Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Anyának lenni és maradni cikk

Anyának lenni és maradni


Mikor megszületett a gyermekem és először a kezembe fogtam, akkor éreztem először milyen szép és felellősségteljes anyának lenni. Itt van egy kis "valami" vagy "valaki", aki szerelemben fogantatott és testünkből lett test. Most itt van a karjaimban és tőlem függ az életben maradása.

Egy pici-gyönyörű-élőanyag!

Minden anya azt szeretné és arra vágyik, hogy az ő gyereke legyen a legkülönlegesebb ember. A gyermek növekedik és nem vesszük észre, hogy nő a távolság közte és köztem. Vajon miért?

"Mindent meg kap, ami tőlünk telik!"


Ez így van, de észrevesszük vajon, hogy az a gyermek, akit nap mint nap látunk, találkozunk vele és szemünk előtt nő fel, egy más egyéniség?

Nem biztos hogy olyan, amilyennek elképzeltük! Más érdekli, másképpen viselkedik,szemüveges és még fogszabályzót is visel ... és egész más a természete, mint amit vártunk. Ilyenkor keressük, hogy "kire hasonlít ez a gyerek".

Tegyük a kezünket a szívünkre és őszintén válaszoljunk: most is szeretjük őt, úgy ahogy szerettük születése pillanatában?

Felvállaljuk a "másságát"? El tudjuk fogadni, hogy felnőttként sem váltotta be hozzá fűzött reményeinket?

Tudunk örülni úgy a szakmunkásbizonyítványának, mint ha diploma lenne? Tudjuk szeretni azt az idegen lányt, vagy fiút, akit ő szeret csak azért mert boldog vele? Gondoljuk végig ezeket a kérdéseket és válaszoljuk meg magunknak! (Nem másnak!)

A felnőtt gyermekemet elfogadom "felnőtt-társnak" és tudomásul veszem a döntéseit?

Nem akarom megvédeni szeretetből sem az élet próbáitól és nem adok kéretlenül is tanácsot "szeretetből"?


Nagyon nehéz, de muszáj tudomásul venni, hogy az ő élete, az nem az enyém. A tapasztalat sokkal közelebb viszi egy probléma megoldásához, mint a legjobb szándék. Talán akkor teszem őt boldoggá, ha mint szülő, hagyom élni és a saját feje után menni. Akkor maradok igazi ANYA, ha életem végéig úgy tudom szeretni, mint amikor megszületett:csúnyaságával - ami akkor csodálatosan szép volt! Kis esetlenségével, amikor a gondozásomra szorult és a pattanásaival, mikor még pimaszkodott is, mint tinédzser. Hibáival és kudarcaival együtt!


Emlékszem még, hogy én sem voltam tökéletes. Anyaként sem mindig azt tettem, amit kellett volna. Ember vagyok, mint ő is, és hagyjuk meg a tévedés lehetőségét az anyáknak is és a gyermekeinknek is.


De tudja, hogy vagyok és bármikor feltétel nélkül számíthat rám amíg élek, mert az anyai szeretet nem ismer kort, feltételeket, távolságokat és időt. Az anyai szeretet örök és félt, amíg az anya él, sőt még azon túl is...!




Írta: Saci49, 2008. március 21. 17:03
Fórumozz a témáról: Anyának lenni és maradni fórum (eddig 11 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook