Elveszett illúziók (beszélgetős fórum)

Igen, itt cseszed el a dolgaidat. Hogy gondolsz valamit, ahelyett, hogy megbizonyosodnál róla.

Egyébként tényleg abbahagyhatnád már, teljesen kitúrtátok Gabit a saját fórumából. Szegény elmenekült.

Semmi. Itt nem a bennem lévő különleges dolgokról van szó. Hanem az értetlen magatartásról. Nyilvánvaló, hogyha tegyük fel, akármilyen szemét is lettem volna, én tudom hogy nem, akkor sem kell több év után is a másik után "lesben állni" a neten, és ahol lehetőség van rá, beleszúrni.

Sajnos pszichológiai eset... Ha nem az lenne, akkor túllépne simán, most már.

csak mellékesen megjegyzem,h. nagyon elkanyarodtak itt páran attól,hogy a cikk írója/fórum indítója gabci68 volt,az ő gondjaival,de már senki nem figyel rá...

nem tudom,h. miért itt kell megbeszélni a pandoracic vs. kobudera ügyet????:/

Te írtad tegnap,hogy levelet küldött neked.Gondolom,te is küldél neki.Ez már levelezés.

Ő másal is ezt csinálja.

Ez van:)

Ha nem tetszik,ne olvasd.Levelezgess tovább K-val.

A mondanivalód második fele a legigazabb.

Én még nem láttam küzdeni K-t egyetlen nőért sem.

Egyszer azt írta egy régebbi barátnőjéről,hogy mégha hiányzik is neki,ő nem fogja keresni.A nő keresse őt,ő kérjen bocsánatot,stb.

Ez szerintem nem normális férfi gondolkodás.Ha szeretük valakit,akkor azért küzdeni kell.

De én is úgy gondolom,hogy nem mindenáron.

Ő többször szakított velem.Mindig keresett más nőt.Aztán mégis nálam kötött ki megint.

Sokan mondják,hogy fogadjam el,hogy ő egyszemét ember.Csak játszott,aztán megunt.

De én ezt a saját szavaival,a szemembe mondva szeretném hallani.Nem idióta levelekben leírkálva.

És meg fogom találni a módját,hogyan üssem ezt nyélbe.

A te dolgaidat hol olvassák?

Azt a három cikket,meg a cinikus naplóbejegyzésedet,amiben a társkeresés negatívumait elemezgeted?

Akkor kettőnk közül melyikünk is a negatív és melyikünk a pozitív emberke?

Az egyik cikk,a karácsonyi,amiben az egyik,akkor aktuális nődről írtál,hol van most?

Annyira írtad,hogy végre vele minden jó,aztán most megint hoppon vagy.Áprilisban már nem voltatok együtt,de lehet hogy már hamarabb.

Akkor most ki az aki kamuzik örökké?

Legtöbbször arra gondolok,hogy én nem akarok neki rosszat.

De sokan mondják,hogy valószzínűleg vissza fogja ezt kapni.

És igazából folyamatosan ezt adja neki az élet,hiszen volt kapcsolatai közül nem egynek már normális párkapcsolata van,és boldogok.

Megpróbálkozom társkereséssel.

Évek óta nem próbálkoztam.

Igyekszem nyitott lenni.De nem kell mindenáron.

Nekem nem mindegy hogy kivel vagyok együtt.

K-nak mindegy.

Már mindenféle nője volt,de egykkel sem sikerült neki.Állandóan a hibákat keresi másokban,és nem látja meg,ha valaki őszintén és nagyon szereti őt.

Nálunk a lányom is kedvelte őt,és elfogadta volna őt páromnak.

K őrajta is ugyanúy keresztüllépett.

Ez is eléggé fáj még vele kapcsolatban.

Én a maga mélete mellett a lányom életét is rábíztam volna.Megadtam nek iezt a bizalmat is.

Ő ezt is felrúgta.

És megharagudott rám,mert én vállaltam a hibáimat is,de szembe is szálltam vele.Egy ideig tűrtem,amikor más oldalon megpróbált alázni engem.Aztán visszavágtam,de sosem hazudtam.

Ő az igazságért haragudott meg rám.

Nekem arra lenne szükségem,hogy K a szemembe mondja,hogy mi a baja velem.Mert akárhányszor találkoztunk,sosem erről volt szó.

A segítség csak tőle értékes.

Nem kell pszichológus ahhoz,hogy tudjam,hogy mi a bajom.

Az a bajom,hogy én ezt az embert nagyon megszerettem,és mindent megtettem neki ami csak erőmből tellett.

Aztán egyszercsak kiderült,hogy elkezdett másokkal ismerkedni.Nem felelt az smsekre,nem akart találkozni velem.

Aztán újra találkoztunk.És ez ment majdnem hat éven át.

Ő állandóan ismerkedett más nőkkel.

Én nem pasiztam.

Én megvagyok az életemmel.Ő is megvan.De máshogy él,mintahogy a neten az írásaiban bemutatja magát.

Amit le akartam írni a lányommal kapcsolatban,azt le is írtam.Más nem tartozik ide.

A napló az én érzéseimről és dolgaimról szól.

Írtam a családomról is.

Legközelebb,ha véleményt formálsz,akkor az egészet olvasd,ne csak részleteket.

Egyébként napi szinten több száz emberrel találkozom,és elég ritka,amikor valakivel nem tudok kommunikálni.De akkor az az illető a többi kollégámmal sem tud.

Mesélhetnék egy csomó dolgot,hogy milyen kötekedő emberek vannak,de szerencsére nagyon ritkák.

