Egy tönkrement, korábban jól működő házasság története (beszélgetés)

:)))

Szurkolok neked!

Igazatok van, épp ésszel én is ezt mondanám, hogy eldobott, nem adok neki időt.

Nem akarom magam sajnáltatni, de egy hete történt és eddig jó volt belesüppedni a fájdalmamba.

Ma lehúztam a jegygyűrűt, pedig azt mondtam neki, amig az rajtam van várok rá. Valószínű van egy harmadik, bíztos hogy valami elromlott kettőnk között, nem tagadom, de én most más pasira rá se tudok nézni, eszembe nem jut, mert az jár a fejembe ahogy ő hozzám ért, átölelt, hiányzik minden, ami Ő.

Egyre többször érzek haragot iránta, és az jár a fejembe, mire én kiheverem ő addigra jön rá, hogy a másik is ugyanolyan büdöset wczik:)De addigra már késő lesz!!!

Egyetértek az előttem szólókkal. Én is pont ezért írtam a cikket, hpgy megmutassam, én így gondolkodom. Vannak egy kapcsolatban problémák,amik lekűzdhetők. De ha az egyik képes eldobni a párját, esetlegesen sok év után, az szerintem elgondolkodtató. Mármint, ha képes volt ilyesmire, akkor kell-e nekem az az ember...

De persze vannak olyan esetek is, mikor hirtelen felindulásból történik a szakítás, amit hamar meg is bán az "elkövető", és utána sokkal inkább értékeli azt a kapcsolatot.

Minden eset más és más, ezt mindenki maga kell, hogy mérlegelje.

Szerintem egy nagyon fontos dolgnak kellene tudatosulnia: nem kelletek a párotoknak! Ennyi! Nem azért mert rossz emberek vagytok, hanem mert bármennyire is azt hiszitek, ő már nem akar titeket.

Nem egy csalódáson estem én sem keresztül, volt hogy 3 hét alatt fogytam 10 kilót, miközben nagyon sajnáltam magam, próbáltam rájönni mit rontottam el, próbáltam beleképzelni magam az ő helyébe, stb. De valahogy mindig erre a következtetésre jutottam: nem kellek neki.

Előbb utóbb mindenki megtalálja a párját és az lehet hogy az 5. kapcsolat lesz. Az embernek szüksége van társra, de az csak akkor ér valamit, ha az összetartozás érzése kölcsönös!

Szóval fel a fejjel, szép az élet, minden nap új remény!

Nem akar békülni, neki még idő kell, én adok neki.

Az éjszakák és a reggelek elviselhetetlenek.Vele álmodom, szorítom a kezét, látom az arcát, ébredésnél meg sírok. Bárcsak lennénk egy pár hónappal előrébb!

Te annyira bölcs vagy, és erős, szeretnék olyan lenni mint te!!!Megértő és segítőkész, pont erre van most szükségünk.

Nekem 6 nap eltelt, ma hívott, hogy szerzett állást nekem ausztriába. Összeszedem magam és télen remélem ott nekem is eldöl a sorsom: vagy egy másikkal vagy ő vele újra, de boldog leszek!!!

Én 5 napja ezt érzem, amit te! és nagyon nehéz! össze vagy zavarodva, kilátástalan minden, levegőt nem akarsz venni nélküle, hidd el tudom, én is ebbe vagyok.Beledöglesz a fájdalomba és egy részed meg is hal, lehet bele kell süppedni a gyászba és sírni, vagy menni-menni bárhova, bárkivel. Nem tudom, mert én se találom a helyem, próbálkozom mindennel.Fel hívnám, zaklatnám, de nem teszem, mert ezzel csak magamnak ártok.

Tudom hogy közhely, de te még fiatal vagy, semmi nincs még veszve, elötted az élet.

De ez annyira nehéz! Minden percben rá gondolok, mint csinálhat, hol van, kivel van, jól érzi-e magát.

Nem tudom kiverni a fejemből. Ő tudja jól mit jelentett nekem. Fiatal vagyok az igaz, de nagyon nehéz életem volt. Az utolsó egy évben amit csak elveszíthet az ember 20 évesen én mindent elveszítettem. Nekem csak ő maradt, rajta kívül senkim nincs. És most ő is elment. Nem tudom mi lesz velem reménytelennek látom a jövőm nélküle.

Eddig mindenki azt hitte erős vagyok lelkileg, mert azt akartam erősnek lássanak, én ha valakinek segíteni kellet mindig ott voltak rám mindig számíthattak. De rájöttem nem vagyok olyan erős és most én nem számíthatok senkire.

Mindig vannak hullámvölgyek, de arra kell gondolni olyankor, hogy idő kérdése, és jobb lesz egyszer. De nem az idő oldja meg igazán a gondot, hanem szép élményekkel kell felülírni a rosszakat. Ha kisírtad magad,irány a külvilág, bulizz egyet, vagy mozizz, olvass egy jó könyvet, utazz el, ha teheted!:)

Én sajna még bulizni sem mehettem(akkor derült ki, hogy terhes vagyok), csak irigykedve néztem, hogy megy a haverokkal az éjszakába...

