Ez volt Isten szándéka? (beszélgetős fórum)
szerintem itt nagyon nagy félreértések vannak? Jehova Tanúi sem szeretnének meghalni, sőt mindent elkövetnek, annak érdekében, hogy meggyógyuljanak, nagyon sok olyan eljárás van, ami a vért helyettesíti, és nem halnak meg a Tanúk sem emiatt, csak sajnos a köztudatban ez van beépülve, van itt Magyarországon is egy kórházi összekötő bizottság, akik között orvosok is vannak és ők segítenek, akinek szüksége van arra, hogy olyan helyen-olyan orvost találjon, aki a legmegfelelőbb, ezen kívül, meg lehet nézni az oldalt, nem tanúk általi a www.tvep.hu, itt sokmindent meg tudhatsz róla, nem tudom miért gondolják sokan, hogy fanatikusak vagyunk, tudod én sem szeretnék meghalni, sőt a gyerekemet sem szeretném, ha meghalna, aki egy kicsit járatos ebben az tudja, hogy vannak más lehetőségek is.
Nagyon rossz, hogy az emberek csak ezt látják a Tanúkról és kész, de pl, ha nem haragszotok, csak pozitív példát is említenék, amikor Haitin most földrengés volt,a testvérek már másnap ott voltak segíteni, több mint 75 Tonna!!! segélyszállítmányt osztottak szét, a világ különböző országaiból rengeteg Tanú! orvos ment és operálták, elláták a betegeket, és tudjátok miért, mert külön katasztrófa-tervük van, ha baj van, azonnal fel vannak rá készülve és megy a segítség.
Tudom ezt más szervezetek is megteszik, de a Tanúk is ott vannak. Ezt is látni kellene sok embernek, nem csak negatív véleményt alkotni, ja és nemcsak tesvéreknek segítenek ilyenkor, hanem bárkinek, aki rászorul és mindent önzetlenül, nem pénzért.
szerintem utolso lehetöségnek még mindig ott van a vérátömlesztés, Ök is emberek és ök is élni szeretnének, mind mindenki más, ezért szerintem, egy ilyen helyzetben, biztos ezt a lehetöséget választanák , még a Jehovások is.
éppen ezért nincs helye, ennek az örökös rá kérdezésnek...
Kedves Rodryga,
Ébredejetek??? Az elmúlt 3 hetem nagy részét egy hematológiai klinikán töltöttem. Nem én voltam a beteg, hanem a férjem. Úgy került oda, hogy összeomlott a vérkeringése. Ha nem kapott volna vért, ma már nem élne.
Te halálra ítélted volna a párodat a vallásod nevében? Miféle emberek vagytok ti?
Nem tudok egyetlen paparol sem aki szemelyessen vizsgalta volna felul az apacak,szerzetesek vagy egyebb szenteletu emberek allitasait Istennel valo talalkozasukrol , vagy mas csodatetelekröl !?
Istennek van több földi helytartoja es ezek közel sem mindeg a kereszteny egyhazhoz tartoznak :)
Arrol is van tudomasunk hogy , az idegosztalyok vilagszerete tele vannak eltevelyedett hivökkel akik Isten "legujjabb!" profetajanak,szoszolojanak nevezik magukat -:(
"Most mit változtatna a lényegen ha idézőjelbe volna téve? "
Azon, kedves zsebpiszok, hogy az olvasók tudnák, hogy nem a saját gondolataidat írod le, hanem Leo Taxil örökérvényű gondolataihoz fordulsz.
Ezt a kérdést feltetted már magadnak?
Ha igen,mire jutottál?
Jajj de kis válogatós az eszemadta!!! :DD
Nem is mindegy hogy kinek a milye? :))
Nem haragszom.Fura hogy emberek mibe nem kapaszkodnak bele!
Most mit változtatna a lényegen ha idézőjelbe volna téve?
A hosszúságban igazat adok,de vannak dolgok,amiket nem lehet és nem is érdemes elaprózni.Ha valakinek túl fárasztó vagy unalmas,legfeljebb nem olvassa el.A lényegen ez sem változtat.
Ne haragudj, nem kötözködni akarok, de:
-ha azt szeretnéd, hogy el is olvassa valaki az amúgy zseniális és szórakoztató eszmefuttatást, apróbb részekre osztva tedd be
-ilyenkor úgy fair, hogy az ember feltünteti az idézet forrását, de legalábbis felhívja a figyelmet, hogy nem saját elmeszüleményét osztja meg a többiekkel.... nézem, legalább idézőjellel kezdted volna! ... azt fel sem tételezem, hogy szándékos volt.
Ádám nézegeti magát a kristálytiszta forrásvízben, ahonnan négy nagy folyam ered; majd megpillant egy pázsitot, és tunyán leheveredik.
Ó! Milyen szép ez az élet – mormolja.
De íme, máris ásít… nyújtózkodik… ismeretlen bágyadtság keríti mindjobban hatalmába… Ez aztán furcsa, igazán!… Pedig nem érez semmiféle fáradtságot… Hát ez micsoda?…
Egyáltalán nem érti a dolgot. Titokzatos, ellenállhatatlan erő ömlik el rajta. Szemhéja lecsukódik. Ádám alszik. Ez az ember első álma.
Miközben Ádám úgy horkol, mint a gőzgép, a jóisten leszáll a földre.
Mindenekelőtt hosszasan az álom szuszékra szegezi a tekintetét.
– Mégiscsak derekasan dolgozom, ha egyszer nekifogok! – állapítja meg elégtétellel. – Izmos testalkatú fickó; esküdni lehetne rá, hogy én vagyok… persze amikor néhány milliárd évszázaddal fiatalabb voltam.
Lehajol és megcsípi Ádám lábikráját. Erre az isteni tréfára Ádám még harsányabb horkolással felel.
– Pompás! – folytatja Elohim mester. – Nem lesz szükségem érzéstelenítésre, hogy biztosítsam sebészi képességeim sikerét… Látom, hogy az álom, amelyet szeretett ifjú Ádámomra küldtem, tökéletes; ágyút lehetne sütögetni mellette, akkor sem ébredne fel… Most azonban munkához kell látnom; mert azért jöttem, hogy egy rendkívül fontos operációt hajtsak végre… Amíg senki sem hallja, egy vallomást kell tennem: ma reggel észrevettem, hogy néha egy kissé ostoba vagyok. Hová tettem a fejem, amikor pár nélkül teremtettem az embert?… Mindegyik állatnak nőstényt adtam; legalábbis csak kevés kivétel akad e szabály alól. A gilisztát kétivarúnak teremtettem, s ez természetes, mert ha párosával költözött volna a belekbe, akkor már nem volna igazi giliszta … Az ember azonban nem galandféreg, mordizomadta!… Tehát társnőt kell alkotnom számára, s úgy határoztam, hogy a saját húsából csinálom…
A jóisten egy pillanatig Ádám körül forgolódott; megtapogatta, s közben fennhangon közölte észrevételeit.
