Egyedüllét és magány - nem ugyanaz (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egyedüllét és magány - nem ugyanaz (Jó tudni!)
hát... az elején még igen...
aztán ritkábban...
de aztán lassan teljesen elkoptak mint az ajtóm előtt a lábtörlőm...
pontosan ez történt.
együtt síeltünk az Alpokban, együtt mentünk valamelyik tengerre áztatni magunkat, de aztán én nem tudtam már velük menni.
ez van.
Jól írtad, ők csak haverok és nem barátok.
Nem kár értük, csak Neked rossz gondolom, hogy amikor futott a ló veled, ott voltak, amikor liesett alólad, ők tovább vágtattak.
Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyedüllét akkor válik magánnyá, amikor már nem választás kérdése, hanem hiány. Amikor megszűnik a valódi kapcsolódás egyes emberekhez, vagy akár mindenkihez.
na, ezt szépen megfogalmaztad, de valahogy így van ez...
a baleset óta a haverok is szépen elszivárogtak...így egyedül maradtam.
Egyik kedvenc filmem.
Mennyi érzelem kavarog a filmben, és tényleg az elején "csak" egyedül van, de aztán már veszettül magányos is lesz.
Én arra gondoltam a fórum cím alapján, hogy az egyedüllét sokszor a mi döntésünk – vagy legalábbis lehet az. Egy állapot, amiben akár kifejezetten jól is érezhetjük magunkat, ha szükségünk van csendre, térre,feltöltődésre.
A magány számomra viszont egészen más, az már egy érzés. Nem attól függ, hogy egyedül vagyunk-e, hiszen akár társaságban, sőt kapcsolatban is megélhetjük.
Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyedüllét akkor válik magánnyá, amikor már nem választás kérdése, hanem hiány. Amikor megszűnik a valódi kapcsolódás egyes emberekhez, vagy akár mindenkihez.
Tom Hanks filmje, a Számkivetett jut az eszembe, amikor az egyedüllétről és magányról beszélünk. Amikor az egyedüllét olyan szintű magányba torkollik, hogy focilabdát rajzol emberfejnek valaki, hogy legyen kihez beszélni.
Lehet, hogy nincs igazam, de nekem a magány a depresszió egy megjelenési formája. Sokszor ez összekötődik az egyedülléttel, de közösségben is előfordulhat. Legfeltünőbb azonban az a magány, amely az egyedüllétben éri az embert. Közösségben a magány nem annyira látványos.
én nem ezt érzem magamon.
sorry, biztosan félreértettem a fórumot.
Nézd, én tudok udvariatlan is lenne, tudok bizonyos szavak szinonimáját is írni, de azok udvariatlanok egy női fórumban
Ha meg személyesre vettem, akkor lehet bocsánatot kérned a korábbi kifejezésedért
"Csöppet nagy az arcod!"
Mert megtehetem. :P
Nyugi, nem rólad szólt...hacsak nem ismertél magadra.
Érdekes azért, hogy egy általános megjegyzést ennyire személyesnek vettél.
van aki erősen rászolgál, hogy magányos legyen."
Csöppet nagy az arcod!
Ki fogja kimondani ezt a szentenciát, te? Ki a védő vagy az itéletosztó?
Sajnálom, a legtöbb magányos embert sajnálom, de van aki erősen rászolgál, hogy magányos legyen.
Most nem rád értettem,hogy rászolgáltál, de vannak olyanok is.
amiket itt leírsz, abban nekem sosem volt részem.
nekem jók voltak az emberi kapcsolataim világ életemben.
amiről írtam érzésileg,, az csak most van.
Egyedül jól érezheted magad egy lakatlan szigeten is, mert mondjuk te választottad, de magányos lehetsz egy 20 fős családban is, ahol nem néznek semmibe, nem szólnak hozzád, nem nyitják rád a szobád ajtaját.
Nagyon sok idős ember él így. De lehet így érezni házasságban is, amikor csak vannak egymás mellet, de semmi érzelem, semmi közös téma már.
De lehet ez egy munkahelyen is, ahol többen vannak, de valamiért mellőznek, kihagynak a társaságból, a bulikból.
Van is ennek neve: Társas magány.
A magány teljesen más. Az egyedüllét egy külső állapot: amikor valaki fizikailag egyedül van, és ezt akár meg is élheti pozitívan.
A magány belső érzés: hiányérzet a kapcsolatokban, amit akkor is átélhetünk, ha emberek vesznek körül, hányan élnek családdal, mégis piszok egyedül érzik magukat.
Ugrás a teljes írásra: Egyedüllét és magány - nem ugyanaz