Elhagyott férjek klubja (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem zavarsz. Nagyjából azonos a átélése.

Nekem is nők írtak ezzel kapcsolatosan.

Na szurkolok neked!

Ügyes legyél!

olvastam, de ott egy hölgy írja, hogy ne írogassanak itt egymásnak ketten, szidva a férjüket.

Én éppen ezért kérdeztem az elhagyott férjeket, hogy nem zavarok-e.

szerintem ez nem nem függő, ugyan úgy fáj egy férfinak is mint egy nőnek.

tudom, hogy túl lehet, élni, de jelenleg még nem könnyű, idővel könnyebb lesz, de hol van még az.

szia!

Olvasd el a 422-es hozzászólást!

Amúgy sajnálom, hogy elhagytak, tudom nem könnyű, de túl lehet élni! Fel a fejjel!

szia!

Nagyon szomorú, de meglehet kérdezni, hogy miért váltok? Hisz ott van a két gyerek is, ráadásúl a kicsi még 8 hónapos!

Használd ki az alkalmat, még akkor is ha nem te vagy a hibás!

Igen még hátra van.

Ha lehet neveljétek fel őket szépen együtt.

sziasztok!

nem tudom csatlakozhatok-e, én ugyanis elhagyott nő vagyok.

13 év után mondta az a párom, hogy már nem szeret, mint nőt. Mint embert nagyon, de mint nő nem motiválom, nem hozok ki belőle dolgokat. Bár ezt nem nagyon értem, nekem nem kell ahhoz valaki, hogy többet akarjak kihozni magamból, mert nem érte, hanem magamért akarom csinálni a dolgokat. Igaz, hogy ha tudom, hogy van mellettem valaki az sok erőt ad nekem. Szóval most kicsit a padlón vagyok, de már kezdek talpra állni.

Van egy 4 éves kisfiunk.

Én is nagyon sokat agyaltam a miérteken, hogy hogy lehet, hogy történhetett ez, ki miben hibás. De felesleges, mert a választ úgy sem tudom.

Mindketten elrontottunk valamit.

Nagyon remélem, hogy valahol van valaki aki pont rám vár és hogyha már kész leszek rá, akkor jönni is fog.

Nálunk nincs harmadik, néha nem tudom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Néha úgy érzem, könnyebb lenne elfogadni, hogy már nem engem, hanem valaki mást szeret. De így kicsit olyan, hogy annyira rossz volt velem, hogy inkább most egyedül van? Nem is szeretek ilyeneken agyalni.

A legnagyobb baj az, hogy nincs társaságom akivel, akikkel el tudnék menni valahová. Barátnőm nemrégen szült és a gyerek mellől ritkán tud eljönni, pedig most az segítene a legtöbbet, ha minél több időt töltenék máshol.

Tegnap söröztem egy jót a haverokkal.

Kérdezgettek és érdeklődtek, hogy alakul a sorsom. Egyikőjük elmondta, hogy valamelyik nap a fiatalembert látta késő éjszaka autóval kanyarodni az exhez. Hetekkel ezelőtt, mikor minden napom szörnyű volt kértem őt, hogy ha lát valamit, akkor estére ne mondja el.

Nem vágott földhöz a dolog. Most már azt is tudom, hogy egyszerre több vasat is tartott, tart a tűzbe. Nem sokat beszéltem erről a dologról csak kifejeztem mély és őszinte undoromat.

Az ember heteken, hónapokon át feltesz magának egy rakás kérdést, ami mások szájából fájdalmasan hatna és még így is fájdalmas, hogy az ember magának teszi fel. A kérdések megválaszolásra kerülnek és következtetéseket vontam le. Nem szabad bántanom és okolnom senkit sem. Én ugyanolyan hibás vagyok, mint ő vagy, azok, akik elhagytak, megcsaltak. Saját magamnak kerestem őt. Láttam és tudtam, egyértelmű jelek mutatták, hogy milyen nő. Egy vadászós. Nekem pedig ez kellett és az ilyen nőkkel hosszú távon nem tudok megmaradni. Nem változnak meg. Én sem változok meg. Ők tovább vadásznak, nekem pedig az ilyen nők tetszenek és fognak tetszeni. Ezért nincs hibás. Figyelmeztettek, mondták, hogy nem egyszerű eset és nekem mégis ő kellett. Ez a végzetem. Erről ugyanúgy nem tehetek, mint ahogy ők sem tehetnek róla, hogy a seggük be van sózva.(már bocsánat)

Este nyugodtan pihentem és nem volt forgolódás. Nem mondom azt, hogy nem rossz.

