Érdemes nyugtatókat szedni ahhoz, hogy fennmaradjon a házasság? (beszélgetés)

Szia Mira36!

Mi van veled?

Tudtál valamit lépni?

A másik nem is tudtam hogy mennyi okos ember látogatott el ide pl.:Fata Morgana megdöbbentő...

Bár minden olyan egyszerű lenne minden ahogy ő azt elgondolja, te jóóó ég!

Különben meg a helyedben nem foglalkoznék ilyen emberekkel, pont ez előtt olvastam bele egy másik fórumba, és ott is kit látok Fata Morgana-t, épp görény szövegeket írt, ezt direkt csinálja, élvezi, ennyi.

fúdenagyon érzékeny vagy :) Fata csak próbált segíteni neked, nem ócsárolt egyáltalán...csak megmondta a saját véleményét!

Egyébként kicsit fura nekem,hogy csak azoknak köszönöd meg a válaszokat, akik csak sajnálnak téged..aki szerint meg te is hibás vagy, arra már rögtön megsértődsz. Ne így állj a témához!

Lehetséges,hogy férjed azért ilyen veled, mert már nem voltál a számára NŐ...csak mindig kiszolgáltad, nyeltél akármitis mondott..ezt gondolom megunta..

Vagy nem tudom, de ez egy fórum ,aki leírhatja ide is a véleményét..nem az észt osztogatjuk :D

De igazából le se írod a körülményt, csak panaszkodsz...írd le, és úgy könnyebb segíteni ( ha kell, bár tudom,hogy engem se szeretsz :D )

Sajnálom,ha bárki bántásnak vette azt amit írtam,egyáltalán nem az volt a szándékom,hanem az ,hogy segítsek ,hogyan kezdjen neki a probléma megoldásához.

Ha egy ember önmagába tud nézni,higgadtan végig tudja gondolni ,hol mit hibázott,más mit hibázott ellene,le tudja vonni a tanulságokat és túl tud jutni a kétségbe esésen,a dühön,a csapdában levés érzésén.

Ha tisztán látja a helyzetét,akkor ez elég erőt és megoldást is adhat szinte azonnal.

Én tanúja voltam a szüleim egymással való háborúzásának,és gyerekként arra gondoltam,hogy nem szeretnek engem,legalábbis nem annyira ,hogy máshogy és máshol rendezzék a vitájukat,ráadásul úgy ,hogy nem minket használnak fel adu alapként.

Benne voltam egy pocsék kapcsolatba ,és ugyanezeken át is mentem ,mint ő.

Csapdában vergődtem,mert úgy éreztem képtelen vagyok kiszakadni belőle,egy gyerekkel,pénz és lakás nélkül.

Tudom miről beszélek és azt is miért mondom amit mondok.

Én is sajnálom, hogy megbántad, hogy a fórumhoz fordultál. Sokat gondolkoztam azóta rajtad, és rájöttem, mi a gond. Nem veled, velünk, hanem úgy általánosságban a fórumokkal. Hogy magunkból indulunk ki: mi hogyan reagálnánk, cselekednénk más helyében. De ilyen nincs. Soha nem tudjuk, pontosan mit gondol, érez a másik. Soha nem voltunk és nem leszünk pont ugyanolyan helyzetben, de még ha pont ugyanolyan lenne is, mi nem vagyunk ugyanolyanok. Azt tudjuk (vagy inkább sejtjük), hogy mi mit tennénk. Szerintem sem bántani akart a többség. Most olyan lelkiállapotban lehetsz, amikor egy teljesen semleges mondat is bántó lehet, hiszen érzékeny vagy mindenre. Ez nem baj, nem is ítéllek el, nem is lenne hozzá jogom.

De abban igazat adok Zizisiccnek, hogy érdemes elgondolkodni azon is, amit mondtak, de fáj, mert LEHET benne igazság. Nem biztos. Mint ahogy az sem biztos, hogy az, aki mindig azt mondja, amit szeretnénk hallani, az valóban segít minket. Néha az a jó, ha kimondják a rosszat. Általánosságban írtam, nem erre a konkrét esetre.

Mira! Sajnálom, ha így döntöttél.

Itt senki nem akart megbántani, ebben biztos vagyok. Abban igazad van, hogy itt senki nem ismeri a részleteket, ez itt a neten érthető is, épp ezért a hssz-ek is általánosságban beszéltek, nem személyesen Neked, hanem bárkinek, aki hasonló helyzetben van, és ezeket írja. Épp ezért csak Te tudod, mi az igazság. Ha Te megtettél mindent, magadba néztél, akkor nyugodt lehet a lelkiismereted, és nyugodtan engedd el azokat a véleményeket, hogy ilyenkor mindkét fél hibás, ha viszont úgy érzed, hogy valamelyikőnknek igaza volt, bármennyire is rosszul esik, inkább gondolkozz el rajta ....

Hidd el, mindenki volt már nagy és mély gödörben, tapasztalatból írjuk, amit írunk, és nem azért, hogy bárkit is megbántsunk. És azt is tudom, hogy az a legnehezebb, amikor az embernek saját magával kell szembenézni, ahelyett, hogy a másikat hibáztatja mindenért.

Én a továbbiakban minden jót kívánok Neked és a gyerekeidnek, és hogy megnyugtató megoldást találj mindegyikőtök számára.

Nem tudom, mennyi idősek a gyerekei, de ha évekig tart még ez az állapot, akkor bizony azt fogják látni, hogy egyrészt mindent el kell tűrni, másrészt a gyógyszer a megoldás. Ez nem lehet példa senki számára.

Szerintem olyan embert kellene találnia, aki a közelében van, aki hathatósan tud neki segíteni, akár befogadni is. Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben, de ha az ember hisz benne, akkor fel tud állni. Higgyen abban, hogy képes a két gyereket ellátni akár egyedül is, higgyen abban, hogy nemcsak a gyógyszer a megoldás. Saját magából és a gyerekeiből kell erőt merítenie, illetve azokból, akik körülötte vannak, megértik őt, segíteni tudnak.

MÁR NAGYON MEGBÁNTAM, HOGY ITT KÉRTEM SEGÍTSÉGET!!!!!!!!!!!!!!!!

KÖSZÖNÖM SUNDANCE-NEK, HOGY KIÁLL MELLETTEM, MERT CSAK Ő ISMER ENGEM, ÉS MEGMONDOM NEKTEK, HOGY NAGYON JÓ EMBER ÉS EMBERISMERŐ.

A TÖBBIEK MEG ITT MÁR NEM IS ÉRDEKELNEK!!!!!!!!!!!!!! TARTSÁK MEG MAGUKNAK A MEGJEGYZÉSEIKET. KÜLÖNBEN MEG ÉN NEM KÉRTEM MEG ŐKET SZEMÉLY SZERINT, HOGY OSZTOGASSÁK ITT AZ ÉSZT, PLÁNE, HOGY NEM IS ISMERNEK ÉS NEM ISMERIK A KÖRÜLMÉNYEKET SEM.

HÁT ENNYIT AKARTAM CSAK MONDANI.

Mira nem teszi ki a gyerekeit semmi rossznak! Mint már korábban is írtam, nagyon jó anya és imádja a gyerekeit. Egyeltalán nincs könnyű helyzetben, mert a lakás a férjéé. Hova tudna menni két apró gyerekkel? Ha ezt előhozza a férjének, az csak röhög rajta.

Én csak arra kérlek benneteket, ne támadjátok, mert amúgy is rossz állapotban van, semmi szüksége rá, hogy még ti is bántsátok!

Tudom,sajnos.

De nekem úgy tűnik itt egyik fél sem higgadt,se nem problémát megoldani akar.

Ha kibékíthetetlen ellentétek vannak,akkor ezt be kell látni ,és lezárni a "ki volt a hülyébb" című fejezetet és felnőtt emberek módjára megbeszélni,hogyan kezdhetnek mindketten új életet külön,úgy ,hogy a gyerekek érdekei ne sérüljenek.

Mindig kissé ,hogy is mondjam feldühít az,amikor két állítólag felnőtt ember,akik állítólag szeretik a gyerekeiket,önző módon és a gyerekeket nem kímélve ,le sem tojják,hogy ott vannak,és kiteszik őket a saját háborújuknak.

Én nem írtam sehol ,hogy hozza rendbe a házasságát,csak azt,hogy hogyan hozhatja rendbe a kommunikációt ,hogy meg tudja beszélni a következő lépéseket a férjével,és ez csak úgy megy,ha felhagy a másik szapulásával és megpróbál tiszta lappal kezdeni,a saját felelősségét is belátva, beszélni vele.

Ha így sem megy ,akkor pedig elindítani a válópert.

Az egész fórumot ugyan nem olvastam végig, csak az első kettő meg az utolsó oldalt, viszont részben egyetértek veled. Például abban, hogy ha a másik ver, szid engem, akkor ugyan az ő tetteiért nem vagyok felelős, de azért igen, ha vég nélkül tűrök. Ebből a szemszögből tényleg mindkét fél felelős azért, ha megromlik a kapcsolat.

Viszont nem feltétlenül jó az, hogy ha mindenáron helyre akarjuk hozni a kapcsolatot, arra hivatkozva, hogy valaha ez jó volt, akkor most miért nem. Változunk: a férj és a feleség is, és nem feltétlenül olyan irányba, hogy még mindig jó együtt. És ha csak az egyik fél akar változtatni, a másik meg jól elél a szarban, akkor hiába erőlködik a változást akaró fél.

Tény, hogy könnyű a másikat hibáztatni, és bizony magunkba kell szállni, hogy én miben vagyok felelős azért a helyzetért, amiben vagyok. Olyan nincs, hogy semmiben, hiszen akkor nincs is semmiféle kontaktus köztem és a másik közt.

A nyugtató szedéséhez pedig annyit tennék hozzá, hogy nem elég, hogy a másik tönkreteszi az életét, még saját akaratából rá is tesz egy lapáttal. A nyugtató nem megoldás, csak elfedi a problémákat. Adjanak a gyerekek úgy erőt, hogy arra gondolj, nem szeretnéd, ha egy gyógyszerszedő lenne a példaképük. Becsülni kell magunkat annyira, hogy soha, senki miatt nem kezdünk el hosszabb ideig gyógyszert szedni.

Nézd, annak is van előzménye, ha a másik megbolondul .....

Fata csak azt mondja, hogy egy kapvsolat két emberen múlik, nem lehet csak az egyik nyakába varrni a dolgokat. És mivel a másik embert nem tudjuk megváltoztatni (az a másik ember dolga), a legjobb amit tehetünk, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy mi mivel járultunk ehhez hozzá, és ezen változtatunk. Természetesen ezt a másik félnek is ugyanúgy meg kell(ene) tenni, mert csak közös akarattal lehet rendbehozni egy házasságot. Ha viszont ebben a másik nem partner, akkor is legalább azért lehetünk nyugodtak, hogy mi megtettük azt, ami a mi felelősségünk volt az ügyben. De ehhez muszáj szembenézni önmagunkkal és a hibáinkkal. De ez nem egyenlő azzal, hogy mindenért magunkat okoljuk!!!

Ja persze! Ha meg valakit megcsalnak, akkor az a hibás, akit megcsaltak, mert biztos nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ne csalják meg! Ugyan már!!!

Egy házasságban sem biztos, hogy minden két emberen múlik! Van úgy, hogy az egyik fél teljesen megváltozik, megbolondul és a másik nem tud vele mit kezdeni. Ilyenkor mi a helyzet?

Nem kiosztottam,csak elmondtam a véleményemet.

"Igen, sok esetben az életben magunk tehetünk a problémáinkról. DE NEM MINDEN ESETBEN!!!

Egy szar házasságot le kell zárni, nem pedig önmagunkat ostorozni!"

Egy házasság közös projekt,MINDEN ESETBEN,mindkettő teszi szarrá a "szar" házasságot,nem csak az egyik fél.

És igen,egy rossz kapcsolatból ki kell lépni,de nem mindegy hogyan.

Intelligensen is lehet,és egymást gyilkolva és hibáztatva is,mindenki maga dönti el hogyan.

Honnan veszed a bároságot, hogy Mirát kioszd mikor nem is ismered???? Milyen alapon ítéled meg?

Azért indította ezt a fórum, mert tanácsot kér, hogyan tudná lezárni a házasságát! Természetesen mint minden ember, ő is követett el hibákat, gondolom. De nehogy már most te kezd el gyóntatni! Szerintem te egy tipikus áldozat típus lehetsz. Akinek ha valami nem sikerül, akkor rögtön azt mondja: Jajj Istenem, de hülye vagyok!

Igen, sok esetben az életben magunk tehetünk a problémáinkról. DE NEM MINDEN ESETBEN!!!

Egy szar házasságot le kell zárni, nem pedig önmagunkat ostorozni!

Gondolom ugyanígy beszélgetsz a férjeddel is:)))

Nem gondolod ,hogy ezen is változtatnod kellene?

Tök mindegy mi a helyzet.

12 egy tucat.

Azt a pasit ,akit itt ócsárolsz ,te választottad,gyerekeket szültél neki és vele éltél x évig.Az életedet te alakítottad így ,és igen ,még az is a te sarad,hogy már közben nem voltál hozzá őszinte ,amikor nem tetszett valami. A nyelés nem érdem,hanem egyenlő az álszent hazugsággal.

Ha meg akarod oldani a problémáid ,csak úgy tudod megtenni,ha megtalálod a közös hangot újra avval az emberrel ,akit elvileg szerettél valamikor.

mert szerinted a másik miatt nem jöhetett létre ez a helyzet????????????????

pont én voltam mindig az, aki alkalmazkodott....

ha nem tudod, pontosan mi a helyzet, akkor ne is tegyél ilyen kijelentéseket.

Például belátnám azt,hogy az is egyfelől az én hibám ,hogy addig jutott a házasságunk,hogy képtelenek vagyunk kommunikálni egymással.

Megpróbálnék visszaemlékezni arra az időre ,amikor ez még ment:)))

aha, persze, hogy igazad van.

DE:::::::: ha a másik féllel nem lehet kommunikálni, és ha beszélni akarok a problémákról és MEG IS AKARNÁM OLDANI vele együtt, én arról nem tehetek, hogy fogja magát és elmegy itthonról. nem kötözhetem meg, hogy ne menjen sehova, hanem oldjuk meg a problémát.

Kíváncsi lennék, TE ilyen helyzetben mit tennél.

Beleolvasgattam a fórumokba és megdöbbentő az a vehemencia,amivel úgy tesznek az emberek,mintha a házasságuk,az életük nem a saját döntései következménye lenne.

Egy házasság két emberen múlik,ha pocsék abban mindkettő keze ugyanúgy benne van,ha megoldást kell keresni ,mindkettőnek együtt kell keresnie és megoldani a problémákat.

Ha nem hajlandók az emberek belátni a hibáikat ,a megoldást sem fogják megtalálni soha.