Elveszett illúziók (beszélgetés)

1. Nem én kezdtem offolni.

2. Az offoláshoz szóltál eddig csak hozzá, máshoz nem.

Várom a témához fűződő véleményed, én már elég jól kifejtettem az enyémet.

Kössön bele a devla... "Meaculpázhatunk" is akár, elmehetünk ebbe az irányba is, de mint mondottam volt, a cikk nem erről szólt, érdemes lenne a témánál maradni.

Csak egy ötlet volt, de ha nem, hát nem, mehet tovább a sértegetősdi, a hátam széles, elfér rajta még egy csomó minden :)

Ez nem hülye kapcsolat volt.

Tanulj meg olvasni.

Nekem ő az életet jelentette,és jelentené még most is.

Nem beszélte meg velem,hogy miért döntött másként.

Együtt határoztuk el,hogy együtt leszünk.

Nem erőszakoltam rá magam.Sosem!Ő ugyanúgy szeretett velem lenni,mintahogy én ővele.

Aztán ő meggondolta magát.

De tagad,tagad és tagad.

Ráadásul képes engem hibáztatni,hogyha nem sikerül neki másik kapcsolata.

Nem én tehetek arról,hogy a szótárából eltűnt az őszinteség szó jelentése.

Észre fog ő térni majd.

És akkor majd átgondolja dolgait.

Már nem várok rá.Az eszemmel nem.

Szívügyileg meg majd lesz valami.

Ne haragudj, hogy ezt írom, de te cakk-pakk rá akarod lőcsölni a felelősséget a srácra?

Úgy gondolom, hogy egy házasságban élő, gyermekes nőnek több esze kellene, hogy legyen annál, minthogy belemegy egy hülye kapcsolatba, és ráadásul feléget maga mögött mindent.

Én nem látok párhuzamot a te történeted, és a cikkíró története között.

Az, hogy naív voltál, egyedül a te hibád, nem szabad ezért másokat okolnod.

Totál nem vagyok hívő ember, de ez játszik nálam nagyon. Szerintem senki nem tartott gyertyát a másiknak, úgyhogy offolni kellene a témát, főleg, hogy nem erről szól eredetileg...

Ne ítélj,hogy ne ítéltess!

"1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?

4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?

5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" Máté 7:1-5

Nem szeretnék senkit bírálni, ragaszkodtam már én is általam elképzelt ideálba, de huszonévesen... Sajnos itt is ezt látom: egy elképzelt, képzeletbeli, jó tuljdonságokkal felruházott embert idealizált a cikk írója, és teszi ezt még mindig, holott ez a pasi mást sem akart, csak egy numerát, már elnézést a kifejezésért. A vacsi, a bújás, a simogatás csak máz volt. És hogy 3. miatt nem akart szakítani? Jaj, de tisztességes! Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni, de egy szingli pasinak van még talonban kb. 3 csajszi, akik bármikor ugranak.

Sajnálom, ha illúzióromboló voltam, de "30+- osan" túl vagyok néhány ajtócsapkodáson, két hosszú, sok évig tartó kapcsolaton, szerintem, és lehet, hogy ez most nagyképűen hangzik, de pontosan tudom, miről beszélek. Ismerem az ilyen "férfit", p.ncivadász, semmi más.

És az is meglehet, hogy nem a pasi hiányzik, hanem a "valakihez tartozás" érzése. Ezt az embert el kell felejteni, de nagyon gyorsan, nem érdemli meg, hogy bárki is sírjon utána!

Sajnálom, hogy belefutottál a fajtájába, nem érdemelt meg Téged...

Helyrehozni senkit nem lehet. Mindenki csak magát tudja helyrehozni, és ehhez is időnként külső segítség kell. Lentebb már felsoroltak pár lehetőséget erre.

Ha alapból úgy gondolkodsz, hogy megváltoztatni, helyrehozni akarod, akkor lehet, te sem a megfelelő emberrel vagy...

Valószínűleg tiköztetek van valami különleges kapcsolat.Vonzás.

Az én exemmel is van különleges kapcsolatom,mert jóban vagyunk,beszélünk,de nincs testi kapcsolat.

