Elveszett illúziók (beszélgetés)

Elolvastam az egész bejegyzést. Nem volt egyszerű, mert ahogy kezdődött, hogy engedjem el...

Alapvetően azzal van a baj, hogy bizonyos dolgokat nem tisztáztál Magaddal. Milyen kapcsolatra vágysz igazán. Az érezzük jól magunkat minden esetben elengedhetetlen, akár komolyabb akár "alkalmibb", ez alatt azt értem az elején egyiknél sem lehet tudni, kapcsolatnál is.

A Te esetedben olyan férfival kell kezdeni aki nem csak testileg, de lelkileg is értékel. Létezik ilyen, ha már magamból indulok ki...

Az, hogy hogyan engedd el?

A válasz egyszerű, de nehéz. Az, hogy ezt megértsd bizonyos jellemfejlődésre van szükség. Belső erő, béke megteremtése, stb. Ha gondolod, érdeklődést mutatsz rá, akkor szívesen ajánlok irodalmat, illetve segíthetek átbeszélni.

Úgy kezdtem a bejegyzésedet olvasni, hogy elhatároztam, meghatódom, együtt érzek veled és megvillantom a női szolidaritást.

Ne haragudj, nem megy. Nem egy hús vér férfiba vagy szerelmes, hanem egy tündérmesébe, egy illúzióba. Le a kalappal a fickó előtt, az elején tisztázta, hogy milyen kapcsolatra számíthatsz. Bár végig, ahogy olvastalak az volt az érzésem, csak megadta magát az ostromnak, nem ő szerzett meg téged, hanem fordítva.

És amikor azt látta, hogy menthetetlenül ráépíted az életedet, inkább kilépett. Nem is értem, miért volt szükség bérelt lakásra? Minden hibát elkövettél, amit kapcsolatban egy ember megtehet. Nem tehetett mást, mint elmenekült, az általad felépített, elképzelt kapcsolatból.

Ha elmúltál negyven és még nem volt hosszabb kapcsolatod, csak alkalmiak és rövidek, most inkább azzal foglalkozz, hogy megtalálod, ez miben gyökerezik. Nem tudom, mi segíthet, pszichológus, kineziológus, SWT, Hellinger terápia. De hogy valami nagyon nagy gond van benned a férfi-nő kapcsolat terén, az eléggé biztosnak látszik.

A válogathatna ez én szótáramban az, hogy jelentkező van, és én döntök, hogy melyik kell, és nem az, hogy kaparok egy olyan pasiért, aki (végre legalább) beszabályoz olyan mederbe, aminél én bőven többet akarnék.

Most biztos megint szemét dög leszek, de mint nő, én többnek gondolni magam nála, és mereven elhatárolódok ettől a szinttől.

Vannak tündéremesék, mikor a rút kis kacsáért a sárkánnyal megverekszik a herceg, de lényegesen többre tud eljutni az ember, ha két lábbal áll a földön.

A "ne csak a melleket lássák belőlem",és az "eldőlne,ha a nyakába ugranék" ból nekem az jött le,hogy talán,TALÁN nagydarab hölgy a cikkíró.Azt hiszem,nekik nehezebb találni férfit,komoly kapcsolatra.Tudom,mindjárt dőlni fognak a kivételek,de azért általában ez így van sztem.És kevesen lesznek szebbek,vonzóbbak 40 után,mint akik igen.

Ez csak feltevés,de a másik,a nagyon lényeges: a pasi azt mondta,hogy "negatív" a topiknyitó.És sztem ő hiába képzeli el,hogy majd egy küzdő,pozitívabb ember mellet jó háttér lehet,mert nem..A negatív az mindenkit lehúz,kevés az olyan ember,aki direkt ilyet keres maga mellé,hogy majd ő visszaadja az életkedvét.Kivételes egyéniségnek kell ahhoz lenni,és kevés problémával,feladattal(pl.nem 2 gyerekkel..) rendelkezni,h vki ebbe is erőt akarjon feccölni.

Egy mondat volt arról,hogy a szex sem volt jó igaziból..szóval nem volt mire építeni ezt a kapcsolatot

"mert ha hagyja, hogy más árával ússzon, és nem veszi figyelembe a saját szempontjait, akkor valamilyen szinten "megalázza" magát. "

Ez mennyire igaz!

Minden nő válogathat. Olyan nő nincs, akinek mindegy hogy ki legyen. A topikindítónak bejött a férfi, és biztos vagyok benne, hogy neki sem jön be mindenki.

A véleményem az, hogy a nő is fektessen le játékszabályokat, így megtarthatja a "büszkeségét", mert ha hagyja, hogy más árával ússzon,és nem veszi figyelembe a saját szempontjait, akkor valamilyen szinten "megalázza" magát.

" egy kapcsolat felépítését nem az anyatejjel szívja magába senki, meg kell tanulni."

Oké! És ki ad neked ehhez receptkönyvet? Senki!! Mindenki a tapasztalatiból rakja össze a képletet,úgy tanulja meg.Ő valahol nagyon elakadt,amit semmiképp nem hibának mondanék.Így alakult. Ki tudja miért...valószínű nem ártana segítség neki.

Valaki úgy szereti,ha tördelik a szárnyaikat....valaki úgy szereti ha szabadon hagyják...nincsen általános recept.

Minden esetre én átrézem azt a fájdalmát amit átadott a cikkel. Lehet,hogy közhely az önbizalom...stb szöveg,de nagyon érezhető több mondatában,hogy nehezen fogadja el magát, több mondatban is utal erre "én már csak ilyen vagyok",és minnél több kudarc éri ez annál mélyebbre beléivódik.Talán első körben kérnék segítséget....egy ideig pihentetném a pasizás témát.

Lehet, hogy ez így van. De ha valóban az a gond, hogy nem sikerült egy férfival sem eljutnia az érzelmi alapig, akkor sem gondolom, hogy ez azoknak a pasiknak a hibája lenne, akikkel az elmúlt huszonegynéhány évben találkozott.

Ezért mondtam, hogy dolgoznia kéne magán, egy kapcsolat felépítését nem az anyatejjel szívja magába senki, meg kell tanulni.

Ahogy neked ő, úgy meglehet, hogy neki is van valaki, aki etalon. Nekem a történetedből az jött le, hogy ebbe a kapcsolatba te belekapaszkodtál, mint egy utolsó szalmaszálba. Szerintem, ha végiggondolod, ő sem tökéletes. Azt írod, ő neveli a gyerekeit. Akkor hogy volt annyi ideje, hogy úton-útfélen összetalálkoztatok szórakozó helyeken? Akkor hol voltak a gyerekei?

Lehet, hogy valóban, a kezdetektől sem érzett semmit irántad, lehet, hogy csak felhívták a figyelmét egy szingli csajra és ő beprobálkozott, mert látta, hogy esélye lehet. Erre még rátett, hogy te mindig jelezted: hé, itt vagyok!

Szerintem ne lovald magad tovább abba a illúzióba, hogy ő a Mr. Tökély! Nem az, mert különben még mindig a gyerekei anyjával lenne!

Egyébként elég sok társkeresési lehetőség van, de nem hiszem, hogy a szórakozóhelyen vagy üdülések alatt megismert pasi hosszútáv.

Szóval, ébresztő Csipkerózsa! És főleg ne altasd magad mesterségesen! Ne kívülről várd a változás, te magad légy a változás! (Gandhi)