Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem.. (beszélgetés)

Igaz. Miért indítanék egy fórumot, ha nem lenne igaz a történetem? Annyira azért nem unatkozom.

Zsóka, milyen 400 km-ről beszélsz? Sokkal kevesebb.

Természetesen nincs annyi pénzem, de iskola mellett dolgozom, és van egy kevés, amit félre tudok tenni, csak eddig kellett másra.

Akárki akármit hisz, szerelmes lettem egy lányba, és ez nem csak egy fellángolás.

Az az érzésem egyre inkább, hogy te nyomulsz...

És mindezért nem utaznék közel durván 400 km-t kb. 7 ezer forintért :(

Ennyire van felesleges pénzed?

Kesszi, bízom benne, hogy nem egy személyről beszélünk, én nem akarom egyelőre, hogy ez kitudódjon. :-(

Tegnap egész éjszaka vele beszélgettem, de feltűnt, hogy eléggé távolságtartóan viselkedik, furcsa volt.

Alig várom, hogy egy kis pénzhez jussak, és felmenjek hozzá.

Hiányzik, és fáj, hogy nem keres.

Ma sokáig dolgozik, és este buliban lesz, azt mondta, hogy ír majd onnan üzit a facebook-ra, hogy milyen. :-)

Azért szerintem nem írna üzit BULI közben, ha hidegen hagynám. :-)

hát nem a tantárgyat :)

szerelemben az az érzés amit nem lehet megmagyarázni

Sziasztok,

kiváncsi lennék mit gondoltok ti erről:

egy srác mennyi idő után tudja eldönteni, hogy meg van e az a bizonyos "kémia" a másik iránt?

Azta! Ez a történet nagyon emlékeztet a legjobb barátnőmre.

Kb. ugyanez a szitu, a legjobb barátnőmnek megtetszett a net-en egy lány, de tudja róla vagy legalábbis sejti, hogy hetero, így nem is próbál kezdeményezni.

Lehet, hogy ti lennétek azok? :D Nem kizárt, hiszen kicsi a világ.

Egyébként a barátnőm pesti, 23 éves. Egyelőre nem szólok neki, nem akarok kellemetlenséget, de ha ez igaz, akkor nagyon fog örülni! :)

Ha ez így van, ahogy írod, akkor az első lépés, ill. a második (mert az első a felismerés volt) az lenne, hogy változtassál ezen!!

De sürgősen!

Jó, olyan személyes dolgokról még nem volt szó, de vele már megosztottam olyat, amit másnak nem igazán mernék elmondani. Fura, de egyre jobban megbízom benne, és várom, hogy érezzem azt, hogy ő is bennem. :)

Milyen vagyok? Jó kérdés. Nem szeretem magamat. Most nem a külsőségről beszélek, hanem az emberekkel való kapcsolatomról. Nem barátkozom könnyen, ha mégis, nem tart sokáig, mert mindenkit eltaszítok magam mellől. :(

Azt írtad, hogy személyes dolgokról nem beszélgettek.

Egyébként sokkal nehezebb lesz a szemébe mondanod bármit, figyeld meg.

Ritka, mikor önmagam tudom adni valaki előtt is.

A lány előtt mindig sikerül, és valahogy megfeledkezem magamról. És nem hiszem, hogy azért, mert az interneten beszélgetek vele.

Azt írod, személyes dolgokról nem beszélgettek, tehát annyira benne sem bízol meg.

Bizalmatlan vagy a külvilággal szemben. Próbálnál nyitni, keresed a kiutat, ezért vannak emberek irányába fellángolásaid.

De az okot kell megtalálnod, hogy miért vagy bizalmatlan :)

"Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem."

(Vavyan Fable)

:-)

A családi hátteremről csak annyit, hogy soha nem volt hiányom semmiben, a szüleimmel mondhatom, hogy jó a kapcsolatom, viszont megbeszélni velük bármit is a dolgaimról/szerelemről nem szoktam. Amikor hazajövök az iskolából, köszönök nekik, majd anyának elmesélem néha a történteket, de általában köszönés, és már fent is vagyok a szobámban.

Egyébként más dolgok is érdekelnek, nem itt töltöm a szabadidőm, 7 éve versenyszinten táncolok, és mellette sokat futok, bár az utóbbit mostanában elhanyagoltam. Bulizni nem járok, mert nem szeretek. Igaz barátaim nincsenek. Olyanokra gondolok, akikben megbízhatnék.

Senkivel nem tudom megbeszélni a "bajaim", a szüleim meghallgatnának, és örülnének is, hogy meghallgathatnak, de egyszerűen velük nem tudom ezeket megtárgyalni.

Magamba vagyok fordulva, a táncon kívül nincs más, ami "éltetne".

A lánnyal egyébként beszélgetünk, több óra hosszát, nagyon jól megvagyunk. :) Személyes dolgokról még nem volt szó, de a hobbinknak köszönhetően mindig van közös téma, és valahogy mindig elhúzódik a beszélgetés. :)

Hát nagyjából ennyi.

Köszönöm, hogy írtatok!

Én nem hiszem, hogy bármi veszélyes lenne abban, ha megismeri azt a lányt.

Abban a pillanatban helyére is fog kattanni ez a dolog.

Ennyi.

Nem kell rögtön pszichológusért kiáltani, azonban igazán érdekelne, hogy milyen a családi háttere. És miért "menekül" a szerelmekbe.

Némi fizikai túlterhelés sem ártana - úszás, futás, stb. Kissé beszűkült az érdeklődési köre;

Nagyon rákattant - belehajszolja magát...

Volt olyan időszak az életemben, amikor férfigyűlölő voltam. De nőre nem voltam soha rákattanva. A fiam érzelmi érését is végigasszisztáltam.

Csak anyai tanács lenne, hogy ne tegyen semmit a fórumindító ezért az "ismeretségért", de egy jó pszichiáter/pszichológus ajánlott lenne. Ha ez nem csupán hormontúltengés, korból adódó érzelmi labilitás.

Nem tehetek róla (talán a korom miatt, vagy mert 19 és 23 éves lányaim vannak) Zsókával és Librával értek egyet.

Szerintem is valami félresiklott annál, aki ilyeneket ír, vagy ilyen gyorsan változik az elve.

Egy pár szerelmet megéltem már. Igazit is, véltet is.

Nem leszel leányka párti szerintem. Mert a szerelemhez nem csak a lelki vonzalom kell.

És ha bárilyen ok folytán megjelenik a szégyen a dologban, akkor nagyon nem jó terepen járkálsz :)))