– Meghánytam-vetettem az ügyet a galambbal – folytatta –, és jól tettem, mert ő ravaszabb nálam… Először arra gondoltam, hogy kivágom a drágalátos Ádám egyik tyúkszemét, s abból formálok egy kis asszonykát… A galamb azonban nem helyeselte, szerinte egy tyúkszem túlságosan közönséges lenne, és az istentelenek ürügyet találhatnának, hogy azt állítsák, a nő alacsony származású… Bordából fogom megalkotni a második emberi lényt… Rajta! Itt a pillanat, az alkalom; legyünk gyorsak és ügyesek, mint a fogorvos, aki a húszezredik műtétnél tart.
E szavakkal a jóisten "kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét". (2, 21.) "És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez." (2, 22.)
Szinte hallom az ember kiáltását amint felriadt:
– Jaj! Jaj!… Hajjaj!… Elrabolták az egyik karajomat!
És mennyire meglepődött, amikor egy csinos, élő babát látott:
– Hát ez meg micsoda?
– Ez? A te feleséged, bemutatom neked – válaszol Jehova. – Merd csak azt mondani, hogy én semmiféle kellemes ajándékkal nem szolgálok neked!…
– Valóban csinos…
– Ennivaló!… Szerencsés fickó vagy, igazán!… És nincs anyósod!… Eldicsekedhetsz vele, hogy minden esélyed megvan, fiam.
A biblia elbeszélése szerint Ádám így kiáltott fel:
"Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." (2, 23–24.)
Fölösleges magyarázatokat fűzni a fiatal házas Ádám e felkiáltásához; Ah! milyen kecses szavakba öntötte e tényt!…
Ami a kivett bordát illeti, helyén való megemlíteni, hogy Ágoston egyházatya szerint, isten egyáltalán nem adta vissza Ádámnak. Ennélfogva egy bordával kevesebbel él. "Nyilván az egyik álbordája volt – állapította meg Voltaire –, mert egy főborda hiánya túlságosan veszélyes lett volna."
Mózes első könyve még ezt mondja nekünk: "Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala." (2, 25.)
A jámbor magyarázatok azt állítják, hogy ez a szégyenkezésmentes meztelenség ősszüleink ártatlanságát bizonyítja. Ha mindig kitartottak volna e nézet mellett, hogy semmi szemérmetlenség nincs abban, ha valaki anyaszült meztelenül sétál – ez a szüntelen tökéletesedés jele lett volna. E bibliai érvelés alapján tökéletesnek lehetne tartani azokat a vad néptörzseket, amelyek nem viselnek semmilyen ruhát – még akadnak ilyenek. Amerika felfedezésekor a fanatikus katolikus spanyolok mégis tömegesen mészárolták le a gyönyörű ártatlanságban élő bennszülött törzseket, a papok pedig áldásukat adták a gyilkosokra. A ruha feltalálása egyébként nyilvánvalóan a hidegnek tulajdonítható; a meztelen népek ugyanis a legmelegebb vidékeken élnek. Amikor mindenki csupasz, senki sem szégyelli: csak hiúságból szoktak pirulni, amikor attól fél valaki, hogy valami testi fogyatékosságot árul el, amely másoknál nincs.
Elérkeztünk a nagy eseményhez, a csodálatos kalandhoz, amely – sajnos! – véget vetett Ádám és hitvese boldogságának.
"És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját." (2, 9.) "És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." (2, 16–17.)
Helyénvaló megjegyezni, hogy a papok a biblia összefoglalásának ürügyén, a hívek használatára bizonyos kis kézikönyveket szerkesztettek "Szentírás" címmel, amelyekből gondosan kihagyták az isteni tanítás számukra túlságos, kellemetlen részeit. Így általában nem beszélnek egyébről a hivőknek, mint a híres tudás fájáról; mindjárt meglátjuk, miért nem ejtenek a papok egyetlen szót sem az élet fájáról, amely teljesen különálló a másiktól; idézni fogjuk a 3. fejezet 22. versét, amely mindig kimarad a naiv hívőknek szánt könyvekből.
Egyelőre foglalkozzunk csak azzal a fával, amelynek gyümölcse az ember bukását okozta. Megemlithetjük, hogy Julianus császár, akinek emlékezete oly gyűlöletes az egyházi emberek számára, néhány józan megjegyzést tett erről a csodálatos fáról. Úgy véljük – írja –, az úristen éppen ellenkezőleg, alighanem azt parancsolta teremtményének, az embernek, hogy sokat egyék a jó és a gonosz tudásának fájáról. Isten gondolkodó elmét adott, amelyet szükségszerűen művelni kell. Fontos megismertetni az emberrel a jót és a rosszat, hogy teljesíthesse kötelességeit. A tilalom zsarnoki és képtelen volt, százszorta rosszabb, mintha olyan gyomrot kapott volna, amely nem fogadja be az ételt.
Egy másik megjegyzés, amely önkéntelenül tollhegyre kívánkozik: e kis történet kezdete azt bizonyítja, hogy Jehova úristennek volt egy mellékgondolata, s valójában örült az ember bűnbeesésének. Végtére Ádám joggal mondhatta volna neki:
– Kedves Elohim atyám, ha nem tévedek, a jó az, ami erkölcsileg helyes, ami önnek tetszik, a rossz viszont az, ami helytelen, ami önnek nem tetszik… Így van?
– Tökéletesen, fiacskám – válaszolta volna a teremtő.
– Hadd tanuljam meg, mi a rossz – folytatni Ádám, hogy kerüljem. Különben miért helyezte ide ezt a fát, ha nem szabad hozzányúlnom?…
A különös jóisten helyett papjai vállalkoznak arra, hogy megfeleljenek.
– Isten próbára tette a születő emberiséget – mondják. – Meg akarta tudni, vajon Ádám engedelmeskedik-e neki, amikor csupán egyetlen, jelentéktelen önmegtartóztatást kért tőle.
De könnyű válaszolni erre a válaszra! A papok szerint isten ismerte a jövőt: tehát előre látta, mi fog bekövetkezni. Mivel semmi sem történik akarata nélkül, tökéletesen tudta, hogy az ember enni fog a kérdéses fa gyümölcséből. Tehát ősszüleink bukását akarta, ehhez nem fér kétség.
A történet folytatása Jehova ellen fordul.
Nézzük csak, miként zajlottak le az események Mózes első könyvének harmadik fejezete szerint.
"A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg.
Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék." (3, 1–6.)
Ebben az elbeszélésben mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a kígyó beszédét, a nővel való társalgását, azt a puszta tényt, hogy beszélni tud és ugyanazon a nyelven fejezi ki magát, mint ősszüleink – a "szent" szerző nem tekinti természetfölötti, csodás dolognak, sem pedig allegóriának. Bizonyára magát a kígyót mutatja be Mózes első könyve;
Ez a rosszindulatú és furfangos állat szerepét játszó csúszó-mászó válik a nő csábítójává, s olyan könnyed ékesszólással cseveg, hogy egy papagáj is megirigyelné.
