Új év - új élet?

Valóban új élet? - én ebben nem kimondottan hiszek, azt szoktam mondani, hogy legfeljebb egy új szakasz kezdődik, egy új, mely épül a régire, hiszen múlt nélkül, nincs jövő, alapok nélkül nem lehet építkezni s ha új is a következő fejezet, hozza magával a régi emlékeit, a régi elvárásait, kötelezettségeit, a múlt fényeit és árnyait.

Életünknek sok kis stációja van, megállóhelyek, melyek valaminek a zárása és egy másiknak a kezdése. Egy iskola befejezése, munkahely váltás, az első szerelem, házasság, gyermek születése és az elválások szeretett családtagoktól, barátoktól - ilyen, vagy olyan okok miatt.

Ezek a stációk nincsenek kötve dátumokhoz, évfordulókhoz, hozza az élet magával, mi mikor történik meg.

Az én életemnek is sok - sok ilyen kis stációja van. Vannak kellemesek, vannak fájdalmasak, de mind egy-egy új életszakasz kezdetét jelzik, mely valahol egy új én kialakulása, egy másmilyen életforma kezdete.

Fiatalon még nagy reményekkel, tervekkel vágunk bele az újba, így az élet delén már higgadtabban, bölcs derűvel szemléljük ezeket a változásokat is és nem is várunk olyan eget rengető változást. Maradjon meg egészségünk és maradjanak velünk, kiket szeretünk - talán már ennyi elég.

Kívánom , hogy az új év mindenkinek hozza meg, amire ő vágyik igazán, szerelmet vagy kisbabát, fogyó kilókat, vagy növekvő gazdagságot és egy új életszakaszt, mely valahol a régi folytatása, kicsit szebb kivitelben.

Egy pihe-puha új életet, melyre nem veti árnyékát múlt és félelem.