Élet Nélküle... (beszélgetős fórum)

Mindig azt mondta, "történjék bármi melletted leszek, örökké szeretni foglak és soha nem engedlek el, mert mi összetartozunk, mi egymás másik felei vagyunk, mi már megtaláltuk, egymást...."

Istenem...kérdem én, hogy valaha valakitől hasonló szavakat tudok én komolyan venni? NEM...Előttem lesz az arca ahogyan mondja könnyes szemmel, augusztus 20-án a holdfényben a tűz mellett, vagy a balaton partján naplementében, avagy karácsonykor a közös jövőnket tervezvén....

Megszakad a szívem...

Bocsánat, lehet már unalmas vagyok és beteges, de kicsit jobb ha ezeket kiírhatom magamból...

Nálunk meg az történt, hogy 2 haverja is volt akik rányomultak, és szerettek volna minket szétugrasztani...pár hónapig mellőzte is a társaságukat, majd ismét jóba lett velük, mert hogy ő nemtud haragot tartani...

Igazából énsem tudom miért ért véget..az utóbbi isőben több volt a vita, feszültség, de akkorsme érezte, hogy esetleg már nem szeretne.

Már tudomásomra jutott, hogy flörtölget más nőkkel...szörnyű volt megtudnom...

Mi egymásnak voltunk az első komolyabb kapcsolatai, de én hittem, hogy első és utolsó lesz nekem Ő...Lehet még élni akar, hajtja a vére....csak azthittem már 25évesen nem erre vágyik:((((és csak így túlteszi magát rajtam...

Sose tiltottam a haverjaitol addig amíg el nem kezdett drogozni.(velük)

Szerintem ez érthető volt részemről,úgy gondoltam,hogy ő is megértette.

Bonyolult ez a dolog és amúgy még mai napig nem tudom,hogy igazából miért is lett vége.

Talán kihűlt a kapcsolatunk.Túl fiatalon jöttünk össze.

Neki én voltam az első....hát ennyi.Így kellett lennie.

Szia.Beleolvastam a naplódba...nálunk is a haverok elég tabu témának számítottak..én nemigazán kedveltem a haverjait, és énsem szerettem amikor velük volt, elekartam tőlük énis tiltani...utólag már bánom, én nagyon kiakartam őt sajátítani...

Mindegy, így utólag, káris ezen rágódanom, ígérhettem neki énis, hogy megváltozom, nem akarta folytatni..meglátom őt a szivem összeszorul...:(((

Persze-persze...csak előre...

2007-ben lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak és még mai napig érzem a hatását......pedig azóta férjhez mentem(meg el is váltam) és van egy kislányom.A válás fele annyira nem rázott meg, mint AZ a szakítás...

Szóval szerintem embere válogatja. Van, aki könnyen tovább tud lépni és van aki nem. Hát én pl nem.

Először: egyedül akar lenni, besokallt, szabad akar lenni, független, saját útját járni, de szeret. Majd már igazából nemis szeret...Elmúlt nála.

szakítás után 3hétig még találkozgattunk, 1x visszais akart jönni hozzám, 1 napig tartott a lelkesedése...én a mai napig visszavárom:((((((((

Jah még annyit,hogy 3 év után hagyott ott.

Úgy hogy már az összeköltözést terveztük.

Ennek mindössze még 4 hónapja sincs.

Igen, hihetetlen , hogy mennyire padlóra tud kerülni az ember a "szerelme" miatt.

Én más sok helyen leírtam,mert velem is nemrégiben történt h 3év után szakított a barátom.

Meséljem?

Pokol volt,azt hittem egyszerre halok bele és egyszerre őrülök meg.

Olyan szinten voltam az első 2 hétben,hogy majdnem kórházba kerültem,mert a kiszáradás veszélye ott lebegett.

Volt,hogy egy korty vizet sem tudtam meginni,mert rögtön kijött.

Vitaminok tömkelegét szedtem,hogy ne menjek tönkre.

Aztán egy nap kimozdultam,elmentem egy másik városba barátnőmhöz...ott buliztam először.

Aztán kinyílt a világ...

Rengeteget változott az életem.

Konditerembe járok,már lefogytam 17kg-ot..

Ő a kapcsolatunk vége után,már 2 héttel rá másik nővel lakott.

Úgy,hogy utolsó pillanatig hittem,hogy szeret és még mai napig hiszem amúgy,h megfogja bánni.

De már ne jöjjön...

Én új életet kezdtem.

Rengeteget beszéltem róla,kibeszéltem,kisírtam minden fájdalmamat.

Persze van,h mai napig 2 hetente 1x mondjuk elkap a sírás egy közös kép láttán,egy megindító szerelmes szám hallatán...de ennyi.Vége!

Elment,hát hagy menjen....

Legyél erős,tarts ki...minden rendbe fog jönni,csak ne nézegess hátra,hanem előre.

Az idő..nekem mindenki ezt mondta én meg ha meghallottam ezt a szót,már attól elkapott a sírógörcs...pedig igaz,az idő minden sebet begyógyít!!

Igaz rég,de velem is 2,5 év után szakított az akkori párom. Nagyon padlóra vágott. Először bezárkóztam és csak sírtam, aztán egyszer csak beugrott a bosszú gondolata. Elmentem kondizni és a hosszú festetlen hajamat (amit állítólag imádott) levágattam rövidre és befestettem. :-)Fogytam jó pár kilót, aztán jött egy nosztalgiarandi. Ott ültem előtte, amikor bevillant, hogy én emiatt az ember miatt szenvedek? Szenvedek még miatta egyáltalán? Tetszett az új hajam, (neki nem:-)) fogyás után tök jól éreztem magam. Barátnőimmel eljártam sok helyre. Rájöttem, hogy nem is miatta csinálom már. Észre sem vettem, valahogy elmúlt. Gondolom most hihetetlen,de tényleg elmúlik. (Azt hittem ő lesz a férjem.) Néha felbukkant az életemben, próbálkozott egy idő után, de aki egyszer elment, az máskor is megteheti...Nem lett volna nyugodt percem mellette. Pár éve az esküvőm előtt ismét felbukkant. Elsírta magát, amikor elmondtam, hogy férjhez megyek. Azt mondta, hogy nagyon bánja a szakítást.

Nekem segített, ha beszéltem róla. Barátnőm mindig elrángatott valahová. A mozgás a legjobb, találj valamit, ami jól elfáraszt. Csinálj dolgokat, amit eddig nem. A lényeg, hogy ne ülj otthon a közös képeket nézegetve és az emlékekbe temetkezve.

Az emberek igen jelentős része átesett már ezen a helyzeten, szóval gondolom lesz beszélgetőpartnered.

Biztos fáj, meg nehéz, ha szeretted, de mint tudjuk, pótolhatatlan emberekkel vannak tele a temetők.