Egyedül vagy, amikor egyedül vagy? (beszélgetős fórum)

Nem vettem észre, hogy depis, meg minden, amit írsz..:)

Persze, mindenki úgy van vele, hogy azt ír, amit akar...és ez alól én sem vagyok kivétel:)

Helyes.:) Hass, alkoss, gyarapíts....

Bármi, amit írnék, árnyékot vetne a boldogságodra, és ezt nem szeretném.

Én már egy következő korszakában vagyok az én életemnek, ezen a tényen nem fogjunk tudni felül emelkedni.

Élj Te is a legjobb belátásod szerint.

Egyetértek Veled.

Erőss Zs nekem is eszembe jutott, nem okvetlenül követendő példaként, hanem hogy mennyire megosztja az embereket, mekkora vihart kavart.

A halála kapcsán mindenki (na jó, majdnem mindenki) elgondolkodott az élet értelmén.

És persze mindenki védi a saját véleményét, mert mindenki szeretne biztos lenni abban, hogy az Ő életének VAN ÉRTELME, és Ő az, aki "helyesen él" mert az egész élete összedőlne, ha nem hinne ebben.

Szerintem "mindennek oka, célja, s valami haszna van", (.."a jövő alaprajza az arc ráncaiban", bocs ha nem jól idézném Szilágyi Domokost), a katicabogár életének, az Erőss Zsolt életének is.

Igen messzire vezetett el az indító kérdés.

jaja,nem is szeretnék,de a fórumindító egyáltalán nem úgy beszél.Depis,pánikos,szomorú.Az hogy más poénra veszi-egy dolog csak....

Máskülönben azt írok amit akarok :)

:)) Igazad van.

A fél életem arra ment rá, hogy csak a mások véleménye érdekelt.Most átestem a másik végletbe.

Az túlzás, hogy "boldog vagyok", de az élet célja szerintem nem az ún. "boldogság" (bár attól függ, ki mit ért boldogságon). Kiegyeztem az életemmel, azt mondanám inkább.

Csak azért szóltam hozzá, tetszett a fórumindító kérdése, nem tartom hülyeségnek, érdemleges válaszra méltónak találtam. (Válaszom: Nem.)

"Nem hiszem,h fizikálisan bárkit zavarna": nem dolgoztál még női közegben? Bizonyos nők (és férfiak is) (lásd itt a fórumok egy részét) szeret mások ügyeivel foglalkozni, problémázni azon, amit nem ért másokban. Ez teljesen érthető is, de ez az ő problémájuk, nem okvetlenül azé, akiről beszélgetnek. Remélem, érted, mit akarok mondani.

"talán élned kellene": hát, kinek mi az "élet". Én úgy érzem, élek. Mivel ÉLEK.

Peace.

Már így is túl sokat beszéltem magamról, nem állt szándékomban.

A Te problémád meg miért is érdekelne bárkit is? Nem csodálom, hogy egyedül vagy. Hiszen ezt írod, hogy :"És ha ez kívülállókat esetleg zavar velem kapcsolatban akkor az az ő problémájuk, nem az enyém."

Téged érdekel valaki?..nem...:(

De akkor is ez nem szomorú fórum!!!!!:)))) Nem ez volt szerintem a fórum indítójának a célja:)

Ez nem a pánikbetegségről szóló fórum....

Ez a fórum vidám, volt, nem komoly...ennyi:))) Nem kell semmit belemagyarázni:)

Ez jó kérdés.

Én nagyon egyedül vagyok, igazából nem számíthatok senkire - illetve NEM AKAROK attól a néhány embertől segítséget kérni, akiktől esetleg kérhetnék (mert nem részletezendő okok miatt nem akarok kapcsolatban lenni velük). Sokszor voltam olyan helyzetben, hogy azt éreztem, meghalhatnék, az sem érdekelne senkit. Sőt, sokaknak jobb lenne nélkülem.

(Viszont sokszor éreztem már azt is, hogy "örülök, hogy élek", és konkrétan két olyan eset is volt már, amikor belenyugodtam, hogy na most meg fogok halni, aztán mégsem.)

De valahogy egyre kevésbé zavar a "magány". Feladatnak tekintem, hogy amíg élhetek, éljem az életemet a magam módján. Várom, hogy kiderüljön, mi lesz ebből. De ha nem derül ki, az sem baj.

NEM SZENVEDEK attól, hogy egyedül vagyok. Így, ilyenformán ezt nem szoktam érezni, hogy "jaj, de magányos vagyok".

Számomra nem annyira fontos (bár néha picit hiányzik), hogy fizikailag is legyen mellettem valaki. Az sokkal jobban kell(lene), hogy tudjam, létezik valahol a világban valaki, aki megért,

aki egyetért velem.

Nem tudom, talán a halott szeretteim, talán az állataim, akik miatt "nem érzem" a magányt.

És ha ez kívülállókat esetleg zavar velem kapcsolatban akkor az az ő problémájuk, nem az enyém.

"Megyek, míg mehetek én, míg rámköszön a Fény. Túl a sok-sok álmon, lázadó, könyörtelen harcon, sorsom tisztán látom: amíg létezem, a magam útját járom"

Attól függ, mi számít egyedüllétnek. Sokféleképpen lehet ezt értelmezni. A magányt is. Meg is teszik. Valahol mindegyiknek van előnye és hátránya. De hiszem hogy az ember nem kerülheti el azt a tényt, hogy egyedül van a világban. Mármint a saját lénye szempontjából. Előbb-utóbb rákényszerül hogy lássa: egy betegség által, egy baleset által, egy krízis által.

És akkor felteheti magának azt a kérdést hogy kicsoda ő, és miért van itt?

Okozhatja pajzsmirigy -betegség is.

Kicsit elcsúsznak a hormonok és megvan a pánikbetegség.

Én néha szeret-nék egyedül lenni.Nagyon is jól esik,ha csak vok a gondolataimmal,magammal.

Ez a fórum viszontolyan,ill. a témáròl amit írtak,mint vmi gyerekes eszmecsere.Kevés mondanivaló,csak a nagy igyekezet,h érdekesnek tünjön a téma.

Rendben. /angolban ez az ok:)))))))))/

Jó, csak vicc volt.

Zsuzsanka!

Te is elhaladtad már a 20-as évedet, én is.

Emlékszel az LGT nótájára: "nem adom fel, még egy darabban látsz"?

Persze, hogy emlékszel.

Na, erről beszélek.

Akkor azért ébredek fel, mert Rozikutya itt alszik a fotelban a szobámban?:)))

Na, nem bohóckodok... tényleg jó éjt:))

Rendben, itt leszünk.. én és én magam:)

Olyan vidám lettem:))))

Na, komolyan!

Ha egyedül lennél, akkor holnap reggel már nem ébrednél fel.

Miért? Erről holnap bővebben szívesen.:) Ok?