Igazán a gyerek sorsát nem tudom hova tenni. Szóval a gyerek ügyét.

Talán ezért írok róla itt már többet, mint a kapcsolatról és ez a fórum nem rólam és a kisfiamról szól.

Ezért sok jó tanács, vagy egyszerű érdeklődés és figyelem segíthet benne, hogy ezen a sz@ron átjusson valahogy, valamikor az ember. Azzal, hogy bűnbakot keresek egy fiatal felnőtt, nős pasik vagy a gyermekem anyjában, azzal semmit nem érek el. Az egy örök körforgás. Meg kell állni valahol és megválaszolni a kérdéseket. Azt hiszem legalábbis.

Gratulálok!

14 év nem semmi.

Ez a nap még lehetőségeket is hordoz nem?

UUUUUUUUUUUUUUU!

Ide én is azért "jöttem", hogy segítséget kapjak.

Szia Dzseki!

Én nem váltam el, mert férj se voltam. (még szerencse) de üdvözöllek!

Csatlakozom a klubhoz.

Üdvözletem a többi elvált, elhagyott férjnek!

Szia!

Köszönöm és megtisztelsz!

Neked is minden jót!

Szia!

Rég nem írtam már,de olvasom,hogy miket írsz!Örülök,hogy egyre könnyebbek a napjaid,és a srácok is többet akarnak veled lenni!!Szép hetet,szia!!

Szia!

Köszönöm és neked is kívánom!

Ezt öröm volt olvasni!:)

A kólás gumimacukron jót derűltem!:))))

Legyen a jövőheted is szép!! szia

Szombaton egész nap együtt voltam a kisfiammal.

A nagyobbik megint nem volt otthon.

Vásárolni mentünk, elmentünk egy tóhoz, sétálgattunk, jól éreztük magunkat.

Ebéd után (ami nagyon rugalmasan ment) délben bejelentette, hogy álmos és menjünk aludni.

Hát nem hittem a fülemnek.

Apropó, fül!

Miután hazavittem a zuhanyzás közben a fülemből kivettem egy valamit. Amíg nem láttam, hogy mi az, addig azt hittem, hogy szappan. A kezemben tartva egy áttetsző világosbarna zselészerű valami volt.

ÚRISTEN! Ennyire igénytelen nem lehetek!-gondoltam.

Aztán eszembe jutott, hogy a gyerek kólás gumicukrot evett délelőtt és párszor végigcsókolt közben.

Hát ezt a szétrágott gumicukrot sikerült a fülembe juttatnia. Egész délután így mászkáltam, mint aki 10 éve nem tisztította ki a fülét boltokban, benzinkúton, vendéglátóhelyen.

Szóval aludni akart és aludt is minden erőfeszítés nélkül. A napi kis harcok megszűntek. Hiányzok neki. Mikor indultam vele az anyjához, még el sem indultam az autóval már kérdezte, hogy Apa jöhetek holnap is?

ÉS!

Jött ma is. Vele voltam, nemrég vittem vissza.

Karácsonykor nálam akar aludni. Eljött velem ma templomba. Letérdelt, utánzott szóürta a pénzt a szobrok perselyébe és kérte a LEGO-t karácsonyra.

Jó nap, napok voltak.

Szóval, könnyebb már.

Én meg nem.

Meg én nem is akarok idegeskedni már nő miatt.

Survivor!

Az én történetem ismered, de én akkor sem vonulok be apácának, 28 évesen kizárt! Szerintem te se tedd, de ez az én véleményem! Hmmm most hirtelen arra gondoltam nekem jár a szám, aztán mégis apáca leszek, ugyanis bizalom nálam is a béka feneke alatt van, na majd meglátjuk! Én azért bizakodok!