De nekem most nagyon jó, lefoglal és felderít a kislányom, igazi angyal!:)

Szerintem túl fiatalon jöttetek össze, és szeretné megpróbálni mással is.

Keresztlányom 1 évvel fiatalabb nálad. Már pár éve együtt volt a barátjával, mikor úgy döntött, hogy még nem akarja magát lekötni senki mellett, ezért dobta a srácot. De pár hónap után kibékültek. Viszont az övék egy jó kapcsolat volt.

Ha tényleg sokat veszekedtetek, akkor ez később sem változott volna, szerintem próbálj meg túllépni rajta.

Előtted az élet, próbáld előlről kezdeni. Előbb állást keress, és majd később a magánéleted is rendbe jön, hidd el.

Annyira jó, hogy vannak még érző emberek, és idegenek adnak nagyobb segítséget és bátorítást.

Szeretném előre tekerni az időt, hogy ezt a fájdalmat ne érezzem.

"átlagos": a szavaid fájnak és nagyon kemények, bár lehet hogy igazak.

Mindent megpróbálok hogy túléljem, és remélem pár hét mulva én is ennyire pozitiv és erős ember leszek, mint ti!

Teljesen érthető, hogy így az elején ennyire ki vagy borulva. Szerintem is jó lenne, ha beszélgetnétek, ez nekünk is jót tett férjemmel. Sőt! Sokkal jobbakat beszélgetünk, mint korábban! És eljutott oda, hogy rájött, mekkora marha volt. Hidd el, a te párod is rá fog jönni előbb-utóbb, hogy mit is hagyott hátra.

Egyelőre próbáld meg az új helyzetet kicsit megszokni, új életet kialakítani magad körül.

Idővel pedig fogsz találni valaki mást, akivel talán még boldogabb is leszel! És ez az egész csak egy rossz emlék marad..

Basszus:(

Fel a fejjel! Sírd ki magad a barátok, család vállán, nekem is jót tett. Most totál rendben van, hogy így érzed magad. Én egy hónapig éjjel-nappal sírtam, kisebb megszakításokkal. Annyira én sem szeretek most élni, teljesen megértelek. Bár pozitív, mosolygós ember vagyok...

Azt remélem tudod, hogy most ő nincs egyedül! Nem akarok ezzel beléd rúgni, csak elég nagy ennek az esélye. Ha szó nélkül lelépett, had menjen!

Előfordul hogy egy kapcsolatban hibázik az ember, de amikor dönteni kell, akkor legyen az embernek gerince. Akiben ez nincs meg az szar alak, aki pedig ezt eltűri az még rosszabb.

Szóval nyalogasd kicsit a sebeidet és lépj tovább.

Te azt mondod, élned kell, mert élni szeretsz. Nekem még el kell jutnom ide, egyenlőre többet gondolok a "nem élni"re.

tehetetlen vagyok, zavart, és dühös magamra, mert valami hiba bennem van. Valamiért választott vagy választani fog egy másikat aki jobb mint én, csak nem tudom felfogni hogy amin mi keresztül mentünk, ezt a sok évet igy eldobja.

A szakítás okát nem nagyon tudom, mert össze vissza beszélt: ez már nem az mint az elején, valami megváltozott, 8 év után mindketten kicsit mások lettünk, ő már nem azt érzi, lehet menni kéne esélyt adni másnak, össze van zavarodva, be van pánikolva hogy 30 évesen megbolondult.Időt kért, át kell gondolni az életét, merre tart és mit akar.

Ez a kétely a legrosszabb és hogy egyik napról a másikra ért. De valahol igy még hagyott reményt amibe kapaszkodhatok.

állítólag 2 hét múlva vissza akar költözni ide a városba én meg pánikolok, mert nem akarok ugy utcára menni hogy mikor kivel hol fogom látni. Nekem ehhez idő kell. Ahova nézek minden, mindenki őrá emlékeztet, egy csomó dolgot el kéne neki mesélnem, úgy érzem, de hát nem tehetem, mert őt ez már nem érdekli. Annyira lassan megy az idő, 5 napja hagyott el, de nekem egy évnek tűnik.Belesüppedtem a fájdalmamba, kapaszkodót keresek, de eddig semmi nem enyhíti.Látnom kell és beszélni vele, én 8 évet nem tudok igy lezárni, egy óra nekem ehhez nagyon kevés, jár ennyi nekem, hogy leüljünk és átbeszéljük.

Igazán köszönöm a hozzászólásokat, a sok pozitiv bátorítást. próbálkozom én mindennel, de ez a seb még olyan friss, annyira fáj, de tudom csak én tudom megoldani.

A napló tényleg segít, este mikor irom, olyan mintha neki mondanám el, közben meg tudom hogy többet nem láthatom, nem ölelhetem magamhoz:(

beleőrülők a tudatba!

Itt mindenki olyan erős, én is az akarok lenni!

Nem akarom érezni ezt a kínzó fájdalmat a lelkembe.

Cikáznak a gondolataim, jósnő, vudu baba, érzelmi kötés, vagy esetleg én változzak gyökeresen fodrász, torna stb. Nem tudom mi lenne a jó, minden percbe mást gondolok. Összeroppantam, hol nevetek hol zokogok. Félek hogy teljesen bekattanok, ez nem normális állapot.