Egy tönkrement, korábban jól működő házasság története (beszélgetős fórum)

Szó sincs mártírkodásról! :P Kettesben előtte kell élvezni/kiélvezni az életet. Attól kezdve, hogy gyerek van, onnantól van a CSALÁD! Ahol ugyebár egyenrangú (normál helyeken) mindenki. Aki meg szükségét érzi, hogy csak úgy lepasszolja a gyereket, na az inkább vegyen magának tengerimalacot, amit ide oda tud hurcolászni, ha épp nincs kedve foglalkozni vele.

Sok olyan családot ismerek, ahol nincs lehetőség igénybevenni pl. a nagyszülői segítséget és ez nálunk is így van, (pedig van 2 nagymama+1 nagypapa, ki-ki erre-arra) mégsem érzem nyűgnek a gyerekeimet, pedig napi 24 órát velük vagyok. Úgymond ez a dolgom, ha már egyszer vállaltam őket. :) És NEM a nagyszülőknek szüljük a gyerekeket (már aki). Az Én anyósom pl. felajánlotta, hogy nyugodtan menjek vissza dolgozni, majd Ő itthon marad vele gyesen. Felvilágosítottam, hogy azért szültem ezt a gyereket meg a többit is, hogy ÉN neveljem, Én gondoskodjam Róluk, tehát elmehet az ötletével a sunyiba. :P

Tele van az életem lemondásokkal, mégsem cserélném el senkiével. És az arany középutat nem igazán ismerem. :)

Nekem még nincs gyerekem, de szerintem ennek nem kell így lennie, néha le lehet passzolni a gyerekeket a nagyszülőknek vagy táborba, hogy a szülők kettesben is élvezhessék az életet és ettől még nem szeretik kevésbé a gyermekeiket, mint akik mártírkén élnek.

Itt is az arany középutat kell megtalálni mint mindenben.

"Azt a kijelentést, hogy minden idejüket a gyerekekre áldozzák, nem galád gonoszságnak kéne tekinteni, hanem valószínűleg így próbálta a férfi közölni, hogy több figyelemre és elismerésre vágyik."

Viszont ha egy anya vágyik több figyelemre és elismerésre, akkor simán vágja be pl. a szekrénybe a gyerekeit, mert épp útban vannak? Na ne! Én pl. a figyelmet, ami csak nekem szól, oldalkocsik nélkül :), max. este 10 után tudom igénybe venni, ugyanis addig a gyerekeinké a főszerep. Egy szülő csak mellékszereplő kell legyen a mindennapokban, míg a gyerekek életében a főszereplő! És aki nem így érzi, mint a cikk írójának a kedves félrekacsingatós férje, az simán egy önző ember, akinek nem kellett volna családot alapítania. :P

Csodálatos történet.

Anyuka kipipálhatja, hogy férj van, család van. a pasiból egy hazug csalót csináltunk. A gyerek meg hadd nőjön bele a hazug, látszatkapcsolatba :S

Miért hiszik az emberek, hogy a gyerekek nem érzékelik a valóságot? Arrébb mehetsz két szobával, hogy ne a gyerek előtt veszekedj, ha mosolyogva jössz is vissza, pontosan tudja, hogy mi zajlott abban a szobában.

Én is azt mondom,hogy nincs értelme visszafogadni..nincs garancia,hogy nem tenné meg újra, és akkor még a bizalomról nem is beszéltem...én nem tudnék bízni már a társamban, annak meg nincs értelme,hogy állandóan abban a félelemben éljek,hogy megint mikor jelenti be,hogy lelép...

Egy ismerősöm el akarta hagyni a családját, hogy egy másik nővel éljen együtt, és annak gyerekét nevelje, sőt közös gyereket is akartak....a feleség mondta neki, jól gondolja meg, hogy megéri -e felrúgnia mindent, mert nincs visszaút, és a gyerekeit sem láthatja felnőni...hogy most ezt ki hogy fogja fel,hogy megzsarolta-e a férjét, vagy sem, döntse el maga...mindenesetre a férj meggondolta magát..azóta is együtt vannak...noha a muksó tart szeretőt, de első a család...nem mondom,hogy ez volt a jó megoldás, de az a lényeg,hogy a feleség boldog-e a ebben a házasságban, az ő élete...

:) Beleolvastam mégis a hsz-ekbe. Az a véleményem a második esélyről, hogy mi van, ha apuka újra megunja a családosdit és megint más után néz?

Akkor hogy érzi magát a cikk írója, mit gondolnak majd a gyerekek? Nehogy már anyut tegyük felelőssé, mert nem ad esélyt rá, hogy újra átverjék! Hiszen mindent megpróbált, hogy ne költözzön el a férje. Mégis megtette. Felnőtt fejjel fel tudta mérni, mit hagy maga mögött. Most már késő bánat...

Amikor még új egy szerelem

Amikor még azt sem kérdi, épp most hol jársz

Nincs messze semmi, nincs távolság.

Amikor még él a bizalom

De a néhány furcsa telefon mindent elvág

Úgy érzed, nagy lett a távolság.

Lehet, hogy féltékeny vagyok

De ha õrültség, ordíts rám!

És ha tényleg nincs rá semmi ok, ordíts rám!

Háromszor szóltam rád

Háromszor kértem, hogy mondj mindent el

De te háromszor nem jöttél el

Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh,

Ez az Edda szám szerintem teljesen igazat mond. Minden kapcsolat elején el szoktam mondani, mit várok a másiktól, és mindenki csak egy esélyt kap, így inkább előre mérlegeljék, mint utólag sírva-ríva könyörögjenek a bocsánatomért. Ilyen téren semennyire se vagyok megbocsátó!!!

