Egy tönkrement, korábban jól működő házasság története (beszélgetős fórum)

Sokmindenben van igazságod.

De azért ez nem mindenütt így van. Anyáméknál, anyósoméknál sem volt így, már ami a végkifejletet illeti. Pedig sok túlóra, gyerek, meg minden volt, és még a kocsi se volt ott mindig a fenék alatt. Akkor az tartotta őket össze, ma meg az tartja, hogy végre ezen túlvannak, és jöhet a nyugi. Szebb nem lett egyik sem, az tény, de anyósom ma jobban néz ki, mint 20 éve a négy gyerek mellett.

Abban igazad van, hogy tudni kell, mikor elég a gyerekekre fordított energiából, és akkor vissza kell erősíteni az egyebekre...

De tudod az én férjem napi 14 óra munka után pont olyan fáradt, mint én ugyanennyi gyerekezés+háztartás+munka után. Természetesen vannak hibái, de annyira van inteligens, hogy pontosan tudja, hogy én is ugyannyit melózok, mint ő, így néha még meg is köszöni az aznapi akármit... Szerintem akár ennyi is elég lehetne a házasságok nagyrészének megmentéséhez..

Ja, hogy néha felmerül egy harmadik? Én eléggé könnyen ismerkedő, kellemes tipus vagyok, de megtanultam kezelni, és már labdába se rúghat senki se a házasságom mellett. Egyszerűen nem engedem, hogy odáig fajuljon a dolog... Ehhez persze erő kell, meg akarat. Nem csak a fogyókúrához, ehhez is.

Legalább évi 2X4-5 nap kettesben töltött, tudatosan felépített idő meg kötelező. Akár bébiszitter, mamaszitter, akárki segítségével, akár csak a sarki fogadóban. Ez nem anyagi kérdés, egy sátor is elég hozzá. Mert persze ráfordítás nélkül eredmény sincs. Ezt is sokan elfelejtik.

Szerintem a házasságok azért mennek tönkre,mert a felek elhidegülnek egymástól.Ennyi!!!A sokadik "fáj a fejem,meg a gyerekek kifárasztottak egész nap,"vagy a férj részéről,hogy" csak egy sör volt a régi haverokkal,vagy a munkát be kellett fejeznem",de csak azért,hogy minél később érjen haza,hogy a lehető legkevesebb legyen az idő,amit az asszony nyafogására kell fordítani.

Sajnos ez tény,még ha nem is látjátok be.Az asszony mindig fáradt,nem is olyan szexi már,a szerető meg mindig friss,üde,csak azzal foglalkozik,hogy a pasasnak hogyan jó.Persze csak míg szerető,aztán annak is vége,ha összebútoroznának.

A gyerekeket imádni kell,de sajnos nagyon sok családban a gyerek pótcselekvés.

:-)))

Sőt, úgy sem, hogy 2 éve járunk, "csináljunk eljegyzést", na, már házasok vagyunk akkó' "csináljunk gyereket" s közben teljes egyetértésben bámuljuk egymás mellett (!) s nem együtt a tv-t :-))

Furcsának találod, hogy nő létemre így gondolkodom?

Nézd, engem az élet már bőven igazolt abban, hogy a házasság nem működhet, csak akkor, ha 3 lábú székként tekint rá mindkét fél: tisztelet-barátság-szenvedély a három lába. Ha bármelyik hiányzik, a szék, azaz a házasság felborul.

Az is ténykérdés, hogy ha egy házasságba nem azonos célokkal és értékekkel rendelkező, egyfelé tartó, vállvetve egyforma terhet és örömet vállaló emberek mennek bele és nem dolgoznak ezen, még akkor is, ha ez édes munka sokszor, de naponta, akkor tönkremegy a dolog.

Nézz körül: a tönkrement házasságok ezek miatt az okok miatt mennek tönkre.

S addig családot alapítani, amíg a házasság sem működik megalapozottan egy olyan ostoba vétek, ami sajnos, de nagyon gyakori mostanában.

Ja és még valami: az az általad emlegetett egymillió feleség azért lesz megcsalt, mert mind az egymillió azt hiszi, hogy a házasság az, amit neki kell csinálnia és hozzámennek valakihez, aki ezt szintén így gondolja. Szánalmas.

A házasság két ember közös munkája. Aki még ennyit sem lát át, azt én nem engedném házasodni.

