Egy tönkrement, korábban jól működő házasság története (beszélgetős fórum)

Jobb tudni az igazságot, szabaddá tesz! csak ne fájna ennyire!

Valahol a távolba itt is van egy nő, azt tudom, de sajnos a helyzetemen ez sem változtat.

Nem kívánok neki ekkora szenvedést, de remélem, hogy rájön ő is hogy mit veszített, és úgy jár, mint Gabi0206 exe, és hónapok múlva elgondolkodik, de akkor már késő lesz! Talpra kell állnom, ha Nektek sikerült, nekem is menni fog! és ennél már csak jobb jöhet!

Istenem, ez mennyire ismerős! Nálunk is hasonló volt a helyzet, hasonló dolgokra hivatkozott a férjem. Csak, mire elment, már volt nő is a képben.

A szerelem nem marad egy életen át ugyanolyan, vannak hullámvölgyek. Ebbe a férfiak nem gondolnak bele, és úgy járnak, mint az én régi párom, hogy hónapok múlva jön rá, mit veszített.

Sajnálom, hogy így alakult, de jó, hogy megbeszéltétek a dolgokat.

Idő kell hozzá, hogy túl legyél rajta, sok erőt, és kitartást kívánok hozzá!

Nagyon rossz ez, és nem kevés időt voltatok együtt.:(

Basszus, hát a szerelemért meg kell dolgozni, mert különben tényleg elmúlik! Ez kétemberes munka... Nem tudom, mért nem képesek ezt felfogni a pasik. Majd a következő csajnál is csodálkozik, hogy hát ez is elmúlt...

Remélem lesz olyan, aki majd átölel a nehéz időkben, hogy túléld. Nekem itt a kisbabánk, és azért nehezebb, mert muszáj időről-időre találkozni, és a sebek így nehezebben gyógyulnak.

Ha gondolod, olvass bele a naplómba, szívesen beengedlek.

Nah, 3 héttel a szakítás után megvolt a nagy beszélgetés. Hazajött külföldről és megkeresett, végre elmondhattam amit akartam és kérdezhettem amire kiváncsi voltam.

Furcsa volt a helyzet, nem nagyon tudtuk kezelni, mindketten kimértek voltunk, és fürkésztük egymás tekintetét, hátha valamit felismer a másik. iszonyú volt 8 év után ugy beszélni vele, hogy nem érhetek hozzá, nem becézgethetem, remegett a hangom, de szerintem összeszedett és amennyire ment laza voltam.Kedves mosolygós, meg is jegyezte hogy csinos vagyok:)

A lényeg, ami számomra rossz, hogy elmondta hogy nem nő miatt lépett ki, hónapokat gondolkodott, de szerinte ez elfáradt, már nem olyan, és elmult az a valami, és ő most mást akar, változtatni az életén, nem tudja h jó döntés volt e, de meg kellett lépnie.

Szerintem jobb lett volna ha elmegy egy másik nővel, megpróbálja, aztán ...De igy hogy elmult minden, semmi fellángolást semmi szikrát nem érez, igy bíztos elvesztettem őt.Bele kell törődjek,el kell fogadnom, de a szívem szakad meg utána!

Nagyon sjnálom... Nekem nagyon nehéz volt az előző 3 hét hasonló dühvel, tán ki sem bírnám tartósan, felemésztene. Úgy gondoltam még a hétvégén, hogy könnyebb, ha haragszom, de nem: túl sokat foglalkoztam vele, most inkább a saját dolgaimmal foglalkozom.

Elismerem, lehet olyan szituáció, amikor ez segíthet. De tartósan mégsem tudom elképzelni...

Ránk még vár egy nagy beszélgetés, talán szeptemberbe összejön valamikor. Tartok tőle nagyon, semlegesen akarok viselkedni, addig gyűjtöm az erőmet.

Lehet, akkor engem is padlóra tesz, de legalább tisztán fogok látni, és talán le tudom zárni.

Tuti biztos megtalálod azt a férfit, akire mindenben számíthatsz, ezek után igazán megérdemled!

Sok sikert Nekünk!

De jó! Igérem én is megpróbálok csatlakozni a kórusban kacagókhoz:)

Ha nem most, akkor egy kis idő múlva. Most még sajnos nem tartok ott, de eljön az én időm is!!!

:)))

Kórusban inkább kacagjunk!:D

Szoktam minden nap, sírni is, nevetni is, nevetni úgy, hogy gurulok.:) Jókat olvasok és humorosat hallgatok, meg lesem a kislányom, ő hogy mosolyog.

Erőt ad, hogy van más is hasonló problémával...

Mindenkinek további sok sikert, fel a fejjel!:***

Egyszer ríhatnánk együtt kórusban...:D

Nagyon kiborultam a hétvégén, de megbeszéltük a válást, meg a régi dolgokat, meg a jövőt, és most kicsit jobb. Az a rossz, hogy még mindig szeretem... De ésszel tudom, hogy nem megy az együttélés, hiszen nekem olyan férfi kell, aki határozott, és kiáll mellettem, vígasztal és ott van, amikor szükségem van rá, nem akkor lép le, amikor a legkiszolgáltatottabb vagyok...

Így van,az idő gyógyír erre...és azt hiszem a munka,sztem nagyon fontos,hogy elfoglalja az ember magát,hogy emberek között legyen,és erre nem mindig jó a baráti társaság,sokkal jobb a munkahely,ott tenni kell a dolgunk,folynak a felszínes beszélgetések,és valahogy kikapcsol az ember.

Azt nem tudnám megmondani a miénk miért is ment tönkre,sok-sok apró dolog miatt,azt hiszem.

le a kalappal előtted, és a kitartásod előtt. Te erőn felül teljesítesz. Én ugy elhagytam magam az uccsó 10 napba, el sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha itt lenne egy közös bébi.

Még mindig siratom az egereket és reménykedem...

Szeretném ha már 2 hónappal előrébb lennénk, talán akkor már tiszta fejjel áttudom gondolni, hogy nekem is igy a jobb, hogy elhagyott.Mindennek megvan az oka. Hullámzó a lelki állapotom, egyszer jobb egyszer iszonyú.

Belőled, belőletek, meg persze a barátaimból merítem az erőt, és tudom, hogy egyszer én leszek a nyeregbe, és ő fog úgy szenvedni, mint egy kutya...Kitartást kívánok Neked is, és tiszta szívből remélem, hogy hamarosan nagyon boldog leszel az élet minden területén!

Legszívesebben elfutnék, menekülnék, nem bírom, elfáradtam, élni akarom az én életem, de nem tehetem, mert az mellett hogy elhagyott és meg kell küzdenem a fájdalmammal, van egy ágybafekvő beteg apám és egy 20 éves húgom.

Nem tehetem hogy elhagyom magam meg őket.

De nagyon elegem van hogy nem élek csak létezem, és mindig másnak kell megfelelnem.

Ő éli az életét, nem tudom hogy meddig lesz boldog az állítólagos harmadikkal, de engem elhagyott és nem jön vissza, ez a tény, amit el kell fogadnom.

Nem kell pasi, isten őrizz!!!

Hála Isten vannak barátaim, akik most mellettem állnak, de hosszú távon nem akarok az ő terhükre sem lenni.

Meg kell oldanom nekem magamba a problémám, ez a legnehezzebb, mert megfújt, megöl a fájdalmam.

Néha azt érzem hogy napról napra erősebb leszek, de jön az éjjel, a reggel, és ismét rájövök hogy teljesen egyedül maradtam :(