Elveszett illúziók (beszélgetős fórum)

Kedves Cikkíró!

Tanulj belőle! Építsd be! Fejlődj és lépj tovább!

Ne ismételj!

Talán ha megtudom a normális indokot,mert kell lennie,akkor már másképp gondolok rá.Átértékelődne pár dolog.

És valószínűleg nem követném el ugyanzokat a hibákat.

Fura dolog az élet.Sokszor én sem értem magam.

Nem akarom,hogy fájjon,mégis fáj.

Egyébként meg attól jobb egy kicsit,ha kiírom magamból.

Minden nappal egy picikével könnyebb.

Ha pedig jön valaki,akkor igyekszem nyitott lenni.

De mi értelme játszani másokkal? Miért jó megbántani valakit?

Vannak emberek,akiket nem zavar,ha játszadoznak velük.

Én nem ilyen vagyok.

Én nem akarok már vele párkapcsolatot.

Nem kell már,hogy lecsendesedjenek a dolgok.

A szemébe fogok nézni,aztán majd meglátjuk.

Egyébként tán egyetlen olyan találkozás volt,amikor nem volt testi kapcsolat,de akkor is utána ő írt nekem.

És az nem igaz,hogy én csábítgattam.Őt sosem kellet csábítgatni.

Még mindig hibát hibára halmozol.

Fejlesztettél magadon,de rossz irányba.

A társkeresős naplós bejegyzésed,amiben kritizálod a nőket,szerinted ez becsületes megnyílvánulás?

Igazából csak azt kaptad a társkeresőn,amit a kifejezéseid alapján megérdemelsz.

Nem értem,hogyan akarsz te segítséget adni,amikor te magad is segítségre szorulsz.

Szerintem segítséget olyan ember adjon,akinek otthon minden rendben van az életével.

Én is szoktam olvasni a fórumokat,cikkeket.De amihez nem értek,nincs összehasonlítási alapom,ott biztos nem akarok tanácsokat osztogatni.

Másrészt az ezoterikus megnyílvánulásaiddal sem tudo kegyetérteni.Mert a te esetedben ezt maximálisan menekülésnek gondolom a valós élet elől.A tartós párkapcsolat elől,a felelősségvállalás elől.Gyermekvállalásról nem is beszélve.Mintahogy az egyik cikkedben írtad.

Vannak dolgok,amiket félreismersz,és amit csak akkor fogsz igazán értékelni,amikor már szerves része lesz az életednek.

De amíg ennyire bele akarsz merülni a ne mvalós dolgokba,az ezoterikus dolgokba,addig nem fogsz normális nővel megismerkedni.

Amíg olyan kérdéseket teszel fel,amiket a naplódban írtál,addig ne is számíts rendes lányra.

Lehet, hogy még ő sem tudja a választ. És mire mész a válasszal? Ha kapnál egy teljesen logikus, elfogadható indokot, akkor jobban éreznéd magad, megnyugodnál? Azt hiszed, attól megszűnne a fájdalmad a múltbeli események miatt?

Szerintem aligha.

Valóban, nekem nem fontos, hogy mért fáj neked. De neked sem a miértet kéne most már keresni, hanem az elengedésen dolgozni. Amíg ugyanis görcsösen ragaszkodsz ahhoz, hogy kivívd az igazságodat, nem csinálsz mást, mint arra pazarolod az idődet, hogy továbbra is fenntartsd a múlt fájdalmát magadban. Megéri ez neked?

Ajánlom Hervey Cleckley írásait. Én legutoljára egy olyanba "akadtam" bele, akikről ő ír, kemény dió...

Igenis lehet érzelmeket hazudni!

Hát te tudod... De én azt gondolom, hogy ezzel a "stratégiával" csak messzebbre tolod őt magadtól. Olyan messzire, hogy még beszélni sem akar veled.

A férfiak egyébként gyakran megijednek a túláradó érzelmektől.

Talán hagyni kéne kicsit csendesedni a dolgokat, nem hallatni magadról egy ideig. Mindkettőtöknek jót tenne.

