Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Elillanó egészség cikk

Elillanó egészség


Testünk egészségével úgy vagyunk, hogy akkor vesszük észre, akkor értékeljük igazán, mikor már veszendőbe ment. Addig természetesnek vesszük, hogy megfelelően működik, jól szolgál minket.


Nekem nagyon ideje korán kezdett elkopni, ami addig oly jól működött és viszonylag fiatalon kellett szembenézni a végtelen betegséggel és a megváltozott életminőséggel.

Elillanó egészség

Harminc évesen jelentkeztek az első tünetek, jelzett a szervezetem, hogy valami nincs rendben. Szédülés, ok nélküli fáradtság képében lopakodott a betegség, hozva magával félelmet, az aggodalmat az ismeretlentől, az új élethelyzettől. Akkor, mikor még tele az ember tervekkel, vágyakkal, elképzelésekkel, fiatalos lendülettel, elkezdte az élet visszavenni, azt amit előtte oly bőkezűen osztogatott. Jöttek a vég nélküli vizsgálatok és vele a kételyek, hogy mit hoz a holnap, mit tartogat a jövő. Mennyi erő marad, és hogyan lehet ezt a keveset jól beosztani?


A diagnózis is megszületett, SM, az oly hírhedt betegség, mely ma még nem gyógyítható.


Ezzel kezdetét vette egy hosszú vesszőfutás, a harc még egy élhető életért, új vágyak, új tervek, ami még belefér a megváltozott körülményekbe.

Megszokni, hogy gyenge végtagokkal már a közel is olyan messze, a nemrég még elérhető elérhetetlenné vált. A nagy kirándulások helyét apró séták vették át, zsugorodtak a lehetőségek egyre kisebbre és kisebbre. És ezzel a kicsivel kellett jól sáfárkodni, hogy beleférjen minden, gyereknevelés, szülők gondozása, tartalmas programok, közös élmények. Meg kellett szervezni a kirándulásokra, kulturális programokra a kocsit oda-vissza, hol egy barát - ismerős segítségével, hol taxi igénybevételével. Olyan hobbit, elfoglaltságot keresni, ami kevés mozgással is megoldható, de tartalmat ad a napoknak, segít lelkileg is töltekezni. Ki kellett alakítani, hogy a háztartás így is jól működjön, az akkor még öttagú család ne lássa kárát az én betegségemnek.


Így repültek el az évtizedek, hozva örömet és fájdalmat, sikereket és kudarcokat. Voltak könnyebb, szinte tünetmentes évek, voltak kétségbeejtőek, keservesek, kiúttalanok. Volt sok öröm és sok bánat amit együtt éltünk át, egymást segítve, támogatva.


Ami tanulsággal szolgált, csak annyi, hogy reménykedni kell, hogy feladni a harcot nem szabad soha. Vigyázni kell, hogy a test ne betegítse meg a lelket is. Megmaradjon a képesség a boldogságra, megtaláljuk az élet szépségeit fáradt, beteg testtel is, mert szépségek igenis vannak. Örömöket is tartogat az élet, csak azok már kicsit mások, de nem értéktelenebbek.




Írta: arany52, 2011. október 21. 13:08
Fórumozz a témáról: Elillanó egészség fórum (eddig 22 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook