Elhagyott férjek klubja (beszélgetős fórum)

Az igazat megvallva az előző élettársam a 6 év alatt rengeteget bizonyított.Szerette és gondozta a

gyermekemet és minden téren ember volt.Aztán jött egy fiatalabb lány aki odavolt értem,ígért mindent..én meg lecseréltem a biztosat a bizonytalanra.Nem is a szerelem motivált ,inkább az akkori helyzetem , hogy újra élek..Látszólag igen ő is szerette a lányom, de persze kiderült róla a valóság.Sokkoló volt és még mindig az...soha nem éreztem ekkora csalódást és fájdalmat,mint most.Emberileg is akkora KO-t kaptam ,hogy most sem hiszem el.

Őszintén sajnálom, ami veled történt.

Akkor, aki most lelépett az tulajdonképpen a 2. társad volt az anya után?

Az én történetem valóban így kezdődött.Élettársi kapcsolatból született a kislányom , de sajnos a kapcsolatunk nem működött és közben új párom lett.A kislányról lemondott az anyja, majd 2 év bíróság hivatalosan is és az új párommal neveltük a

gyermekemet.Igazi család voltunk ,jóban-rosszban és nagyon szerette a lányomat is.Így telt el 6 év , közben édesanyám meghalt és utána nálam is beugrott egy betegség.Igaz ez idegi alapon -generalizált szorongás.4 hónapig vizsgáltak,mire mindent kizártak és meglett a szédülések,pániktünetek oka.Gyógyszert szedtem és szinte napok alatt jobban lettem.Úgy éreztem újra élek és minden szép.Ekkor követtem el talán életem legnagyobb hibáját...és összejöttem azzal aki most lelépett. Feladtam az előző kapcsolatomat

érte és vele mindazt ami addig fontos volt nekem.

Iszonyú rossz döntés volt és most érzem én is és a lányom is ennek a súlyát.

Igazán megérteni nem lehet.

A gyermekedet szerette?

Ő hogy áll a dologhoz?

Ahogy néztem egy korosztály vagyunk..

Az igazi érzelmi sokk most a volt élettársam miatt van.Két év után úgy kilépett az életünkből, mintha

itt sem lett volna..annyira hirtelen,hogy készülni sem tudtam rá.Persze itt is megvolt már a harmadik.Ennek most 3,5 hónapja de habár mindent megtudtam azóta -úgy mint Te is-soha nem fogom megérteni igazán.

Szívesen elolvasom a történetedet ha megosztod.

Mit érzel át mindennap?

Kivel kapcsolatban?

A gyermek anyjával kapcsolatosan, vagy az élettársaddal kapcsolatosan?

Elolvastam a történetedet...a döbbenet oka az, hogy mennyi ilyen van mással is.

Amiket írtál az érzéseidről és amit átéltél- én

pontosan ugyanezt tapasztalom mindennap.Egyébként az én story-m is kemény- most éppen az élettársam lépet le.Pontosabban lebukott és utána.

A lányom 10 éves és 2,5 éves kora óta én nevelem, azóta még az anyja sem látta.

Szia ozon72!

Ha nálad is ez van akkor mi a döbbeneted tárgya?

Írj róla, érdekel a dolog!

Nekem nem sikerült még mindig megfejtenem dolgokat.

Hogy került hozzád a lányod? Milyen idős?

Üdv mindenkinek!

Végigolvastam a történeteket és döbbenet...

Sajnos most nálam is ez van ,pedig még férj sem

voltam soha ,de egyedül maradtam a lányomal.

Ú

Erre emlékszem. Pont egy éve.

Azóta sem történt ilyen.

Köszönöm!

Még a végén donor és véradó leszek...:)

Ó de rossz volt neked gyerek!

Pont egy évvel ezelőtt regisztráltam.

Most is emlékszem milyen rossz volt...

Nem akartam keseregni a Családomban. Nővérem javasolta: -Vannak elhagyott férfiak klubjai az interneten. Miért nem írsz oda ha így ki vagy bukva?

Akkor szeptemberben voltak kontroll vizsgálataim. Rossz volt a vérképem, magas volt a gammagt-ém és a máj UH vizsgálaton is kérdezték, hogy iszok-e.:)

Úgy örülök, hogy idetaláltam és sokszor el is vették a fórumok a figyelmemet a rossz gondolatokról. Annak persze nem örülök, hogy olvastam sok megromlott viszonyról és megcsalásokról, vagy éppen szeretettek és gyerekek elvesztéséről de mindig arra gondoltam, hogy mennyi embernek rosszabb a sorsa, mint az enyém.

Ez úton is ismételten köszönöm a segítségeteket és figyelmességeteket, hogy írtatok.

Talán a jó tanácsoknak és tapasztalatok megosztásával is magyarázható, hogy azóta is nagyon erős szeretetemmel tudom ellátni a Kisfiamat. Jövő héten vasárnap végre meg lesz keresztelve.