A kígyó ábrázolása annyira természethű, hogy később a papok valószínűtlennek találták a történet e változatát, és szükségesnek vélték egy módosítás beiktatását, amely mindent megváltoztat, de ellentétben van a biblia e fejezetének egész szövegével. A módosítók szerint, akik éppoly ravaszak, mint jámborok, az ördög öltötte fel a kígyó alakját, s e fortély segítségével kísértette meg Ádámné asszonyt. Így dolgozták fel a papok ezt az esetet, s így tanítják ma is.
Ez a változat Mózes első könyvének nyilvánvaló meghamisítása. Először is, a szentírás szövegében egyetlen szó sem ad tápot ilyen tolmácsolásra. Másodszor, a bibliát alkotó könyvek szerzői között mindössze kettő akad, aki említést tesz az ördögről: Jób könyvének szerzője, aki szerint egy szép napon az ördög istennel vitázik az égben; és Tóbiás könyvének szerzője, aki egy bizonyos Ásmodeus nevű démont idéz, aki egy Sára nevezetű nőszemélybe szerelmes, és sorra megfojtja hét férjét. Mindkét könyv a biblia legvégén szerepel, és – akárcsak a többiben – nem esik szó bennük Lucifer-Sátánról, akit a katolikusok unos-untalan beiktatnak, hogy felcsigázzák az érdeklődést legendáik iránt. Sehol sem található meg, hogy Lucifer fellázadt Isten ellen, de Mihály arkangyal legyőzte. Ezt – akárcsak az ördögről szóló többi részt – utólag találták ki, nemcsak hogy jóval Mózes után, hanem még Ezsdrásnál is később.
Egyes víg kedélyű magyarázók, valójában szkeptikus filozófusok pedig mulatságból egy kissé sikamlós szimbolizmussal – almafává alakították át a jó és a gonosz tudásának fáját; feltevésük szerint ez az epizód burkolt szavakkal azt jelenti, hogy a szerelmet nem ismerő Ádámné az első leckét egy csábító ördögtől vette, aki az alkalomra kígyóvá változott át…
Bár jót nevetünk ezen a tréfán, amely nem rosszabb a többi változatnál, ugyanolyan, mint a papok által koholt, többi hamis bibliaszöveg. Úgy kell vennünk a bibliát, amilyen, ha komolyan akarjuk vizsgálni. A jelenleg bennünket érdeklő kis történetben bizonyára a kígyó szerepel, nem pedig valamilyen ördög. A zsidó mitológiában ugyanis nem voltak ördögök az előtt a kor előtt, amikor Jób és Tóbiás könyve íródott. Ami pedig a csábító kígyónak alaptalanul tulajdonított szerelmi célzásokat illeti, ezeket lehetetlen felfedezni Mózes első könyvének szövegében.
Valóban itt a kígyó szerepel. A "szent" szerző ugyanis különféle vallású kortársainak szemével szemléli ezt az állatot. Az ókorban a kígyót igen ravasz, nagyon eszes, és roppant rosszindulatú állatnak tartották. Számos afrikai nép imádta. A beszélő kígyó esete pedig – amelyet Mózes első könyve nem tekint csodának – elterjedt a keleti irodalomban. Valamennyi ázsiai mitológia bővelkedik beszélő állatokban. A kaldeusoknál az Oannész hal mindennap kidugta fejét az Eufrátesz vizéből, s órák hosszat prédikált a parton összesereglett népnek, jó tanácsokat adott, s egyúttal költészetet és földművelést tanított. Azok az idők, amikor az állatok beszélni tudtak, rég letűntek; ez azonban nem volt egyetlen keleti vallás kiváltsága. A bibliai kígyó tehát beszélt, s nem volt szüksége arra, hogy ördögfióka lakjék bensejében.
A kígyó egyébként, ilyen körülmények között, kevésbé volt ravasz, mint amilyennek látszott. A szentírás dőreségei rendkívül naivak, és ellentmondásoktól hemzsegnek.
Így sokat tűnődtek azon, mit akart a kígyó ezzel mondani: "Olyanok lésztek mint az istenek." Ez a kifejezés, amely a többistenhitre utal, nemcsak Mózes első könyvének e helyén fordul elő. Később látni fogjuk, hogy Jehova úristen, önmagáról szólva, nem tekinti magát egyetlen istennek. A katolikus magyarázók, akiket zavart a kígyónak ez a megjegyzése, azt állították, hogy a csúszómászó angyalokat értett az isteneken. Mire mások azt felelték, hogy egy kígyó nem ismerhette az angyalokat, de nem ismerhette az isteneket sem. Naivság, ellentmondás, zagyvaság – íme, ez a biblia.
Nem, ez a kígyó mégsem ennyire ravasz!… Tanácsai nagyon is hiányosak voltak. Egy igazán rosszindulatú kígyó ezt mondta volna a nőnek:
– Előbb egyél a tiltott gyümölcsből, nyomban utána pedig ne mulassz el enni az élet fájának gyümölcséből, ami egyébként meg van engedve számodra.
S vajon nem Jehova volt a kísértés ősoka?
Miért ruházta fel a kígyót a beszéd képességével? E tehetség nélkül ez sohasem érthetett volna szót a nővel.
A biblia nem közli azt a beszélgetést, amelynek során Ádámné asszony rávette férjét, hogy vele együtt egyék a tiltott gyümölcsből. A szent szerző e mulasztása szerencsére könnyen pótolható.
Látjuk, amint az első nő, akinek kíváncsiságát felcsigázta a kígyó, közeledik a tudás fájához, mely a kert közepén áll, az élet fája mellett. Hosszasan nézegeti, s némi kétségei vannak.
– Nem valami csinos ez a kígyó mondja –, aki az imént beszélt velem; de hitemre mondom, a modora igen választékos, a szava elbűvölő… Úgy vélem, követnem kell a tanácsát. Igazán nagyon bosszantó, ha valaki nem tud semmit… Mi ketten, Ádám és én, olyanok vagyunk, mint a szamarak, pedig olyanok is lehetnénk, mint az istenek!… Aztán meg csábító ez a gyümölcs… Nincs szebb az egész kertben… Mégis, ha lóvá tett a kígyó, ez aztán csúnya dolog volna!… Olyan kellemes az élet!… Nagy kedvem van majszolni ezt a gyümölcsöt; de hátha a torkosságom miatt meg kell halnom?… Ez bizony egyáltalán nem vidám kilátás…
A fa körül jár-kel, a kígyó pedig egy bokor mögé bújva, távolról figyeli a mozdulatait.
– Hát nem, lehetetlen, hogy meghaljunk ilyen csekélység miatt… Jehova papa rászedett bennünket!… Először is, ha jól meggondolom, ennek a vénembernek eléggé furfangos képe van… a kígyónak meg… jó órában legyen mondva… bájos kis feje, s valami jópofa arckifejezése, a szeméből pedig sugárzik az ész… Aztán pedig lenyűgöző logika árad minden szavából… Jehova papának persze fontos, hogy mi ne tudjuk meg azokat a szép dolgokat, amelyek az istenek kiváltságai… Fenyegetésével bizonyára azt kívánta elérni, hogy megrémítsen bennünket… Nem akarja, hogy mindenfélét tudjunk… Ó, ezek az öregek! Valamennyien egyformák… ravaszak… badarságokat beszélnek… Nem kell hinni nekik…
Az asszonya fa mellé húzza az egyik kerti padot, feláll rá, s letép egy gyümölcsöt.