Sok szerencsét.

Tényleg, szépen kérdezem mire jó ez? Itt ez a sok ember, miért kell ide irkálnod mindenféle dolgot?

Erőltetni azt amit nem lehet. Ők nem ismernek téged, és engem. Nem fogják tudni megmondani ki a ludas.

Sokszor volt már "utolsó találkozó", nem mindig érté véget testiséggel. Volt, hogy igen engedtem a kísértésnek, de Te kisértettél, én meg balfék voltam. Az, hogy utólag kissé másképp állítasz be dolgokat lényegtelen. Az is, hogy védekezzek.

Egy a baj: unom. Én azért járok ide, mert jó dolgokról lehet olvasni, segítséget lehet adni embereknek. Igen, segítséget.

Csak a képzeletedben vagyok egyöntetűen rossz, az évek alatt sokat fejlesztettem magamon. Mindez azért rossz Neked, mert megváltoztam. Lehet...

Te viszont nem. Sajnos nem tudok azonosulni Veled, már nem tudok úgy nézni Rád mint eleinte. Kevés lett az egész. Ráadásul az a sok negatívum, amiben én is részt vettem, kérlek értsd meg: ennek vége!

Csak a Te érdeked, hogy felébredj, a jelened jelenleg mit ér? elszalasztod a pillanatokat, azt írod nem vagy keserű, de én igen...

Velem kapcsoltban tévedsz, nem veszed észre, de sajnos engem használsz tükörnek.

Ha írok neki,ő pedig elolvassa,és felel is rá,akkor miért ne tegyem többször is?

Hol van az megírva,hogy nem kedvelhetek valakit,aki valamikor az életem legfontosabb része volt?

Miért fáj ez másoknak,hogy nekem hiányzik és szeretnék vele találkozni?

Nem rosszat akarok neki,nem akarom tönkretenni.

Őneki sem így kéne felfogni.Ha ezt értené,ha megértette volna már sokkal régebben,akkor nem a negatív oldaláról nézné a dolgokat.

Általában lehet többféleképpen nézni a dolgokat.

Én sokkal inkább a pozitív dolgokra törekszem.

De sosem fogom hagyni magam.Sem a magánéletemben,sem a munkámban.

Nem fogok senki kedvéért,még az ő kedvéért sem úgy tenni,mintha nem lett volna köztünk semmi.

És tudni szeretném,hogy mi változott meg.

Így van,mindketten kellünk hozzá.

De annyit megérdemlek,hogy elmondja,hogy mit vétettem ellene.Mert ő még olyankor is akart engem,amikor én már azt gondoltam,hogy egyáltalán nem.Szóval ellentmondásos volt,és szeretném tudni,hogy miért volt egyszer ilyen,egyszer olyan.És ezt személyesen szeretném vele megbeszélni.

És ne jöjjön azzal,hogy ő már nem akar tőlem semmit.Nem is kell,hogy akarjon,de egy őszinte beszélgetést megérdemlek,és szerintem egy normális ember ezt meg is érti,hogy miért.

Neked biztos nem fontos,hogy nekem miért fáj valami.De nekem fontos.

Szerintem sem viselkednek így a jó emberek,de ő alapvetően tényleg jó.Ismerni kell őt ahhoz,hogy az ember érezze ezt,tudja ezt róla.

Én pedig elég régóta ismerem.

Nekem azzal van bajom,ahogy néha viselkedik.Egyszer ilyen,egyszer olyan.

Nekem sosem voltak kétségeim a vele kapcsolatos érzéseimben.Neki viszont szinte mindenkivel kapcsolatban kétségei vannak.Pláne bizonyos idő elteltével.

Szeretném érteni,hogy miért.Erre pedig csak ő adhat választ.

Pont a lezárás a célom.

Sajnálom,hogy figyelmetlen vagy.

De én nem úgy akarom eldobni őt,ahogy ő engem.Nekem ő nem játékszer volt.