Ami az anyját illeti; köszönünk, beszélgetünk a gyerekről. Ennyi.

Jó, hogy idetaláltam és jó, hogy nem csak segítséget találtam.

Múlt havi vizsgálati eredményeim pedig olyan jók, mint még soha. Huszonéves koromban sem volt ilyen jó. A GGT-ém is határértéken belül van...

Jó éjt mindenkinek!

Olvasgatok egy fórumot néhány napja.

Oda mindig visszatéregetek olvasgatni.

Rájöttem, hogy a fórum címe miatt. Mert ez tényleg egy nagy megalázás. Most visszagondolva, sokszor járt a fejemben az, hogy hogyan teheti meg velem. Éjszakánként arra gondoltam, hogy biztos a fiatalemberrel van és álmatlan éjszakáim voltak. Aztán ez enyhült. A gyerek miatt sokszor találkozom vele. Nem enyhült - szépen elmúlt.

Nem tudok úgy ránézni, mint ahogy egy nőre lehet nézni. Bármilyen testrészére nézek undor fog el. Míg eleinte vágytam rá és vártam, hogy közeledjen, most legalább olyan mélyen undorodom tőle.

Szóval a lelki dolgok nagyjából rendben vannak, csak a gyerekem sorsa aggaszt mindig.

Ami megmaradt, na ez az. A megalázás. Sok ismerősöm van. Köszönnek utcán, munkahelyen, autóból és néha elgondolkodom, hogy 5-10 méter után vajon mit gondolhatnak, vagy mondhatnak egymásnak rólam? Szánalmas? Szerencsétlen? Balek? Munkabuzi? Nem tudta jól csinálni...?

A Kisfiam sorsa mellett ez még egy nagy tüske. Nagyon bánt a dolog. A megalázás.

Szia!

Örülök, hogy mindezt megosztottad velem. És továbbra is olvasni foglak, ahogy eddig is tettem. A kérdéseket csak azért tettem fel, hogy magadnak válaszolj. Félre ne érts, nem baj, hogy leírtad, de neked kell tudnod, érezned, hgy mi a jó a kisfiadnak, elsősorban magaddal kell tisztáznod a helyzetet. Azt is, hogy ha belevágsz, nem lesz könnyű. Nem feltétlenül azt kell majd bizonyítanod, hogy az exed nem jó anya ezért vagy azért, hanem azt, hogy nálad jobb helyen lenne a gyerek anyagilag, érzelmileg, stb. Én kívánom, hogy a lehető legjobb megoldást válaszd! És írj továbbra is, mert érdekel, hogy mi van veletek:)

Szia Mandula71!

Nem dolgozik az exem.

Igen én is rá tudnám bízni a kicsit a nagyszülőkre és családtagjaimra. Tudom milyen gyermeket nevelni, egyaránt ismerem jó és rossz oldalát.

Nem látom-észlelem a jeleit a befordulásnak. Tudom, hogy sokat nincs otthon.

A kicsi kéthetente van nálam, péntek délutántól vasárnap estig. A másik héten legalább egyszer a munkám után elhozom néhány órára. Ha egy-egy nap szabbadságot veszek ki, akkor szintén elkérem őt arra a napra. Továbbá akkor is velem van (bár mostanában ez nem jellemző) ha az anyjának dolga van és nem tudja hova helyezni. Próbálok vele minnél többet együtt lenni.

Igen van. Szereti a gyerekeket és jól kijönnek egymással. Valahogy úgy viszonyul a kicsihez, ahogy én az övéhez. Ő is a gyerekkel való kapcsolattartás intenzívebbé tételét és a gyakoriságot szorgalmazza. Még akkor is, ha a gyermekemmel eltölthető idő a közösen tölthető idő rovására megy. Ezért jó társ. Pedig neki sem könnyű és ráadásul mindkettőnknek nem 1-2 dologhoz alkalmazkodni kell.

Nézd, én nem akarom védeni az exedet, mert nem ismerem, de az még önmagában nem baj, ha ő iskolába jár-dolgozik, attól, hogy a kicsi esetleg beteg (nyilván-gondolom én- ha nagyon komoly a baj, akkor ő is vele foglalkozna inkább). Én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ezeket neked is végig kell gondolnod, hogy te otthon tudsz-e maradni vele, vagy van-e valaki, akire rá tudod bízni őt olyankor?

Ha félted a gyerekt, akkor azt kell végig gondolnod, hogy mitől? Az anyjától, az új pasitól? Komoly okod van rá, vagy csupán azért félted, mert nem lehetsz vele napi 24 órát? Azért az otthoni életéről nyilván közvetve, de tudsz. Ha gond lenne, akkor változna a viselkedése, csendesebb lenne, befelé forduló, stb.