Tegyük fel, hogy alma, mivel a biblia nem nyilatkozik bővebben erről, s egyébként sem nagyon fontos, minek nevezzük ezt a gyümölcsöt.
Nézegeti az almát, és közben az ajkát nyalogatja. A kígyó, aki mindent látott, a bokor mögött farkára támaszkodva felegyenesedik, és vidám táncba fog.
Ádámné asszony szájához emeli az almát.
– Tulajdonképpen hogyan eszik ezt a gyümölcsöt?… Hámozzam meg, vagy mindjárt harapjak belé?… Akár így, akár úgy, biztosan jó…
Egy kicsit még habozik.
– Mindent tudni, vagy semmit sem tudni – micsoda választás!… Amikor Ádámmal bújócskát játszunk. Jó ez vagy rossz?… Kegyetlen talány!… Meg kell nyírni bárányainkat, hogy jót cselekedjünk? Vagy rosszat követünk el, ha nem hagyjuk hátukon a gyapjút?… Ebbe bele lehet bolondulni… Hát Ádám, aki minduntalan az orrában vájkál, jól cselekszik vagy rosszul?... Igazán nem élet ez, ha nem tudjuk mindezt!…
Végleg elszánja magát, s elszántan beleharap az almába.
– Teringettét! Milyen jó!…
Újabb harapás, még határozottabb, mint az előbbi.
– Azt a kutyafáját! Milyen jó!… Felséges íze van!… A vén zsivány bezzeg eltiltott ettől a csemegétől!…
Az asszony lefekszik a padra, kinyújtózik, és szemlátomást még jobban élvezi a gyümölcsöt.
Odajön Ádám, s magában beszél:
– Időtöltésül az imént halpecsenyét fogtam a Tigrisből… Minthogy azonban növényevő vagyok, mihelyt kifogtam, nyomban beledobtam az Eufráteszbe...
Észreveszi hitvesét.
– Hé! Asszonyka, mit majszolsz?
Ádámné asszony fektében hirtelen felül:
– Ó! Ne szidj meg!… Ez a gyümölcs… arról a fáról van… hiszen tudod… az egyik a két fa közül, amelyik a kert közepén áll…
– Látom én, azt a nemjóját!… Ez éppen annak a fának a gyümölcse, amelyhez tilos hozzányúlnunk… Nahát! Megbolondultál, kis feleségem?… Hát az öreg figyelmeztetése?…
– Jehova papa?… Az ünneprontó?… Csak beszéljünk róla! Igen!… Kegyetlen gúnyt űzött belőlünk, a vén majom!…
– Mit zagyválsz itt?…
– Hát amikor halállal fenyegetett… Emlékszel, ugye?…
– Szentigaz!… Most is borsózik a hátam.
– Hahaha! Még mit nem!… Ez a fenyegetés furfang volt, kedvesem…
– Látom, egészen megkergültél, elment az eszed!
– Furfang ez, ha mondom… Bizonyíték rá, hogy máris temérdek dolgot tudok, mióta beleharaptam az almába…
– Tudod, mi jó és mi rossz?… Tudod, mit kell tenni, és mit nem kell tenni?… Tudod, minden hogyan és miért van?…
– Igen, már konyítok hozzá, aranyom… Lám, már azt is tudom, hogy szem sót kell hinteni a tojásba.
– Lehetetlen!
– Tudom, miért hunyják le a szemüket a kakasok, amikor kukorékolnak…
– Megáll az ész!… És a békáknak miért nincsen farkuk, ezt is tudod?
– Éppen az imént tudtam meg…
– Mondd el, hadd tanuljak…
– Mert zavarná őket ülés közben.
– Ejha!… Megdöbbentesz…
– Ez még nem minden... Nos, azt is tudom, sőt bizonyos vagyok benne – hallod –, hogy te rendes kis férj vagy, és sohasem csaltál meg…
Ádám elképed.
– Ezer mennykő! Milyen tudós lett egyszerre az én feleségem!… Az azonban igaz, hogy sohasem csaltam meg… Ebugatta! Hát ez bámulatos!… És ha te megcsalnál, ez rossz volna vagy jó?…
– Rossz volna, uracskám!… nagyon rossz!…
Magához vonja Ádámot, a pad szélére.
– Azonkívül, drága Ádámom, csak rajtad áll, hogy ugyanolyan művelt légy, mint én, és ugyanolyan gyorsan és olcsón… Harapj bele az almába…
Férjének nyújtja az almát.
– Nekem is kedvem van hozzá, édes kis feleségem; de hát mire volna jó, ha olyan tudósok lennénk, mint az akadémikusok, ha mindjárt belehalunk… Végtére is gondolkozzunk: ezer év múlva meghalni, ha nagyon kell – ez még hagyján; de még ma fűbe harapni, hát ez mégiscsak roppant ostobaság lenne…
Ádámné asszony vállat von.
– Úgy látszik, nem hiszel nekem; aranyom... Én azonban jól tudom, mit mondott nekem az öreg jóisten papa; velem beszélt és biztosíthatlak, hogy nagyon határozott volt... Engedelmeddel szó szerint idézem a szavait: "De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz"… Láthatod, itt nem lehet csűrni-csavarni; én féltem a bőrömet, ha te nem is félted a magadét…
– Ádám, Ádám, nevetnem kell rajtad...
Mondd, hát meghaltam én?
– Nem, nagyon is élsz... Csakhogy a nap még nem ért véget; vigyázz, még jön a feketeleves!
– Milyen makacsok a férfiak!... Büszke lehetsz, kedvesem: csudára konok vagy!... Esztelenség, hogy nem akarod megérteni, a vén salabakter csúfot űzött belőlünk... Lám, az előbb az akadémikusokat említetted...
– Hát aztán?
– Az akadémikusok… a tudás tárházai, ugye?
– Bizonyára.
– Nos, a tudás tárházai, éppen ezért halhatatlanok…
Ez az érv meghökkenti Ádámot. Hitvese hízelgésre fogja a dolgot.
– No, pusztán az én kedvemért, harapj az almába, drága kis férjecském… Ha te is megkóstolod, mind a ketten olyanok leszünk, mint az istenek...
– Mint az istenek?...
– Ne faggass annyit... A kígyó mondta...
Ádám elszánja magát.
– Hát mert a kígyó mondta... Add már ide azt az almát...
Mohón rágja az almát.
Néhány pillanat csendben telik el. Ádám hirtelen felkiált: beléköltözött a tudás.
– Mordizomadta! Olyan csupaszok vagyunk, mint a kukacok! Ki látott ilyet!…
– A pilátusát! – csattant fel az asszony is. – Még harisnyakötőm sincs!... Ez nem való!...
– Este pedig az orángután-bálra vagyunk hivatalosak!... Lehetetlen, hogy ilyen hanyag öltözékben jelenjünk meg a társaság előtt!...
– Hamar, hamar, öltözzünk fel!...
"És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa leveleket aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak." (3, 7.)
Jegyezzük meg jól, hogy az első emberi ruha nem szőlőlevélből volt; a szőlő felfedezésének dicsősége Noé pátriárkának jutott.
Miután így felöltöztek, a házastársak szemügyre veszik egymást.
– Nem is festünk olyan rosszul ebben a maskarában! – jegyzi meg a férj.
– Nekem pompásan áll a fügefalevél feleli az asszony. – De talán kissé porosak ezek a ruhák: a tavalyi szezon óta nem verték ki őket... Kefélj le egy kicsit, Ádám...
Örömük azonban nem tarthatott soká.
"És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala (!) és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között." (3, 8.)
Ez a Jehova, mint ebből is kitűnik, egészen testi isten: jár-kel, beszél; láthattuk, hogy alakot formál és életet lehel. Mózes első könyve tehát a többi mitológia mintájára ábrázolja istenét. Az ókori népeknek valóban nem volt másféle fogalmuk az istenségről. Platón az első, aki többé-kevésbé légnemű szubsztanciává tette istent, akinek egyáltalán nem volt teste.
A kritikusok azon tanakodnak, vajon milyen alakban jelent meg isten Ádámnak és később Káinnak, a pátriárkának, a prófétáknak, mindazoknak, akikhez saját szájával beszélt. A papok azt válaszolják, hogy emberi alakja volt, s nem tudta másként megismertetni magát, hiszen saját képmására teremtette az embert. Erre azt az ellenvetést teszik, hogy akkor az izraelita vallás e tekintetben nagyon is hasonlít valamennyi többi valláshoz, amelyet a katolikus papok a pogány névvel bélyegeznek meg. A régi rómaiak, akik átvették a régi görögök hitét, szintén emberi külsőben képzelték el az istenséget. Fel kell vetnünk: nem inkább az ember képzelte el istent a saját képmására, mintsem hogy isten teremtette volna őt saját hasonlatosságára? De ne kardoskodjunk emellett;
hiszen aki ilyen nézetet melenget agyában, az a pokollángjaira kárhoztatja magát. Csak említsük meg egy filozófus rosszmájú megjegyzését: ha a macskák isteneket csináltak volna maguknak, akkor egerek után szalajtatnák őket.
Az olyan részletek, mint isten sétája a paradicsomkertben, döntően bizonyítják, hogy nem misztikus allegóriáról van szó. A kegyes szerző egész elbeszélése mindvégig az igaz történet stílusában folyik.
"Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és mondá néki: Hol vagy?" (3, 9.)
Szánalmas és zavart volt Ádám úr, és felesége sem festett különbül. Megpróbáltak kereket oldani, elbújtak; de hiába! Hogyan lehet elrejtőzni az isteni tekintet elől, amely ott lebeg minden fölött?… Hasztalanul iparkodnak a szerencsétlenek eltitkolni személyüket a mindenható tekintete elől; mögöttük mindenütt az úristen fenyegető hívása visszhangzik, aki hatalmas, szigorú úrként beszél hozzájuk, s arra készül, hogy megbüntesse engedetlen szolgáját, rabját.
Nincs módjuk, hogy kilábaljanak a bajból; rajtakapták őket, s be kell vallaniuk vétküket. Zavarukban ügyetlen kifogásokat hebegnek.
"És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém." (3, 10.) Itt állanak tehát főnökük, az isten előtt, aki ismeri a jövőt, aki előre látta a kígyó és az alma esetét, s bosszankodik: mintha ő semmit sem sejtett volna, és az iménti események nem az ő mindenható akaratából történtek volna. Ádám és felesége izgalmában nem is gondol erre; a rajtacsípett diákok modorában beszélnek:
– Tanár úr, nem én kezdtem, ő volt az!
– Tanár úr, nem teszem többé, nagyon sajnálom... Ó! semmi szín alatt nem csinálom megint, mérget vehet rá!...
"És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? A vagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém." (3, 11–13.)
Elohim mester most büntetést fog osztani.
Sorjában halad, s az első bűnös kapja meg először a magáét. Figyelem!
"És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (3, 14–15.)
A kígyóra mért büntetés cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a papok lódítanak, amikor ördögkeresési mániájukban a nő megkísértését az ez alkalomra csúszómászóvá változott, gonosz léleknek tulajdonítják, ennek a Sátán-Lucifernek, akinek állítólagos lázadása és veresége a biblia egyetlen könyvében sem szerepel. Ha a sátán volna a vétkes, az isten bizonyára legott visszaparancsolta volna pokoli hajlékába, s újabb kínokkal jutalmazta volna a sötétség birodalmában.
A kísértésért viszont egyedül és kizárólag a kígyót éri büntetés, mint barmot és mezei vadat. A 3. fejezet 14. verse szerint ez az álnok tanácsadó azelőtt feltehetően lábakkal ellátott állat lehetett, s éppen neki koppintott a körmére az isten ezen a napon, úgyhogy a lábát is levágta, minthogy örökös csúszkálásra ítélte – ami a legigazságtalanabb büntetés volna, ha ez az állat nem ludas a dologban. Tegyük fel, hogy egy szép napon Garnier abbé tisztességes embernek álcázza magát, felölti az emberbarát Ruel papa ruháját és alakját, s aztán ezen a néven követ el szélhámosságot; mi történnék, amikor végre lefülelik, leleplezik, a bíróság elé állítják?
A törvényszék talán a derék Ruel apót ítélné pénzbírságra és börtönre? Bizonyára nem! Hanem a valódi szélhámost marasztalná el, s döntését, Garnier-val szemben alkalmazná, ez világos.
Az egyházi írók tehát jól tennék, ha lemondanának arról a dajkameséjükről, amely szerint Lucifer csábította el az első nőt; ez a lódítás nem állja meg a helyét. Különben, a szentírás szövege alapján – ha mégis ragaszkodnak hozzá – ki kell jelenteni, hogy az ördög túljárt Jehova isten eszén; ez pedig annyira elaggott, hogy csak a kígyót látta az egész históriában, s nem vette észre Lucifer szarvának csücskét sem, és megfosztotta lábától az ártatlan kígyót. Öreg barátom, XIII. Leó, tartsd távol magad ettől az ügytől!
Az igazat megvallva, bármilyen szempontból vizsgáljuk is ezt a fura esetet, el kell ismerni, hogy a csintalan szentlélek megint csak csúfot űzött a jámbor szerzőből, aki az ő tollbamondása nyomán írt. Az igaz, hogy az asszony gyermekei, az emberi lények általában utálják a kígyókat, s ha találkoznak velük, egyesek szíves-örömest iparkodnak széttiporni ez utóbbiak fejét. Azok viszont védekeznek vagy támadnak, igyekeznek megharapni az előbbiek lába fejét vagy lába szárát. Van ellenben egy büntetés, melyet isten szabott a kígyókra, de mégsem került végrehajtásra: a kígyók ugyanis sohasem táplálkoznak földdel. Ezt az ítéletet tehát kijátszották, hacsak Jehova nem jelentette ki, hogy a Bérenger-féle törvényt kell alkalmazni erre az esetre; akkor viszont a biblia elfelejtette megemlíteni a határozatlan időre szóló felfüggesztést.
De ha élvezni akarjuk, miként szedte rá a vidám, csúfolkodó szentlélek a hiszékeny ájtatosokat, tekintetbe kell venni a kígyóra mért büntetés roppant arányát. Milyen volt pontosan a csábító csúszómászó? A biblia nem határozza meg; de ez édeskeveset számít: nyilván nem lehetett egyszerre vipera és sikló, vagy óriás- és csörgőkígyó. A földünkön élő kígyófajták igen változatosak.
Tegyük fel, hogy egy sikló bujtotta bűnre Ádámné asszonyt; tegyük fel azt is – ha úgy tetszik –, hogy a sikló büntetése ésszerűen kiterjed e fajta utódaira, és ezentúl minden sikló nélkülözni kénytelen a lábakat, hogy jóvátegye édenkertbeli ősének vétkét... Tehát ha az asszonynak nem sikerült volna engedetlenségre ragadni a férfit, akkor egyedül ő kapott volna büntetést, nemde?… Nos, szegény kígyók! Egyedül a sikló vétkezett, de lám, egyúttal az áspis, a naja, a csörgőkígyó, a lábatlan gyík, a vipera, a python, a kobra, a pápaszemes kígyó, a patkányevő kígyó, a boa constrictor és ivadékaik is elveszítették lábaikat, s csúszni fognak, ártatlanságuk ellenére!…
"Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad." (3, 16.)
A magyarázók egyhangúan úgy vélik, hogy ennek az ítéletnek a kínos következményei nemcsak Ádámné asszonyra vonatkoznak, hanem valamennyi nőre az egész világon.
Nem térünk ki arra, mennyire igazságtalan ez a rendszer, vagy pedig egy meglehetősen hóbortos istenre vall. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy az első nő nem szült volna kínok között, ha ellenáll a kígyó csábításának. E nap előtt tehát egészen más alkatú volt, mint első szülése idején. Ennélfogva isten egyetlen másodperc alatt, vagyis ítélete meghozatalának pillanatában fenekestül felforgatta a nő szervezetét. Látható, hogy amikor az isten beavatkozik, bizony csodálatos dolgokat művel.
Másodsorban említést érdemel, hogy e mindenhatóság ellenére sem sikerült Jehovának általánosítani a női nem ellen rendelt büntetést: egyrészt, sok nő fájdalom nélkül szül, másrészt pedig minden társadalmi osztályban temérdek olyan nő akad, aki odahaza maga viseli a nadrágot és orránál fogva vezeti a férjét, ahelyett hogy uralma alatt volna.
"Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
Töviset és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.
Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (3, 17–19.)
A fenti megjegyzés erre is vonatkozik: Ádám büntetésének éppúgy valamennyi férfit sújtania kell; a teológusok teljes egyetértésben vannak Mózes első könyvének e három sorának értelmezése tekintetében.
Az ítélet legszörnyűbb része a halállal való sújtás. Igaz ugyan, a páratlan Jehova elfelejti, amit előzőleg rendelt: vagyis hogy a tiltott gyümölcs fogyasztása esetén az ember még aznap halállal lakol. (2, 17.) A jóistennek – úgy látszik – rossz volt az emlékezete. Ezért a valóságban – ha hinni lehet a bibliának – Ádám még… kilencszázharminc esztendeig élt. (5, 5.)
De ha Ádám nem evett volna almát, sohasem halt volna meg, s mi egytől egyig halhatatlanok volnánk. A kíváncsiak felteszik a kérdést: Akkor mitévők lennének az emberek azon a napon, amikor már nem férnek el a földön? Mert Ádám és felesége teremtésükkor megkapta a szaporodás képességét, s így szükségképpen elérkezett volna a pillanat, amikor gyermekeik és unokáik túlnépesedést idéznek elő a földön.
Ez a probléma nyilvánvalóan megoldhatatlan. S így istennek szinte kapóra jött, hogy Ádám bűnt követett el: a halál szükségszerűnek látszik; isten azonban ragaszkodott hozzá, hogy az ember hibásnak tartsa magát, s ezért állította ősszüleinknek az alma csapdáját, ruházta fel a beszéd képességévei a kígyót, amelyet alkalmasnak tartott a kísértésre. Ha isten valóban olyan, amilyennek a biblia ábrázolja, akkor nagyon jó, hogy a kígyó azóta néma maradt, bár a szótlanság nem szerepel a reá rótt büntetések között.
Önként kínálkozik még egy megjegyzés, éspedig a kenyérről, amelyhez Ádámnak és ivadékainak – az ítélet szerint – verejtékük árán kell hozzájutniuk. Valószínű, hogy az ősidőkben nem is volt kenyér, s az emberek úgy táplálkoztak, mint a még nem létező vad törzsek. De ne kössünk bele egy ilyen apróságba, s tegyük fel, hogy Jehova a jövőről beszélt. A zsidók, akik számára a biblia íródott, valóban ettek kenyeret. Most azt mondják a papok, hogy ez a könyv nem kizárólag a zsidóknak szól, és a szentlélek megbízásából, az egész világ vallási törvényének készült. Ez esetben kénytelenek vagyunk elismerni, hogy csak azokban az országokban esznek kenyeret, ahol gabona terem: a rénszarvastenyésztő és fókahalász lappoknak s általában a sarkvidéken lakó népeknek fogalmuk sincs a liszt létezéséről; India, Amerika, Közép- és Dél-Afrika számos vidékén gyümölcsből és vadászzsákmányból élnek. Lehet-e azt mondani, hogy a kenyér szót isten képletes értelemben használta, és mindenféle táplálékot jelöl? Azt válaszolhatjuk erre, hogy a büntetés sem általános: míg a munkások robotolnak megélhetésükért, míg Ádám vétkének következménye sújtja a dolgozókat, mindez nem vonatkozik az élet élvezőire, akik gazdagon, milliós vagyonnal születnek. Hát a kövér kanonokok! Ők bizony csak nyáron izzadnak a hájuktól; nem a munkájuk miatt öntözik verejtékkel mindennapi kenyerüket!
A 18. vers különösen rosszindulatú az emberi nemmel szemben. Az ember arra ítéltetik, hogy a kenyéren kívül csak a mezőknek füvét egye, akár az állatok; s mit terem neki a föld? Tövist és bogáncsot. A galamb ugyan jól rászedett bennünket! Az emberek azonban, isten akarata ellenére, mást is esznek, nemcsak kenyeret és füvet. Kérdezzék meg Lucullustól. Vagy pedig Jehova miért nem pusztítja el villámcsapással azokat a vendéglőket, amelyek húsételeket hirdetnek étlapjukon? De ne kössük az ebet a karóhoz.
na de akkor miért teremtette Isten a világot? és mit csinál most?:)
na jó lelövom magam végre (csak képletesen):)
Az első emberpárnak meg lett tiltva az ominózus fa! ők döntöttek!
ugyanez játszódik le nap mint na a mi életünkben is! kaptunk Könyveket, jöttek Próféták aki a helyes utat tanították. És hányan tartjuk be? világosn ki lett nyilatkoztatva a helyes út! Ádámnak és Évának is meg lett mondva mit csináljanak, mégis azt az egy dolgot cselekedték ami tiltva volt.:S kíváncsi lennék, 10emberből pl hányan tartják be a Tízparancsolatot?
Énszeritnem ha valaki hívőnek tartja magát, akkor hisz Isten teremtésében (csak körül kell nézni) és hisz a Túlvilági életben. A Mennybe akar jutni a végén, és ennek az a módja hogy követi Isten útmutatását. Tiszta sornak tűnik:)
"Vallás csak egy van"
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben hét éve működik Valláslélektani Osztály. Vezetője dr. Süle Ferenc.
- Pszichiátriai osztályunk 40 ágyas, de nemcsak benn fekvő, hanem bejáró betegeket is ellátunk - mondja Süle doktor. - Évente mintegy 30-50 valláslélektani problémával küzdő beteget látunk el. Ambuláns forgalmunk ennek körülbelül a háromszorosa.
- Doktor úr, tulajdonképpen mi a vallás?
- Lényegéről szóló, minden szempontból kielégítő definíciót még nem sikerült megfogalmazni. Nagyon sok teológiát, kultuszt és rítust ismerünk, de mélylélektanilag úgy tűnik, hogy a felszínen túl nagyon sok a közös elem, s a lélek mélyén, mint közös humán jelenség, vallás csak egy van.
- Az utóbbi évtizedben miért fokozódott a szektaképződés?
- A szekták számának robbanásszerű növekedéséhez hozzátartozik az is, hogy a lelkileg labilis vagy válságos állapotban lévő emberek - főként fiatalok, nők és alulképzettek - fokozottabban vonzódnak az újabb vallási mozgalmakhoz, már csak különleges lelkialkatuk miatt is. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a pszichiáterek, pszichoterapeuták, klinikai pszichológusok nincsenek kellően felkészülve az ilyen esetekre, mivel hazánkban valláslélektani ismeretek oktatása nem szerepel a lélekgyógyász szakemberek képzésében.
- Szerencsére azért a vallási kisközösségeket nem lehet egy kalap alá venni.
A destruktívak mellett vannak építő jellegű, hasznos csoportok is.
- Destruktívnak lélektanilag akkor minősíthető egy vallási közösség, ha tagjainak szabad személyiségfejlődését gátolja, megnyomorítja. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan személyiségek, akik csak beszűkült szektás közösségben tudnak lelki egyensúlyban maradni!
A különböző társadalmakban általános jelenség az új mozgalmak keletkezése. Mivel ez a megújulás keresésével kapcsolatos, alapjában véve pozitív jelenség. Azonban az új megoldási módok számos téves, sőt veszélyes utat, helyzetet is létrehozhatnak, destruktív formákat is kitermelhetnek. A szektaképződés jelenségével azért kell foglalkoznunk, mert
sokak számára komoly mentálhigiénés veszélyt jelent.
Érdekes tendencia egyébként, hogy piacgazdasági szempontok is megjelennek a vallás területén. A scientológiát és dianetikát létrehozó L. R. Hubbardnak tulajdonított mondást idézve: "A milliomossá válás leggyorsabb módja napjainkban, ha valaki alapít egy új vallást."
- Kérem soroljon fel néhány új vallási mozgalmat!
- A teljesség igénye nélkül: a követke-zők között található építő jellegű és destruktív közösség is a kereszténységhez kapcsolódnak a Jehova tanúi, a Mormon egyház, az Egyesítő egyház (Mun szekta), a Mandram, a Hit gyülekezete, a Hetedik napi Adventisták, az Új Apostoli Egyház, a Család (Isten gyermekei). Hindu gyökerű változat a Transzcendentális Meditáció (TM), a Hare Krisna mozgalom, a Hinduizmus dióhéjban, a Jóga- irányzatok, a Tantrikus hinduizmus és a Sai Baba-mozgalom. Buddhista változatok - itt elsősorban nem az eredeti, hanem a nyugati változatokra kell gondolni - a zen-buddhizmus, a Nic-heren Soshu (Soka Gakkai), a tantrikus és a tibeti buddhizmus. Iszlám gyökerű mozgalom a Szufizmus, a Meher Baba követői, a szubud. Külön csoportba vehetők az erős integratív törekvéseket képviselő theozófusok és antropozófusok. Sámánisztikus mozgalmak a sámánkultuszok, Castaneda Don Huanja. Mágia központú mozgalmak a különböző okkultista és spiritiszta csoportok, boszorkányok, sátánisták. Világi, szekuláris, tudományosságra hivatkozó vallási mozgalom a dianetika és scientológia, a Synanon, a Silva-agykontroll, az Erhard-tréning, Darnell tréning, bizonyos politikai áramlatok és némely természetgyó-gyászati irányzat. Egyesek még az Amway (network) hálózatot is ide sorolják.
Az ártó szekták sajátossága egyébként, hogy vezetőik az eredeti tanra hivatkoznak, ám annak lényegét meghamisítják, eltorzítva jelenítik meg. Az eredeti tan vagy tanok sokszor csak a becsábítás eszközei. Például a keresztényi szeretetre való hivatkozás a Család (Family) szektánál úgy jelenik meg - a fogalmat eltorzítva és kitágítva -, hogy még az incesztabut is feloldják, és így abba többek között még a saját kiskorú gyermekkel való szexuális élet is belefér...
- A destruktív közösségeknek miért olyan erős a vonzerejük?
- A fertőző betegség is gyorsabban elterjed és "hatásosabb" is, mint egy egészségért való mozgalom. Emellett sok ember destruktív vagy patológiás szükségletének intézményesített levezetését is biztosítják.
- Egy szekta okozta lelki sérülésekből ki lehet gyógyulni?
- A megfelelő szakemberek segítségével is inkább hosszabb, mint rövidebb idő alatt. A gyógyulás döntő tényezője általában a vallási mozgalmak terén való kellő tájékozottság, a belső kultúra, a szellemi élet fejlesztése, az adott közösségi rendszerekbe (család, iskola, munkahely) való kreatív újra betagolódás és cselekvő részvétel!
Patológiás guruk
- A szektaképződés nem csak a kereszténységre jellemző, éppúgy megtalálható a buddhizmusban, mint az iszlámban, avagy a hinduizmusban is - mondja
dr. Szilágyi Mária pszichológus.
- Ön szerint mi hozza létre ezeket a vallási kisközösségeket?
- Korunk technikalizálódott. Oktatási rendszerünk kizárólag a racionális gondolkodást végző bal agyféltekénk fejlesztését szolgálja, míg az erkölcsi, emocionális, spirituális, lelki nevelés a háttérbe szorult. Az elképesztő mennyiségű ismerethalmaz elsajátítása közben a fiatalok érzelmileg elsivárosodnak, s ha úgy adódik, nem tudnak megbirkózni a rájuk zúduló érzelmi terhelésekkel... Ilyenkor segítségre szorulnak. Ezt ismerik fel kiválóan a különböző szekták vezetői, szószólói, s - mintegy a hiányt pótlandó - belépnek az összezavarodott fiatalok életébe.
