cinikusnak" éreztem, ahogy Istenről írtál, bocsi

Nem jól érted,én semmi olyasmit nem mondtam.

Nem tudom miből következtettél erre?!

Akitől származik,egy ugyanolyan egyszerü ember volt mint bármelyik akik a bibliát is írták.