Vissza akarom kapni azt, ami elveszett! (beszélgetős fórum)

Szerintem ne pazarold sem az idődet,sem pénzedet szakemberre! kicsit beleolvastam ebbe a történetbe és azt gondolom,hogy csipkerózsika az,akire hallgatnod kellene,tanácsait elfogadod,megpróbálsz azonosulni véleményével....Bevállalod?!:))

Vagy csald meg, az talán segíthet,mert szerintem,tudatod alatt ez is benne van....

/ " felnőtt filmek nézésével,benedvesedsz" / vele viszont nem!... azért le a kalappal előtted,hogy megpróbálod megmenteni -gondolom- házasságotok.

sok sikert és további boldogságot kívánok nektek!

Szia!

Szerintem az a baj veletek ami velem.Annyira ragaszkodsz (szinte görcsösen) ahhoz hogy megfelelj és jó legyen hogy ez tart vissza.Én is így voltam de beláttam hogy ezzel nem megyek semmire.Ha nem lazítasz tönkre teszed magad.

Az élet széles sztyeppéjén emberek vonultak. Szekerek lőcsei, saroglyái zörögtek egyhangú ritmusban. Volt aki lovon, volt aki gyalog kísérte a lomhán haladó közösséget... Út közben születtek és haltak meg egyesek.. Ilyenkor a tömeg (egy része) megtorpant, lelassult, leállt - majd futó lépésben igyekezett beérni a többit...

És mentek tovább...

A kis csaj szintén - útközben - jelentkezett. Élete java részét a ruhás kosarakon töltötte, hogy ne érezze az út zöttyenőit.. Ha szél fújt , anyja behúzta a sátort. És hasonlóan a Naptól is védte..

Mikor már felcseperedett egy nyalka ifjonc egyre gyakrabban ott lovalot a szekér mellett...

És a menet folytatódott - szépnek tűnt a táj (is).

Egyszer amikor az Édesanya egy tengelytörés alkalmából lefordult a szekérről és meghalt - több "törés" is előfordult...

A lány lekászalódott a szekérről - és nem tudott járni... (neki eddig nem kellett...)

Innentől kezdve talán a világ is más lesz...?

Csatlakozom az előttem szólókhoz,külső segítség kell nektek,mert ti már nem tudjátok megoldani a problémát,elsiklotok egymás mellett.

Remény hal meg utoljára,s ti itt tartotok valahol...

"16. ansh 2012-02-26 10:15

A szenvedély nem az erogén zónák simogatásánál kezdődik, hanem az agyban és az érzelmeknél. Ha érzelmileg újra közel kerültök egymáshoz, szinte egy test-egy lélekké váltok, automatikusan kívánni fogjátok az egyesülést és nem lsz szükség különösebb extra praktikákra, a kényeztetés nem "feladat" lesz egyik fél részéről sem, hanem önkéntelen megnyilvánulása a túlcsorduló érzelmeknek. És ha ez havi 1-2 alkalommal megy így, akkor jobb ritkábban, mint gyakran, de kiábrándítóan. Mert az tényleg kiábrándító, ha a pertner folyton kérdezget, hogy mit szeretnél, hogy szeretnéd, jóe-így, jó volt-e már? Szobrot állít ezzel annak a problémának, hogy évek múltán sem bízik sem magában, sem a partner reakcióit nem tudja értelmezni, a másik meg úgy érzi, majd' összetöri mmagát miattam szegényke, és kínos, ha mégsem jó. . . . pedig a spontaneitás a kulcs éppen."

Idéztem az első hsz-okból, de a mostani 90 és 100 közötti hsz-aidból úgy tűnik mintha a párod is passzívabbá vált volna mostanában.

Talán mindkettőtökre ráférne a kapcsolatotok segítő jellegű feltárása valaki előtt, nem hibások (bűnösök) keresése hanem a problémák feltárása és megoldása lehet a cél. Nem tudom jó ötlet-e de mi lenne ha párod a fórumot végigolvasná?

Én soha sem voltam ilyen, de az első férjemmel nem volt jó a szex, pedig azt hittem, hogy jó!