- Az egyik oldalon elbizonytalanodott, csetlő-botló ifjak, a másikon pedig azok a guruk, akik nagyon is tudják, hogy mit akarnak. Ön miként jellemezné személyiségüket?
- Nem mindenki képes szektát alapítani. Olyan személyiség kell hozzá, amelyben fellelhető a hatalmi törekvés - az anyagi hatalmat is beleértve -, a megalománia,
illetve a patológiás megszállottság. Ez utóbbi általában úgy szokott megszületni, hogy a leendő gurunak a skizofréniára jellemző hallucinációja van. Majd később ezt az élményét mint külső benyomást
próbálja szintetizálni. Valahol a pszichopátia és az elmebetegség között "tántorog".
- Nem egyszer hallottam már arról, hogy harmonikusan élő család sarja is hátat fordított korábbi életének.
- Akkor ez a harmónia csak látszólagos volt! Hiába rendezett egy család anyagi háttere, ha az emóció, az őszinte odafigyelés hiányzik a kapcsolatokból! Ilyenkor elég az, ha egy ismerős azt mondja egy fiatalnak: gyere el hozzánk beszélgetni egy teadélutánra! Elmegy, s nagyon jól érzi magát, mert törődnek vele, kíváncsiak a gondolataira, érzéseire, véleményére, nem foglalkozik azzal, hogy újdonsült ismerősei szektatagok. Még kétszer, háromszor megfordul náluk, s ha negyedszerre elmarad, hát utánamennek, megkeresik. S a sodorható fiatal ismét a szektások között találja magát. Ekkor kezdődhet az agymosás.
Rábeszélik - esetleg drogok segítségével ráveszik - lázadjon fel a szülői tekintély ellen, szakítson korábbi életével, dolgozzon velük stb. A lényeg az, hogy elidegenítsék régi életterétől.
- Az agymosás után mi következik?
- A fiatal "bevonul" a szektába. Mintha a katonasághoz, kórházba vagy börtönbe vonulna. Elveszik személyes holmijait. Mindenből "kincstárit" kap, minimális élettérrel. Minél patologikusabb a vezető személyisége, annál szélsőségesebb előírásokat kell betartania. Például teljesen megtiltják neki a szexuális életet, esetleg csak a csoport vezetőjével kerülhet nemi kapcsolatba, de az is előfordulhat, hogy egy-egy "szent rítus" után azt sem tudja, hogy éppen kitől esett teherbe. Ilyen körülmények között a szektásokból előbb-utóbb meghasonlott janicsárféle - bármire felhasználható robot - válik olyannyira, hogy ha vezetőjük azt kívánja tőlük, még az öngyilkosságra sem mondanak nemet.
- Szerencsére azért vannak olyanok, akik egy idő után az egészet megelégelik.
- Elegük lesz a nyájösztönből, a "minden közös"-ből, a testüket-lelküket kínzó mindennapokból, a céltalan életből. Csakhogy egy szektával szinte lehetetlen szakítani, szökni kell! Tapasztalatom szerint a "kiugrottak" többségének elmegyógyintézeti kezelésre van szüksége. Enyhébb esetben megteszik a gyógyszerek, súlyosabb pszichózis esetén azonban még elektrosokkra is szükség lehet... Mindez persze elkerülhető, ha a családok valóban családként, nem pedig gazdasági munkaközösségekként funkcionálnak, az iskolák pedig jó példával elöl járva nevelik a jövő nemzedékét.
Miért,ebben nekem úgy tűnik igaza van.
Sajnos én nem tudok érvelni a bibliával,nem ismerem annyira,de ha más idéz belőle ,azt tudom értelmezni.
Sehol nem ír emberi vérről,és annak elutasításáról,és úgy tűnik ,az újszövetségben mások a szabályok:))
A vallásvezetők Jézust Isten Törvénye megsértőjének tekintik, és nemrég összeesküdtek, hogy megöljék. Így Jézus ezt mondja Hegyi beszédét folytatva: „Ne gondoljátok, hogy a Törvény vagy a Próféták eltörlésére jöttem. Nem eltörölni jöttem, hanem betölteni.”
Jézus minden embernél jobban tiszteletben tartja Isten Törvényét és másokat is erre buzdít. Sőt ezt mondja: „Aki tehát megsért egyet is a legkisebb parancsok közül és aszerint tanítja az embereket, azt a ’legkisebbnek’ fogják hívni az egek királyságával kapcsolatban”, vagyis az ilyen személy egyáltalán nem lesz ott ebben a Királyságban.
Annyira távol áll Jézustól az, hogy figyelmen kívül hagyja Isten Törvényét, hogy még azt a magatartást is elítéli, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy egy ember megszegje azt. Miután megjegyzi, hogy a Törvény azt mondja: „ne gyilkolj”, Jézus hozzáfűzi: „Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenkit, aki továbbra is haragszik testvérére, felelősségre vonnak a törvényszék előtt
Akkor Kovács Magyar András lehet a soronkövetkező
szent. :D
Na persze világos hogy a pápa meg Isten főldi helytartója és TéVEDHETETLENNN!!!
Nemdebár??
Azért lehetett lóvá tenni XIII.Leót is... :DDD
Az urvacsorat nevezted többek között magianak , nem de bar ?
Egyebkent hogy , valakit szente tudjanak avatni komoly bizonyitek kellett/kell es azt az egyhaz minden esetben szigoruan felulvizsgalta! Ebbe beletartozik többek között a gyogyitas,Istennek,szentekkel valo talalkozas es meg sok mas :)
Az úrvacsoráról beszéltem és nem képekről,olvasd el légyszives figyelmesen.
Azonkívül arról hogy mi tesz külömbséget mágia & mágia közt. :)
Az egyhaz es többek között a katolikus egyhaz mindeg is nagyon komolyan felulvizsgalta a csodak,magiak ,termeszetfeletti erökröl terjesztett hireket ! Aki pl hazudozott hogy Isten,Jezus vagy a szentek valamejike megjelent neki vagy hogy ö-kelme gyogyitani kepes stb,stb....
Azokat az egyeneket peldassan megbuntettek es volt amikor meg a kereszteny gyulekezetböl is kizartak!
Szoval nem tudom honnet veszed a nezeteidet ?
Balvanyimadasrol sincsen szo a keresztenysegben s , mi több pl a nagy Hindu tanitok ugy magyarazzak a rengeteg Istenszobrot,szentjeiket stb.... hogy ,mindezek az egyszeru ember reszere könyebben erthetök , viszont Isten kulönbözö oldalait nyilvanitjak meg kepek, szobrok segitsegevel ! A kereszteny templomok diszitesere is akad böven gyönyöru festmegy,szobor stb de mindezek szimbolumok CSAK :) Az Isten haza diszitesere !
Meg ezt is mondta:
“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Máté 10:34-38)
Mégis a szeretetre tanított!Nem érdekes??
Olvasd el a bibliádat!
Közben próbáld megérteni is!!