Jó a munkahelyem,még ha néha nehéz is.Ha valami baj lenne a gondolkodásommal,és életvitelemmel,akkor már rég nem dolgoznék ott.

Látom pártolod pandoracic-et, az empátiád figyelemreméltó, de kicsit több emberismerettel mélyebbre látnál. Elég kommunikatív és érvekkel a gondolataimat alátámasztó ember vagyok. Nem lépek ki soha egy kapcsolatból szótlanul.

Megvoltak az okok, a megbeszélések. A falra hányt borsó a végén már nem ízlett. Egyet tud tenni, befeketíteni azt ahová írok. Érdekes próbálkozások ezek.

Szerintem mélyre menő konzekvenciát ne vonj le az írásai alapján, elvégre mi a garancia arra, hogy az egyetemes igazság Nála van? Semmi...

Ennyi erővel az én dolgaimat is átolvashatnád, hogy a személyiségemről valamiféle véleményt alkothass.

Baráti jelleggel írtam Neked ezeket a sorokat.

Pandoracic, én hiszek neked. Ez a pasas egy őszintétlen alak. Főleg, ha nem mondja meg az okát, miért lett vége.

Szerintem már az elején nem volt őszinte.

Sajnos nagyon sok pasi őszintétlen. Több, mint gondolnátok!

Az ilyeneket semmibe kell venni. Egyszerűen túllépni rajtuk, mint a híg trágyán.

Hidd el, még rájár a rúd a pasira... amit adsz, azt kapsz!

Kérdés,hol van a határ a ragaszkodás,szeretet ,érzelmi kötődés és a beteges kapaszkodás közt?

Mert az senkinek sem jó ha valaki majom szeretettel küzd a másikért de az is ugyanakkora hiba lehet,ugyanolyan végzetes ha nem küzdesz meg a szerettedért,mondván hagyom elmenni mert én annyira szeretem,hogy mindent elfogadok amit Ő jónak lát.

Vékony a penge éle.

Beleolvastam tegnap a naplódba. Az elejébe és a végébe. Nagyon komolyan mondom és nem bántó szándékkal, segítségre van szükséged, hogy kilépj ebből, mielőtt becsavarodsz. Engedd el ezt a sztorit, egy pszichológus vagy kineziológus segít kibogozni, mitől ez a függés. Ha jól értelek évek teltek el a szakítás óta, mégis csak erről írsz. A lányodról pl. egy szót sem olvastam a naplódban.

Akárhogy is volt, akármi is volt a motivációja, elmúlt, ezen már változtatni sem tudsz és nem is számít. Csak az számít, hogy jól legyél és élvezd az életedet. Az írásod alapján azonban ez nem nagyon megy.

Igen.Általában ez van,hogy nagyon képmutatóak az emberek.vagyis sok ember.Amíg neki úgy kényelmes,kerüli a konfliktust,úgy csinál,mintha minden oké lenne,aztán hipphopp lelép akár.Az ember nem gyanakodhat folyamatosan,és lehet résen,mikor tényleg minden klappol,mikor a szemedbe nézve mondja,hogy szeret és veled akar élni.pl.

Persze van a másik verzió is,amikor minden hüleséget benyelnek,és értetlenkednek,hogy mért hagyott el.

Pandoracic úgy látom,nagyonis észnél van,mégis róla huzigálják itt sokan a keresztvizet.Kobudera ellenben nagyonis felhősen fogalmaz,nemhogy a közös történetükről,hanem általában..olyan,mintha egy pszichológia könyvből idézne,gyakran szó szerint.

Kívánom,hogy legyél újra egészséges testileg-lelkileg!

Legyél új ember,kezdj új életet a kezelések után,minden jót Neked!

Amiatt egy percig sem hibáztatom őt,hogy most jelenleg egyedül vagyok.Menni akart,hát menjen.

Csak az nem tetszik,ha maga ellen beszél,illetve ír.Ha olyat ír,amiről tudom,hogy az nem is úgy van.

És az sem tetszik,hogy ő úgy ítél meg másokat,hogy közben igazából nem is tud az illetőről sokat.

Ő azt írta előző hozzászólásában,hogy én ne mtudom,hogyan él,és csak az írásai alapján ítélem meg.

Attól,mert én nem látom őt,mások látják.

Amúgy meg ismerem.Mint a tenyeremet.

És érzem,amikor nem úgy alakulnak a dolgai,ahogy ő szeretné.

Azt viszont nem érti meg,hogy sok vele kapcsolatos dologról ő maga tehet.Azzal,ahogy viselkedik másokkal.

Ha ő játszadozik másokkal,manipulálni akar embereket,akkor ne csodálkozzon,ha vele is ezt csnálják mások.

Igaz,hogy azt kapsz,amit adsz.

Csak van,hogy másoktól kapja vissza az ember,amit ő ad.

Pont ez az amit nem tudok.Hogy mi történt,ami miatt ilyen lett.

Ezt kértem tőle nagyon sokszor,hogy mondja el,hogy mi a baja.

Én is azt tartom nagyon rossznak,hogy nem őszinte.Én nem hazudtam neki.

Azt gondolom, hogy ha az ember csalódik a másikban, akkor igazából önmagában, a saját emberismeretében csalódik. Te valamit nem vettél észre, amit észre kellett volna, pont azért, mert nagyon szeret(t)ed.

Olyan nincs, hogy egyik nap még imád veled lenni, másnap meg kihátrál a kapcsolatból. Valaminek kellett ott lenni... Az más dolog, ha nem volt őszinte, az gusztustalan.