Ahhoz igenis közöm van,ahogy velem viselkedik valaki.És ha én megtisztelem azzal,hogy figyelek rá,akkor ezt visszafelé is elvárom.Ha neke mő jó volt többféle dologra is,akkor legyek jó én is neki arra is,hogy őszinte legyen velem,és ne csak levélben hajtson el,mert én ilyet sosem tettem senkivel sem.

Hát, ha minden eddigi kijelentésed igaz erről az emberkéről, akkor meg azt nem értem, hogy írhatod több helyen is, hogy ő jó ember. Nekem ez ellentmondásos kicsit, mert a "jó emberek" nem csinálják azokat a dolgokat, amiket te leírtál róla.

Amúgy igenis lehet érzéseket hazudni, vannak akik megteszik. Hogy miért? Biztos megvan rá a bonyolult pszichológiai magyarázat, de nem fontos. Ha áldozatul esik az ember, akkor nem azt kell hajszolni, hogy a másik igenis ismerje be, hogy ezt tette, mondja ki, hogy ilyen-olyan szemét volt, mert ez semmit nem segít. Nem segít feledni a fájdalmat, és azt az időt, amit erre a fájdalomra pazaroltál (pazarolsz most is). Ha valaki ilyet tesz, egyértelműen az ő felelőssége, ha bevallja, ha nem. De az, hogy ezt a másik fél nem vette észre, az viszont az ő felelőssége...

Vagyis te is felelős vagy, nem csak a másik. Ha tényleg végig játszadozott veled, akkor azért, mert nem vetted észre (vagy nem akartad észrevenni) a jeleket, ha pedig fokozatosan jutott el az elhatározásig, hogy nem kellesz neki, akkor azt is ketten együtt hoztátok létre, vagyis te is közrejátszottál benne.

Olyan sosincs, hogy csak a másik a hibás. Egy kapcsolat 50-50%.

Feltetted a legfontosabb kerdest: mi kozod hozza?

Nekunk mi kozunk ahhoz, hogy hogy csalodtal benne? Ugy jottel ide, hogy a cikk nem is erdekelt, csak az volt a celod, hogy leoszd/elkergesd/besarozd.ez annyira gyerekes viselkedes, ezt nem itt es igy kell megoldani....mas nem fogja elfeledtetni veled, eleg buta otlet erre alapozni...eloszor le kell zarni,utana lehet ugy part keresni, hogy ne menjen tonkre a kapcsolat az "ex" arnyeka miatt, amugy meg eugaanolyan elitelendo valaki erzelmeivel jatszani, mint valakit felejtesre hasznalni.

Majd ha jönni fog más,akkor már ő nem fog hiányozni.

De most még nagyon hiányzik.És érteni szeretném.

Ez a napló kimondottan miatta született.Mivel vele nem bírtam megbeszélni,ezért szinte mindent oda írtam le,amit a szemébe mondanék ha találkoznánk.

Más dolgokról is írtam egyébként.

Pl nagyon szeretem a családomat,a lányomat,a tesóimat,az unokahugaimat.Ez is mind benne van a naplóban.

Nem félek az élettől,tartom magam,lassacskán megvalósítom az álmaimat is.

Szóval nem estem kétségbe,mert nem akar a párom lenni.Nem is kerestem mást azért,csak hogy ne legyek egyedül.Én érteni szeretném a viselkedését.

Hogyan lehet érzéseket hazudni?

És nem érdekel,hogy van ami elmúlik.Igen,az alkalmi,egy-két napos,hetes,hónapos kapcsolatoknál.Amikor nem igazán fontos a másik,hanem csak épp kéznél van az illető ha egy kis törődés kell.Vagy amiért épp együtt vannak a szereteten kívül.

De hogyan múlik el teljesen valami olyan érzés,ami valaha tényleg fontos volt? Hogyan vesezett el teljesen?

Én,ha valamikor igazán szerettem valakit,akkor nem is felejtettem el teljesen.