Szeretem,mintha a testvérem lenne.

Nekem ezzel az itteni fúval volt meg a vonzás.

Melléfogtam vele,ez van.

Neki nem tetszett,hogy beszélek az exemmel.Az egyik legfőbb probléma köztünk ez volt.

Pedig ővele voltam legboldogabb.akkor is,ha csak viszonylag kevés ideig voltunk együtt.

Ha tudnám a exférjemet szerelemmel szeretni,akkor újra együtt lennénk.De nem megy.Érdekből pedig senkivel sem leszek.

Gondolom,te sem érdekből vagy a pároddal.

Én vállalom a felelősséget.De mi ezt ketten együtt választottuk.

Ő az,aki nem vállalja a felelősséget.

Olvastad már a Kisherceget?Ha megváltoztatsz valamit,akkor azért felelősséget is kell vállalnod.Ha részed van a változásban,akkor a legkevesebb,hogy ápolod azt a dolgot,nem pedig elmenekülsz szó nélkül.

Az ember a szavakból ért.Őszinteségből.Én ezt hiányolom nála.

A személyes beszédet,az egymás szemébe nézést bátran.

Hiszen ha nincs titkolnivaló,akkor bújkálni sem kell.

Kívánom,hogy jöjjön el az az idő,amikor már nem kell orvoshoz járnod.

Nekem a családom és a munkám segít talpon maradni.Tényleg nagyon fontos,hogy lelkileg ne omoljon össze az ember.

Egészségileg,és lelkileg is jöjj rendbe hamar!

Sok hülyeséget elkövet az ember.A hibákból tanulunk.Te is,én is,mindenki más is.

Egyébként nem bántam meg,hogy elváltam.Mert másképp szerettem ezt a fiút,mint az exemet.Azt bánom,hogy nem ismertem fel,hogy mikortól játszott velem.

Nem akarom szándékossággal vádolni.Pedig minden ezt mutatja.

Viszont ő bújuk ki a felelősség alól.Ez látszik a mostani hozzászólásaiban is.

Ha már ennyire lovagolsz a szavakon,akkor valószínűleg te vagy a nagyobb qurva.

Az ilyen emberre mondják,hogy a más szemébe na szálkát,de a sajátjában a gerendát sem látja.

Valószínűleg pont azért estem bele ebbe a válás dologba,"hibába",mivel túl tapasztalatlan voltam.

Ha nagy lett volna a tapazstalatom,vagy lett volna,akivel meg tudok mindent beszélni,legjobb esetbe na férjem,akkor nem lett volna válás.

Sok sikert hozzá, komolyan. Csak légy óvatosabb. Egy hónappal a megismerkedés után már elköltöztél otthonról. Talán kicsit elkapkodtad.

Nem védem, nem is ismerem, de továbbra sem értem, miért nem vállalod a saját döntésedért a felelősséget?

És egy halk jó tanács, amit ha akarsz meghallasz és elhiszel, ha nem, majd megtapasztalod. Amilyen érzelmekkel lezárod ezt a kapcsolatot és kilépsz belőle, a következő kapcsolatod pont ugyanilyen érzelmekkel fog eltölteni. A saját érdekedben békélj meg a helyzettel és engedd el. Őt is, meg a kapcsolatotokat is.

Elég nehéz a felfogásod.

Ketten,együtt hibáztunk.

A mostani gondolkodásommal bárkinek ,aki olyan helyzetben van,mint amilyenben akkor én voltam,a házasság rendbetételét szorgalmaznám.

De én ezt nem beszéltem meg mással,csak Kobuderával.Ő pedig a vele való létet szorgalmazta.Én meg a fellegekben jártam.Mert megszerettem.

Nem játszottam otthon meg magam.Nem kábítottam a férjemet.

Keveset beszéltünk egymással,és én nagyon hamar elköltöztem otthonról.Nem csaptam be egyiket sem.

Holisztikusan közelítve ez sajnos alátámasztja a sejtésemet, tényleg baj van a nőiséged megélésével és a férfi-nő kapcsolattal.

Sikeres műtétet, aztán kitartó keresést kívánok!

;)