Nem, nem várom, hogy egy hosszú hozzászólásban bizonygasd az életed gyönyörűségét :D

Hogy van-e gyerekem vagy sem, az nem tartozik ide, mert rólam van szó és én nem érzem szükségét hosszan magyarázni a saját életem neked.

A csillagjegyeket sem nagyon értem, hogy jönnek ide...

"Hozzám hasonlóknak"? Utalgathatsz, próbálhatsz okosnak tűnően lenézőként feltűnni, de nem fog menni, kedves. Én olyan ember vagyok, aki érvel és nem próbál meg ész vagy észérvek híján sértegetni, veled ellentétben :-))

S hogy "hálistennek nem az én életem jutott neked"? Ó, hát azt sem tudod, hogy az milyen...ugyanis nem én elemzgettem itt a saját életemet, bizonygatva egy idegennek ezt meg azt :-)

Én általánosságban érveltem. A családi életemhez meg semmi közöd, így az itt nem lehet téma :D

A női fórumokon miért ilyen elterjedt az érvek híján személyeskedés? Vicces...

Ha tönkremegy egy házasság, az MINDIG annak a 2 embernek a hibája, aki benne van az adott házasságban, ugyanis KIZÁRÓLAG az ő dolguk azt működtetni és ha nem buknak meg ebben a feladatban, akkor nem keletkezik rés, ahová beférkőzhetne a harmadik.

De láthatólag te is oda tartozol, akik számára nem természetes, hogy a feleség és a férj EGYÜTTESEN ÉS EGYFORMÁN tegyen a házasságukért. Ugyanannyit.

És szó sincs arról, hogy a feleség "majd megszakad" egyedül , mert az nem házasság.

És ki mondta, hogy ápolgasd a házasságot "egész nap"?!?!? Jajj, istenem...

Azt mondtam, hogy a helyes sorrend: nő-feleség-anya.

Ugyanis egész életedben nő vagy, a leghosszabb ideig feleség ezen belül, s az anyaság tart legrövidebb ideig. Már abban az esetben, ha valóban működnek a dolgok.

:-))))

Nem tudtam még végig olvasni a fórumot,de azon vagyok.Nagyon tutik a hsz-ek!

Evvel teljesen egyetértek.

Fura, hogy valaki nő létére itt, ezt így lássa.

Némi empátiakészség nem árt, sokan teljesen elfelejtik a nő, és a férfi alap természetét, erre szoktam néha mondani, a házasságot szinte biztos, nem olyan találta ki, aki hormonálisan oké minden szempontból.(Ha jól olvasom II. József fogalmazta meg a Magyarországra vonatkozót...de ezt se a félrekufircolások miatt, hanem a vagyonmegosztásért.)

Az alap cikk arról nem szól, hogy miért vezetett idáig a házasság.

Nagyon sok régi barátomnál látom, hogy szabályosan megzavarodott a barátnőjük, feleségük, amikor gyerekük lett, eldobták addigi életüket, és átmentek babázóba, élték második gyerekkorukat. Ha meg a barát, vagy férj nem vág jópofát az egészhez, akkor egy aljas szemét, és hát mégiscsak a saját gyerekei??? Ez így van, de mértékkel azért.

Ilyenkor a nő meg csodálkozik, ha a férje félrekufircol, a hapsi meg elmegy, és elkezdi gyötörni a lelkiismerete.

És ahogy hatalmas különbségek vannak emberek között is, még hatalmasabb férfi és nő között.

A nőnek a hobbija a saját gyerekei lesznek, a férfinek meg...épp ami van.

Akkor elítélendő ez az egész, ha a nő mellette mindent megtesz a kapcsolatért, és természetesen a férfi is. Lelkiismerete ilyenkor kell, hogy legyen minden embernek.

szándékosan nyitva hagyott ajtó..na ezt még én sem hallottam, pedig élek már egy ideje:)

Sajnos nincs garancia semmire...ha egy férfi vérmérséklete olyan, akkor nő lehet a talpán, aki visszatartja az urát..egyébként a napokban hallottam , hogy egy frissen házasodó férj azt mondta,hogy egy idő után a feleségének nagyon tepernie kell, hogy ne akarjon a farka más felé menni...ha már most ilyenek mond, akkor nagyon nagy baj van...egyébként a feleség klasszisokkal jobban néz ki,mint a férje...egyáltalán nem értem,hogy mit eszik ezen a pasin....

:DD ez így most estére jó volt...

Egyetértek veled különben..