S a második férjem tanított meg mindenre. Van egy mondása: "A jó sz...s sokat ér!' Először nagyon nagyképűnek tartottam, de mindig igaza lett! Tényleg sokat ér! Szerintem veled már nem lehet semmit sem tenni, pedig van egy nagyon jó férjed! Tanuld meg jól amit a párom mond, de neked egy kemény , erőszakos férfi kellene, aki mindent megcsinálna veled, talán akkor helyre jönnél.

Szerintem egy szót se írj többet, irány a szakember!

Még egy regényre valót beszélhetünk itt a témáról, de tök felesleges. Tettekre van szükség, megoldásra. Segítségre van szükséged, ez egyértelmű.

Te valójában egy az egyben ráteszed a szexuális életetek felelősségét a barátodra. Azt várod, hogy minden álmodat teljesítse, miközben csak vagy... Tőle várod a kezdeményezést, és azt is, hogy kielégítsen téged. Ez nem így működik, ezért neked is tenned kell!

A kezdeményezés nem csak orális szexet jelenthet, lehet a másikat kedvesen hívni, odabújni, cirógatni, stb. És az mért zavar, hogy kérdez? Ő szeret, és azt akarja, hogy jó legyen neked. Hogy a fenébe találja ki magától, hogy mi jó neked! Ha meg annyira nem akarod, hogy kérdezzen, akkor neked kell megmutatnod neki, hogy jó, vezesd a kezét, vagy ha valamit jól csinál, akkor mondd meg, hogy ezt most nagyon élvezed...

Az általad leírtakból úgy tűnik, hogy a barátod igenis mindent megtesz, hogy jól menjen a dolog,(és nagyon türelmes) csak Te nem segítesz neki. A te gátlásaiddal van itt a probléma. Hiába hozod fel neki, hogy beszéljetek a problémáról, ha nem vagy képes változtatni és legyőzni a gátjaidat. Szerintem ő már belefáradt és elfogadta, hogy ez így van, ezért nem izgatja. Meg egyébként is, mit tehetne még?

A probléma forrása te magad vagy, nem várhatod, hogy megoldja helyetted. Így aztán kár volt egyáltalán elmondani, hogy el akarsz menni dokihoz, a jövőbeni nem túl jó kilátásokról meg pláne nem kellett volna egy szót se szólnod neki. Csak gondolj bele, hogy fordított helyzetben ez neked hogy esett volna?

Nem kell elnézést kérni itt semmiért.

Ez még messze van a szókimondástól amúgy is! :)

Neked szakember, pszichológus, vagy leginkább szexuálpszichológus segítségére van szükséged!

Bármennyire is szeretnéd ezt elkerülni, nem tudod!

Csak abban az esetben leszel rá képes, hogy ezt elkerüljed, ha le tudsz mondani arról, hogy valaha is élvezd a szexet.

Attól tartok (ahogy egyre többet írsz magatokról) hogy a szex előtte se volt túlzottan jó, aztán ez még csak romlott. :(

Azt még csak el tudom fogadni, ha az orál valami miatt nem ment neked, de hogy hozzá se mertél nyúlni, ez nekem már magas!

Nem gondolom érzelmi zsarolásnak hisz nem azzal fenyegetem hogy elhagyom ha nem változik a helyzet hanem pont azt mondtam el neki, hogy változtatni akarok mielőtt baj lenne! Nem azt írtam/mondtam, hogy én el fogom hagyni ha ez a helyzet nem változik!

Sosem írtam azt hogy ez csak az ő hibája. Hanem azt írtam, hogy magában a dolog megoldásában érzem kicsit egyedül magamat, mert mindig én hozom fel a témát, hogy beszéljük meg mit lehetne tenni.

Igen, amikor vártam rá az ágyban fekve, valóban tehettem volna valamit, de valami belülről mindig gátol abban hogy odamenjek és elkezdjek vele olyat csinálni, amivel igazán fel tudnám izgatni, szégyen de így van. Nem tudom miért nem vagyok erre képes, ha nem a szexről van szó akkor mindig bújok hozzá, ölelgetem puszilgatom mindenhol, de ha arról van szó, hogy szexhez előjátékként nem ártana izgatnom is kicsit, akkor leblokkolok (remélem sejted hogy az izgatás alatt mit értek... képtelen vagyok az orális dolgokra, ez sosem ment. Erről is kérdeztem őt, azt mondta, nem baj. De tudom, biztos jó lesne neki de egyszerűen nem megy). Egyébként bármennyire zavar hogy kérdez, mindig irányítom! Csak frusztrál. De néha olyan is van, hogy meg sem tudom mondani neki ha kérdez, hogy mi esne jól.

Érdekes dolgokat írsz. Ha ezt valóban így adtad elő neki, akkor nem csoda, ha nem volt kedve szexelni veled... Szerinted hogy esik az valakinek, ha azt mondod neki, hogy nem jó vele, és ha most nem mész el szakemberhez, akkor akár később el is hagyod majd emiatt?

Ez már majdnem érzelmi zsarolás. Ennél vágylohasztóbb dolgot nem is lehetne kitalálni. És közben az egész úgy hangzik, mintha mindezért őt hibáztatnád, holott ő türelmesen várt rád akkor is, mikor hónapokig nem szeretkeztél vele.

Ráadásul azt sem értem, hogyha annyira vágytál az összebújásra, akkor mért feküdtél ott a csodára várva? Hívtad magad mellé? Kedveskedtél neki? Tettél bármit is?

Ez pont nem úgy néz ki, mintha te akarnál javítani rajta, ő meg nem. Inkább fordítva.

Az utolsó mondatod pedig megint beszédes. Mit vársz tőle? Ő mindent megtett. Te a panaszkodáson kívül semmit (max. célzásokat az elhagyásra). Passzív vagy, nem kezdeményezel, nem próbálkozol, nem irányítod, nem segítesz neki. Nem értelek.

A korrektség már az első beszélgetés alkalmával felismerhető.

Pontosan az olyan jelekből, hogy nem akarja mindenáron "rád erőszakolni" magát.

Teljes körűen tájékoztat mindenről, ami várható (ár, idő, feltételezett probléma, várható eredmény, stb.)

Ok. Ez egy olyan kiscsoportos foglalkozás, ahol a problémában szereplő személyek és dolgok megszemélyesítésével oldható meg a probléma. A vezetőnek - jó esetben - személyes kis interjúban elmondod, hogy mi a problémáid, milyen körülmények vezettek oda, stb. Ezután a csoportban állítás következik. Aki állít, az - vagy a vezető - megnevezi a szereplőket, akik részt vesznek az állításban, az állító pedig elhelyezi a térben őket úgy, ahogy azt jónak érzi. Végül a vezető elmondja, hogy ki mit/kit képvisel az állításban, és a szereplők egyesével elmondják, hogy érzik magukat a helyükön, milyen fizikai, egyéb érzeteik vannak. Ezután mindenki elmozdulhat, ahová szeretne, és kialakul a valós kép, amiből a vezető már ki tudja bogozni, hogy valójában mi a probléma gyökere.Ez meglepő eredményt szokott hozni, a legtöbbször nem az, amit annak gondolunk...

Azt elfelejtettem írni, hogy az állítónak is van egy képviselője. A befejezésben kiváltja a képviselőjét, és már saját maga a vezető segítségével "rendet tesz" ebben a káoszban, azaz mindenkit a megfelelő helyre küld, kimondja az elengedést és feloldást hozó mondatokat, stb.

Nagyon röviden ennyi, kérdezz nyugodtan, ha érdekel még valami.

Ha szükséges lesz (ahogy korábban talán írtam is) majd a szakember eldönti, hogy ő, vagy egy kollégája tud segíteni. Azt is, hogy szükséges-e párterápia, vagy egyéb.

Legalább is remélem, hogy olyan tisztességes szakemberrel kerül össze, aki nem kísérletezik "jó pénzért" hanem máshoz irányítja, ha nem ő az illetékes.