Érdemes nyugtatókat szedni ahhoz, hogy fennmaradjon a házasság? (beszélgetés)

persze, nem látok bele az életedbe, meg jó anya vagy,tudom..

de miért törödsz ennyit a férjeddel?ahelyett inkább ezt a fölös energiát amit leszív rólad, inkább fordítsd a gyerekeidre...

1. Akár mi is hozta ezt a helyzetet létre, TI GYŰLÖLITEK EGYMÁST ( őt nem "zavarja ", ha teljesen tönkre mész, te meg felidegesedsz bármit teszí )

2. Tipikus esete vagy az "áldozat" tipusú nőknek, akik mindenféle "érveket" sorolnak fel arra a kérdésre, miért élnek még mindig ebben a pokolban. ( lásd Csernus irodalom)

3. Az anyagiakra ( lakás) hivatkozol (MENTSÉG!!!), hogy nem tudsz ebből kimászni. Ezzel szemben az igazság: gyáva vagy változtatni. ( Hidd el nagyobb szar ebben benne maradni, mint egy rövid ideig tengődni albérletben vagy ismerősöknél kevés pénzből)

4. A gyerekeid minden áldott nap kőkeményen SÉRÜLNEK az otthoni cirkusztól. AZONNAL ki kell őket menteni ebből a pokolból. NA EZ AZ EGYETLEN PONT, MELY SZERINTEM NEM ERŐS TÚLZÁS HANEM SZÁRAZ TÉNY.

Ne haragudj, hogy ennyire keményen fogalmazok, de hidd el a jó szándék vezérel, és szembe kell nézni a valósággal.

Jézusom, ha ilyen sz.. a helyzet, miért kellett még egy babát szülni? Fú, így tényleg nagyon nehéz..:(

Ha nem bánod, leírom a saját történetem, igyekszem minél rövidebben, hátha jön ki belőle valami jó ötlet.

21 évesen költöztem össze a férjemmel, idén lesz 18 éve. Ő akkor 34 éves volt. 150km-re hagytam a szülőfalumat. Először elvarázsolt minden, nekem furcsa volt az életstílus, hisz ott lent Baranyában minden fillérért megküzdöttünk, úgy nőttem fel. Ő meg akkor kezdte az egyéni vállalkozást, nem szeretett függőségben dolgozni. Volt két lánya az előző házasságából. A kezdeti nehézségek után azért összebarátkoztam velük, a kicsivel minden nap munka után tanultam.

Albérletben laktunk, két év múlva volt pénzünk telekre, nekiálltunk építkezni a semmiből. Három év múlva született az első gyermekünk, rá három évre a második. 7 évig voltam GYES-en a szülésivel együtt. Mire visszamehettem dolgozni, nem volt aki vigyázzon a gyerekekre. Egy évet valahogy kihúztunk, az előző házasságbeli kisebbik leány sokat segített, mivel velünk lakott. Nem akartam, hogy előre megutálja a gyereknevelést, ezért felmondtam. Volt egy kft-nk, ahova bejelentkeztem alkalmazottként, hogy a tb ne szakadjon meg. Minden ügyintézést én csináltam. Azt gondoltam, ezzel megszolgálom azt, ami a fizetnivaló utánam. Arról nem beszélve, hogy a fizetésem is ki lehetett venni a pénztárból. Ennek ellenére pénzem soha nem volt, nem kaptam. Ha kértem, abból mindig cirkusz volt. Én hülye belementem, hogy a kft-ben ügyvezető legyek, mert ő már unta, hogy minden sz..ért mennie kell mindenhova, ahol aláírás kell. Attól kezdve nem tudtam elmenni sehova dolgozni, mert aki ügyvezető egy kft-ben, már riválisnak számít. Minimum 60ezerbe kerülne, hogy kikerüljek belőle, amire ő nem szán annyit, de mikor a társasági szerződést meg kell újítani, mindig nagyon komolyan akarja, hogy maradjak, mert szükség van rám. Máskor, amikor fizetni kellett a járulékot, megkaptam, hogy annyit sem ér a munkám, amit megeszek.

Ugyanakkor annyira szeret, hogy teljesen ki szeretne sajátítani. Állandóan ellenőrzött évekig, ha nem voltam otthon, félóránként felhívott. Itthon mindig meg akarja mondani, hogy nekem mi a dolgom, sőt, mit hogyan kell csinálni. Amiben nem értek egyet, az csak hülyeség lehet. A gyerekekkel is érdekes a viszony, mert szerinte én rontottam el őket. (Megjegyzem szerintem nincs velük semmi gond, a nagy 4,2 vel zárta a nyolcadikat, a kicsi meg kitűnővel az ötödiket. Egyik fuvolázik, másik zongorázik, saját akaratából)

Az állandó megfelelési kényszer és a sok stressz lebetegített. Majdnem belehaltam. Nekem is írtak fel antidepresszánst, de nem bírtam fent lenni tőle. Hogy hogyan jöttem ki mindebből, az hosszú történet, de sikerült. Mindenesetre valóban egy stratégiát dolgoztam ki. Megfogadtam, hogy addig maradok, míg a gyerekek nem lesznek önállóak. Közben azonban építem a jövendő életemet, s ez éltet. Most jutottam el odáig, hogy saját keresetem van. Először egy MLM céggel kezdtem, annak a bevételéből két évig tanultam a reflexológiát. Mostmár dolgozom. És a célom, hogy saját kocsim, lakásom legyen, s bármikor összecsomagolhassak. Addig azonban ki kell bírni ezt a nagy elnyomó szeretetet.

Nekem sem lenne hova menni. A gyerekekkel csak kiszúrnék, ha hazaköltöznék. Az anyám életét sem akarom felborítani.

Szóval, ki kell tűzni egy célt, s afelé haladni bármi áron. Kitörni, nem nyugtatókat szedni. Nem a pasinak kell nekiesni, hanem a stratégia megtervezésének.

Bocs, hogy mégis ilyen hosszú lett :)

Nem igazán, neked vannak gyerekeid?

nEM LEHET KÖNNYŰ CSAK ÚGY CSAPOT-PAPOT OTT HAGYNI, MEG VALSZEG A GYEREKEK aTTÓL FÜGGETLEN SZEREThetik az apjukat, és egy anya nem szívesen választja szét őket, főleg a 11 éves fiúnak egy apaképre van a legnagyobb szüksége, na meg hogy hogy fognak eztán megélni stb stb.

Szóval elég sok tényező van ami miatt a nők többsége hezitál a dolgon.

Bocs a capslockért!

:D

Azért írtam neked, mert hogy veled értettem egyett :D Aztán a többit is "neked irtam" :D

Igen kicsit indulatos voltam, mert még kicsi gyerekei vannak, a nagyobbik is csak 11 éves, és már érzi..és sajnálom :(