:)

És Istennek hála, hogy nem a Te életed jutott Nekem! :) A CSALÁDban betöltött szerepekről írtam, nem a HÁZASSÁGban. A házasságban természetesen a férj és feleség a főszereplő, ám a családban igenis a gyerek. Ezért család. Ha férfi és nő együtt él, az még nem család. Az csak egyfajta kapcsolat. De gyerekkel már egy szorosabb kötelék. Ha valakinek gyereke születik, onnantól kezdve felelősséggel tartozik iránta, egészen addig, amíg ki nem repül a családi fészekből, hisz a hülye hasonlatoddal élve nem diófa, hogy ott maradjon. És azért mert egy anya a gyerekeit tartja elsődlegesnek, az nem jelenti azt, hogy lemondott mindenről az életben, hogy nem akar semmit elérni és önmagát megvalósítani. Nagyon elkanyarodtál a cikktől, nem gondolod? A soraiddal sérted azokat az anyákat, akik képesek lemondani valamiről is a gyerekeikért. Nem tudom, van gyereked? :P

És csak, hogy tisztán láss, azért, mert 3 gyereket nevelek és mert Őkörülöttük forognak a mindennapjaim, attól függetlenül boldog házasságban élek, élvezem a férjem figyelmét, törődését, no és a gyerekeim nyüzsgését magam körül. Mindketten Rákok vagyunk, akiknek első a család és az otthon békéje. 18 éve vagyunk együtt és ne aggódj, nem félek attól, hogy rám tör az üres fészek szindróma (honnan ez a sok hülyeség?). Általában nem kapok sokkot, ha a gyerekek kiteszik a lábukat otthonról, hagyom Őket ÉLNI, de tudják, hogy Én ott vagyok, ha kellek. Ez valakinek furcsa lehet, vagy meglepő, vagy éppen meghökkentő? Számomra nem! :P Nekem természetes. És semmi köze a "beteges naaaaaaaaaaagy anyasági oltárhoz"(?!). :D

Egyszóval Anya vagyok és Feleség. Érthető? Vagy további magyarázatokat vársz? Lehet egyszer Én is írok egy cikket az életemről és majd neked meg a hozzád hasonlóknak ajánlom szívből! :)

Szép is lenne az élet, ha csak a házasság ápolgatásával tudnánk foglalkozni egész nap. És akkor a többi dologgal mikor törődnénk? Nem mellékesen a gyerekkel? :P

Nem mindig 2 ember hibája, ha tönkremegy a házasság. Semmire nem lehet megoldás, ha valamelyik fél félre kefél. :P És utána elvárja, hogy a másik, amúgy is megalázott fél még szemet hunyjon ezek felett? Érdekes!

Szokták mondani: Ha nincs qrva, nincs qrafi. :)

Ja és egy másik kedvencem: A kísértés csak a szándékosan nyitvahagyott ajtón tud bemenni.

Tehát millió egyszáz feleség van a világon, akik megszakadhatnak, mindent megtehetnek a jó házasságukért, ha a férjecskéjük mindezek ellenére már csak kényelemből is, de megtalálja a qrváját! :P

Nem, nem mellékszereplő a szülő személye egy házasságban és a gyerek a főszereplő, bár jóleshet ezt hinned :)

Ui. kb. 20 év múlva agyerek elmegy, mert nem diófa, hogy ottmaradjon, s ekkor jönnek az üres fészek szindrómától szenvedő nők, akik nem értik, mi az élet mostantól. És ápolás nélkül minden kapcsolat meghal, pláne, ha 20 évig nem ápolják.

Arról nem is beszélve, hogy beteges a naaaaaaaaaaaaaagy anyasági oltárra fogva semmit nem elérni az életben, semmit nem tenni önmagáért az embernek, mert ő anya.

Istennek hála, én nem ezt az anyaképet hoztam magammal!

Ez nem egy korábban jól működő, meglepetésszerűen tönkrement házasság története és nagy hülyeség az is, hogy "nem szabad bízni senkiben, mert ki tudja...."

Maga a cikk írója is leírja, csak még mindig nem látja át a fontosságát, hogy ha egy házasságot nem ápolnak, nem dolgoznak rajta, nem törődnek vele, az elhal. Ők rontották el, amiért nem ápolták.

Szerintem alapvetően a gyereknek is kell, hogy távol legyen a szülőtől. Megismerni más embereket, szituációkat, önállósodni stb.

Szerintem sem a 0-24h-ig együtt a jó megoldás!