Teljes mértékben egyetértek veled, nincs értelme visszafogadni.

Kb. 6 évvel ezelőtt engem is elhagyott az akkori párom egy másikért ( pedig nagy szerelem volt),de 2 hónap múlva naponta jött és könyörgött és mire kitöröltem volna az sms-t amit küldött, már küldte a másikat. Természetesen nem fogadtam vissza. (a fagyi visszanyalt) Azt szoktam mondani, amiért szenvedést okozott, egyszer visszakapja. Azóta sincs egy rendes nő mellette.

Kitartást Neked!!!

Szia!Én teljesen egyet értek veled és biztosan fogsz még boldog lenni.Ha a helyedbe lennék és x gyerekkel sem adnék második esélyt,hiszen minek?

Nem lenne már semmi sem olyan mint régen.

Felmelegítve a töltött káposzta a jó.

Úgyhogy szerintem jól döntöttél és kívánom,hogy amit a volt férjed nem értékelt benned,más értékelje és legyél boldog életed végéig.A legjobbakat neked és a gyeremekeidnek!

Olvastam valahol, hogy a férfiaknál a megcsalás legfőbb oka az elismerés hiánya. Nem érzem azt, h megcsalnának, azt viszont igen, hogy a párom több elismerésre vágyna. Ezért figyelni kell erre, hisz nagyon sok férfinak az elismerés a szeretetnyelve. Figyelmeztetnem kell magamat is mindig, h ne feledkezzem meg arról, h megdicsérjem, vagy hogy megköszönjem azt, amit tesz a családjáért. Arra is figyelnem kell, h ne a hibáira koncentráljak, hanem a jó tulajdonságaira.

Egyébként meg a hozzászólásokat olvasva azt érzem, hogy tök jó lenne, ha az érem másik oldalát is meghallgatnánk, vajon ő mit mond.

Sziasztok!

Nem is gondoltam, hogy ennyi hozzászólás lesz, de nagyon örülök mindnek! :) Jó olvasni azokat is, amik egyetértenek velem, de az ellentáborból is kellenek vélemények.

Megpróbálok mindenre reagálni, bár most egyben olvastam el mindent.

Szóval az elején valóban nem épp szerelemnek indult. De pár hónap után azt vettem észre magamon, hogy tényleg nagyon megszerettem, egy nagyon jó embert ismertem meg a személyében. Tehát az érzelem soha nem hiányzott.

Igen, kettőn áll a vásár, én sem vagyok egy angyal. Minden kapcsolat tele van hullámvölgyekkel. Ennyi év alatt sok csúcspont, és sok mélypont is volt mindkettőnknél. Ezeken túl kell jutni, és ez nálam működött is mindig.

Megbocsátás alatt sokmindent érthetünk, elég széles spektrumon mozog. Korábban úgy gondoltam, hogy egy megcsalást soha nem néznék el senkinek. Ma már úgy gondolom, hogy nem szakítanék feltétlen ez miatt, de a bizalom valószínűleg eltűnne a kapcsolatunkból, ami végső soron elhidegüléshez vezetne.

Mikor rájöttem, hogy szerelmes lett, végigsírtam az éjszakát, de másnap azt mondtam neki, hogy "úgy tekintem, mint egy betegséget, amiről nem tehetsz, és megvárom, míg elmúlik." Tehát még ezt is elviseltem volna esetleg. Vagy legalábbis megpróbáltam volna.

Viszont egy ilyen cselekedetet, hogy itthagy mindent, csak mert mással boldog akar lenni, ez már sok. Ha ilyenre képes volt, akkor tényleg nem szeret már.

Lassan 1 éve, hogy külön utakon járunk. Ezek az utak már egyre távolodnak, és tartok tőle, hogy már nem fogjuk tudni keresztezni őket. De nem mondom, hogy esetleg, 10-20 év múlva ugyanígy fogok gondolkodni.

Még egyszer köszi a támogatást, jótanácsokat. Jólesett olvasni. :)

hm ? !

Az uj nöt ertettem alatta ,akit immar otthagyott :)

Még mindig nem hiszem, hogy ugyanazt az írást olvastuk :)

Gabi maga írja, hogy az volt férje sokkal jobb apja lett a gyerekeinek. Kettőjük kapcsolata is sokkal működőbb, ő pedig kiegyensúlyozott és boldog és tovább lépett. Mit kéne még itt rendbe hozni? A jelek szerint ennyire rendben még soha semmi sem volt :)

Mivel kiirta a forumra ,en es sokan masok ugygondoljuk hogy , velemenyeket szeretne olvasni :)

A magam reszeröl nem igen latok kulönössebb tragediat a törtenetben a gond itt az hogy a ferfi meglehetössen ostoban viselkedett ! Masszoval megcsömörlött egy kis idöre a jotol az allandosagtol....

A hosszu kapcsolatokban eles , neha szunetet kivan , mert minden jobol megart a sok :)

A lenyeg hogy , megprobalta es rajött hogy a csaladja többet jelent neki ! Termeszetessen hibazott,mindezt diszkreten is csinalhatta volna !

Tehat nem hinnem hogy az asszony martirkodna ha visszafogadna ! Es hat a gyerekek szempontjabol megeri ha , szemethuny...

És hogy honnan tudtam, hogy az én exem beleszeretett valaki másba? Éreztem, hogy már nem én vagyok a legfontosabb személy az életében. Mint utólag jkiderült azelőtt is lépegetett félre, de azokról nem tudtam, pont azért, mert nem volt szerelmes, csak d..t.

És ha figyelmesen olvastál volna, én pont azt mondtam, hogy ha nem érzi a mindent elsöprő szerelmet, akkor ne bocsásson meg és ne legyen mártír csak a gyerekek kedvéért.