Együtt örökké, szívünkben egy szunnyadó szerelemmel! (beszélgetős fórum)

Én azért mentem férjhez másodszorra, mert az akibe szerelmes voltam, a saját főnöknőm élettársa volt.

Szenvedtem, mint a kutya, és szégyelltem magam miatta. Több, mint két évig volt viszonyom vele, aztán inkább elfogadtam a másik udvarlását, hogy szabaduljak az érzéseimtől. Nem voltam szerelmes a férjembe, csak menekültem. Hamar terhes maradtam és megszületett a kislányom. Néhány hónap múlva kiderült, hogy a férjemnek viszonya van egy nagyon gazdag, nálam 9 évvel fiatalabb nővel. Elváltunk. Még meg sem száradt a válási papíron a tinta, már össze is költöztek. Azóta is együtt élnek. Az is kiderült, hogy a nő csak a karrierjének él és soha nem akart gyereket.

Nem túl szép ez a történet, de igaz.

Nekem legalább van két lányom. :-), két unokám és sokkal gazdagabbnak érzem magam annál a nőnél, a volt férjem meg olyan savanyú, mint az uborka, mogorva öregember lett belőle.

A szunnyadó szerelem a fel is éledhet újra...

Szerintem ha valakit nagyon szerettél azt nem igazán lehet elfelejteni!Bennem nagyon fura érzések és gondolatok cikáztak...néha úgy éreztem lenne esély valamit tenni,hogy újra találkozzak vele.Viszont a következő gondolatom már az volt,mi értelme lenne.Ha valami elérte azt,hogy vége legyen akkor szinte esély sincsen arra,hogy újra lehessen kezdeni...

Pedig nagyon is szeretem,de ennek talán így kellett lennie....

Kedves Melinda! Nagyon érdekes ez a történet..igazad van, sokan átélünk ilyet, vagy ehhez hasonlót. Sőt szerintem az emberek nagy százaléka ilyen.

Nekem 18-ttól 22 éves koromig volt egy barátom, az a bizonyos nagy elsöprő szerelem, amiről beszéltél... tudom, hogy sosem lesz olyan, sosem fogom érezni ugyanazt... de mégis továbbléptem, és azóta van más párom, akit szintén nagyon szeretek, és azzal magyarázom az érzés különbözőségét, hogy nem érezhetem ugyanazt 25 évesen, mint 19-20 évesen... annyira naiv voltam és gyermeteg, csakis az érzelmeim vezéreltek. Most meg már más dolgok fontosak. Érdekes ez, de szerintem jól döntöttél! Sokkal jobb olyan ember mellett élni, akivel minden klappol, szeret Téged, mint szenvedni egy olyan mellett, akivel nagyon nagy a szerelem, de mégsem stimmelnek a dolgok, mert nem passzoltok igazán össze. Valaki egyszer azt is mondta, hogy mindig inkább Téged szeressenek jobban, mint hogy Te szeress jobban... :)

Sziasztok!Köszönöm a sok-sok jelet és üzit amit kaptam!!!!Jól esik hogy sok embert megmozgatott a cikkem.Most mennem kell!!!

Szép napot mindenkinek!!!

Nem is gondoltam, hogy ennyi lelkitársra találok itt. Én mindig úgy éreztem, mintha megcsalnám a páromat azzal, hogy az exemre gondolok, még 4 év után is. (Ti pedig évtizedekről meséltek..)Enyhítettétek a bennem szunnyadó lelkifurdalást, és ezt nagyon köszönöm. Mégis úgy gondolom, hogy tovább kell lépnünk, mert az, akinek megadatott, hogy kétszer is szerelmes lehessen az életben, annak élni is kell vele.. Ezt valamiért kaptuk. Talán éppen azért, hogy segítsen valaki a nehézségeken. Én még friss szakítás után találkoztam a párommal, és ő kiharcolta nekem, és magának a boldogságot. És tudjátok mit? Megéreztem a káröröm ízét is, amikor az exem vissza akarta könyörögni magát hozzám, mert rájött, hogy boldog vagyok a leendő párommal. (És hogy nem az ő bosszantására vagyok vele).

Igen. Pedig szerettem, de porig sújtott azzal, hogy miután el kellett vetni a babánkat, (aki gyógyszer mellett fogant,) képes volt egy hónap múlva megcsalni. Tudom miért tette. Én is kifordultam magamból a történtek miatt. Mondhatni nem voltunk magunknál. ..de ezt nem vártam. Annyira mellettem volt végig..

Barátokból lettünk szerelmesek, de a végére szerelmesekből lettünk barátok.. Igaza van annak, aki azt írta, hogy már nem vagyunk ugyanazok ennyi év után.. Megváltoztunk. De az, hogy nem tudunk egykönnyen túllépni a múlton, csak azt jelenti, hogy érző lények vagyunk...

Azt hiszem köszönettel tartozom azért hogy ezt a történetet megismerhettem... felnyitotta a szememet, éppen jókor, éppen időben!!! Én a páromat közel 11 évvel ezelőtt ismertem meg és közel 10 éve alkotunk egy párt. Én 17 voltam, Ő 21 mikor összejöttünk. Ő is pontosan ennyit várt Rám míg az övé lettem... a kapcsolatunk tökéletesnek mondható volt, mindkettőnknek első kapcsolatunk... 7 év után történt valami... szakítottunk, külön voltunk egy hónapig. Ez az Én döntésem volt. Hála Istennek Ő nem hagyta annyiba, harcolt értem. Idén 10. évünk együtt, ismét történt valami, ezt most nem részletezném, de alapvetően a bizalmam ingott meg benne... sokat gondolkodok kettőnkről azóta. rájöttem nem tökéletes a kapcsolatunk és Mi sem vagyunk tökéletesek... mintha most látnék tisztán... amiben viszont ez a cikk segített Nekem, hogy rájöttem mit akarok! Őt akarom, a nehézségekkel együtt... hogy ne utólag bánjam meg hogy elhamarkodottan léptem... az okos ember más kárán tanul... és ezt nem rosszindulatból írom, hanem komolyan köszönöm a cikket... azt hiszem aranykeretbe foglalom a neved...

köszönöm :)

:) Nekünk 3 évig tartott, aztán kimaradt 15 év.

Kaptunk még egy esélyt, élünk vele, már lassan 2 éve tart, és lángol a szerelem most is, sőt teljesen másképp mint akkor. Régen azt mondtam meghalnék érte, most ugyanezt érzem, pedig több mint 20 éve kezdődött. Az én szívem igazán soha nem szűnt meg Őt szeretni:) és azt érzem hogy Ő is szeretett akkor is, amikor nem voltunk együtt.

Sajnos a körülmények változtak, de a szerelem "mindent legyőz" :)

Ezt nagyon szépen leírtad, és hát, mit is mondhatnék...

Tényleg ismerős ez az érzéskupac! :)

Ez így nagyon romantikus leírva, de az a régi érzés főleg nosztalgia. Nem tudhatod, h ha a régivel újra kezdhetnétek mi lenne, valszeg nem működne, nem?

a múlt sokszor megszépül, ahogy telik az idő.