A testvéri kötelék valóban fontos, de nem mindenáron. Ha csak amiatt maradna ott, az már nagy baj lenne. De ha egyébként minden rendben van, nem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha magadhoz vennéd. Mennyit találkoztok most? Esetleg a találkozásokat kellene sűrítened:)

Neked most van párod? Ha van, ő hogyan viszonyul a kicsihez? MIt gondol erről az egészről?

Szia.

Aludtam rá egyet.

Igazad van. A testvéri kötelék az nagyon fontos.

Az édesanya áldozat hozatalát azért nem ecsetelném. Ha a kicsi beteg, ő akkor is sulizik. A gyerek el van helyezve a dédszülőkhöz. Ott tényleg szeretetben és biztonságban van. Meg sem fordul a fejemben, hogy ott baja esne.

Viszont az otthoni életét nem nagyon tudom milyen. Az új barátról sem jókat hallok, bár úgy tudom nem lakik velük.

Féltem a gyereket és nagyon hiányzik.

Egyre jobban foglalkoztat a dolog, hogy vissza kellene szereznem a gyereket.

Velem volt egész hétvégén. Még csak készülődtünk és pakolgattunk, még velem volt és már akkor lehozott az életről a gondolat, hogy vissza kell vinnem. Olyan rossz megvállni tőle. 1 percet nem voltunk külön.

Az anyja öléből integet, mikor megyek el az autóval. Nagyon szereti az anyját is.

Mikor elkezdte mesélni az élménybeszámolóját apának hívta. Engem egy ideig anyának hív mikor nálam van.

Kb. még egy órát leszünk együtt és viszem haza a kicsit. Kár, hogy rossz idő volt egész hétvégén.

Ő még ma is itt akar aludni. Hamarosan készítem neki a vacsoráját és még nálam akar fürödni, így hát teljesítem a kívánságát.

Az anyja most normális volt (eddig) - igaz, most nekem kellett hozzá igazodnom.

Holnap jön a kisfiam.

Nálam alszik este és szombat este is. Vasárnap meg viszem szavazni.

Ma beszéltem vele telefonon. Mindig vár és nagyon szívesen jön hozzám. Őszintén szeret és nem az ajándékok miatt. Szereti édesanyámat, szereti a nővéremet, mindenkit szeret.

Mostanában gyakran megkapom a kicsit, az anyja nagyon elfoglalt. Udvarol mostanában. Egy negyvenvalahány éves embernek. Nem mintha lenne beleszólásom, de ezt jobban elfogadom, mint azt a kis takony gyereket.

Nem nagyon vannak itt elhagyott férjek.

Szégyenlik magukat talán...

Én meg már úgy rászoktam erre a portálra, hogy nemsokára az a kis korona kerül a törzspontjaim mellé.

ilyet

Istenem de gonosz az exem.

Szikrázik a dühtől.

Nahát...Ezt is megértem.

A kisfiam az utolsó falatokat eszi. Nemrég fürdött.

Közben a pókembert nézi. Hamarosan altatom. Holnap rendezvényre megyünk.

Ez az este valószínű hoxás lesz, de így jó.

Most engedtem el a kis kezét. Elaludt.

úúú de nehezen ment...

Jól kifárasztottam őt délután. Várba vittem, tóhoz, forráshoz, presszóba. Vittem a Keresztfiamat is. Ő meg 5 éves.

Egyre jobban látom, hogy mennyire igazatok volt.

Jó, hogy ide fordultam segítséget kérni és jó, hogy kaptam is. Egy-egy gondolattal, vagy mondattal, együttérzéssel, vagy kritikával de segítséget kaptam. Nem is gondoltam volna.

Persze mielőtt elkezdem volna ilyen jellegű fórumot keresni az orvosomnál voltam. Ideggyógyászhoz akart küldeni. Olyan nyugtatót, amilyet mutattam neki, azt csak az írhat fel. Hát azért az mégse már...

Márciusban egy kontrollvizsgálaton az onkológusommal beszélgettem. Érezte rajtam a cigit. Hosszasan beszélgettünk és elmeséltem neki, hogy milyen rossz volt. Megértette és ő is az intézet pszihológusát javasolta. Csakhogy nekem nincs már ilyenekre szükségem.

Már szerencsésnek érzem magam újra.

Ezzel a kicsivel meg egyre jobb a kapcsolatom. Olyan kis értelmes.

Van egy-két aggasztó dolog, amit az anyjával kapcsolatos, de már leszarom.

Délután levágtam a haját. Már nagyon hosszú volt neki. Hátul kicsit belenyírtam, majd holnap korrigálom.

Köszönöm, köszönjük!

Ma szalonnasütés a kisfiammal.

Karaj

Sajnos nem volt akkor velem több napot, mert beteg lett.

Azóta pedig csak egyszer találkoztam vele mikor jött az anyjával. Pénzre volt szüksége megint.

Talán szombaton velem lesz.

Remélem legalábbis.