Van,ami már tényleg átalakult emlékké,ami már nem fáj.Van,aki nagyon fontos volt nekem,mostanra pedig már semmit se jelent.Pedig látom,beszélek vele.

Őneki tudom,hogy fontos voltam.Mostanra pedig úgy állítja be a dolgokat,mintha csak valami jelentéktelen alkalmi dolog lettem volna.

Ezt szeretném én megérteni,hogy hogyan képes ilyen lenni.

Ehhez nagyon érzéketlennek kéne lennie,de tudom róla hogy van lelke,van szíve.

Alapvetően jó ember.Csak azt nem értem,hogyan képes emberekkel így viselkedni,akikről tudja,hogy szeretik őt.

Egy dolog évekig üldözni valakit,és más dolog évekig találkozni,levelezni valakivel.

Egy dolog,ha valaki már a kezdetekkor lefektet bizonyos szabályokat,és más dolog valakl lelkével játszadozni éveken keresztül.

Ha tudom valakiről,hogy szeret engem,de nekem semmiképpen sem kell,akkor leülök vele,és megbeszélem.Ez egy normális emberi viselkedés.

Levélben,smsben,vagy csak simán nem is szólni az illetőnek és úgy szakítani,ez nem emberi viselkedés.

Ő nem rossz ember,de a viselkedése néha borzasztó.

Mindenkinek vannak hülyeségei,nekem is,neki is,neked is,és másnak is.Én felvállalom.De a hülyeségeimtől függetlenül érző emberi lény vagyok,és nagyon szerettem őt,és nem játszottam vele.Ezért nem értem,hogy ő miért változott meg,miért lett más,miért nem mondta el a valós okokat.Miért nem tud a szemembe nézni.

Azt csinál amit akar.Felnőtt ember.Éljen úgy,ahogy jól esik neki,de ne hibáztasson ő se engem.Nincs is neki miért,mégis megtette.

Mi közöm van nekem ahhoz,hogy működik e neki a párkapcsolata? Mégis többször is rám fogta,hogy miattam nem sikerült,vagy épp egy másik exére.Őszintének kéne lenni.

Fura az élet.

Neki is sokmindenen kell elgondolkodnia.Legfőképpen azon,hogy esetleg pár dolgon nem kéne e változtatnia.

Ez nem szimplán érdeklődés, hogy miért változott meg. A környezeted, barátaid, szüleid nem mondták még, hogy ez már beteges?

Hidd el, minden rosszindulat nélkül kérdezem.

Beleolvastam a naplódba. Neked nem szól másról az életed, csak róla.

Most nyilván majd megkérdezed, hogy én azt honnan veszem, meg miből gondolom, hogy ennyire ismerlek... Sehonnan. És nem hozzám, hozzánk kell őszintének lenni, csakis magadhoz.

Próbáld meg önmagadat kicsit kívülről nézni (nem könnyű!), de akkor talán rájössz, hogy délibábot kergetsz.

Nekem is volt egy srác valamikor, együtt is laktunk, szerettem nagyon. Egyszer csak megváltozott, más lett - szakított. Nagyon sokáig úgy éreztem, nem fogom tudni feldolgozni, és kavarogtak bennem a miértek, aztán egyszercsak elmúlt. Jött valaki más. Neked is jönni fog, de amig a múltban élsz, addig biztosan nem.

Az embernek önmagát legyőzni a legnehezebb, de meg lehet próbálni...

Szerintem nem a múltban rekedés az,hogy érdekel,hogy miért változott meg.

Nekem erőszakkal senki sem kell,ezt ő is tudja,és könyörögni sem könyörgök neki.

Vannak dologok,amiket szeretnék megérteni.Nem a legbensőbb magánügyeire vagyok kíváncsi.Nem érdekel,hogy kivel mit csinál.

Engem az érdekel,hogy velem miért volt olyan,amilyen.

Különben régebben írtam már párkapcsolati témáról, ha van kedved olvasd el, talán egy-két mondat elgondolkoztat.:)

Itt olvashatod a hoxán:

[link]