Egy kedves szó a depresszió ellen (beszélgetős fórum)

Változó!

Te tényleg megpróbáltad minden oldalról megközelíteni a dolgot!A többi Evawitch hozzáállásán múlik.

Barát1 utolsó mondata nagyon tartalmas,érdemes elgondolkodni rajta!(257. hozzászólás)

Evawitch!

Próbáld megszívlelni a jó tanácsokat,itt mindenki segíteni akar rajtad is!

Igen, sok mindenben igazad van, Te erőn felül tettél azért, hogy jobb legyen, próbálod legyőzni a félelmet is, szerintem is így kell csinálni. Van amikor sikerül, van amikor nem, de teszed amit tudsz. Mindenki ezt csinálja itt a fórumon, egyedül Evawitch nem.

Szerintem, ha csak a fele energiáját arra fordítaná, hogy kipróbálja valamelyik ötletet könnyebb lenne az élete. Nagyon szívesen segítek annak aki egy picit is akarja, de ha nem hát nem. Olvass vissza és meglátod, hogy mindenki próbált már segíteni, de semmi sem történik. Neki van Apukája és Testvére akik lehet, hogy többet tudnának segíteni, de Ő meg sem kérdezi. Ha látok bármi elmozdulást akkor próbálkozom újra, de most nem látom értelmét, abban bízok, hogy elég keményen fogalmaztam, hátha elgondolkozik. Alkalmazkodni kell mindenkinek még a saját házában is, albérletben pedig nagyon ajánlatos.

Nagyon jó tanácsokat adtál, próbáltad minden oldalról megközelíteni a dolgot, már csak azt kellene kiválasztani Evawitch-nak, hogy melyiket próbálja meg, de valami miatt nem a megoldást keresi, hanem az okokat, hogy mit miért nem csinál.

Én erre csak azt tudom írni, hogy...... és így is próbálok élni.

“Vannak, akik mindig morognak,

mert a rózsáknak töviseik vannak.

Én hálás vagyok,

hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

/Alphonse Karr/

Írhatnám azt is, hogy annak kellene örülni, hogy van tető a feje felett, van munkája és keresni a megoldást akár az Apukájához menni lakni, de oda sem akar menni, ha jóba vannak /ezt írja/ akkor miért nem kérdezi meg? Azért válaszolok a Te tanácsaidra, mert aki kifogásokat keres annak nincs értelme segíteni, mert mindenre van válasza, hogy mit miért nem.

Ja, az ébresztőre nem gondoltam :/ :)

Mivel egyelőre úgy látszik, nincs megoldás, marad az okoskodás :)

"Amin nem tudsz változtatni, azt el kell fogadni."

Viszont fontos, hogy próbáld a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből és keress pozitívumot a dologban. Kell, hogy legyen!

Például ott lehetsz a cicákkal. A cicáknak köszönhetően nem érzed magad annyira egyedül. Az új bérlők lehet, hogy tök szimpik lesznek, és jól kijössz majd velük, vagy lehet, hogy egy nagy bunkó lesz, és leveri a hangoskodók fejét :))) (a tiedet nem, mert te nem hangoskodsz:))

Hát nem tudom, mindenesetre fel a fejjel, és ha tele a bugyrod, gyere, és írj!

Az, hogy külön szobában vagy, valamennyit szépít a helyzeten, de képzelem, mit művelhetnek, ha így sem tudsz pihenni :/

Hát, akkor marad a fog összeszorítás és igyekezz minél többet távol lenni, sétálni...

A könyvtár is jó ötlet (lejjebb olvastam, ez már volt javaslat:)) de tanulni pl tökéletes...

Erős, vagány csaj vagy, ne hogy máááá kibukj pár ember miatt, vegyél füldugót :)

Ez 'albérlet' vagy munkásszálló' ?

:O

Hányan laktok együtt?

Igen.

De engem igazából az is zavar, hogy sok emberrel kell egy lakásban laknom, akik nem család, nem barátok. Ha jön egy új albérlő, el kell viselni...

Szeretném végre csak a saját kacataimat kerülgetni, csak a saját mocskomat takarítani, szeretnék akkor lefeküdni aludni, amikor akarok, semmi zajt és dumálást sem hallva.

Sajnálom :(

Nekem mindig mögöttem voltak a szüleim, még akkor is, amikor albérletbe mentem, saját döntésem volt, de ők segítettek. Sokszor nyugtázom ááám magamban, hogy szerencsés vagyok...

Egyébként tudják a többiek, hogy zavar a nyüzsi?

Szerintem akkor is érdemes lenne szétnézned, úgy is net közelben vagy, nem tart semeddig...

Az új környezet lehet, hogy nem csak nyugalmat, hanem új barátságot is hozna az életedbe :)

Muszáj optimistának maradnod, mert csak magadból tudsz erőt meríteni, mi legfeljebb a merőkanalak lehetünk :D

A tesóddal nem tartod a kapcsolatot?

Az derék! Szerintem találnál ennyiért valami normálisabbat is! Én is éltem albérletben, igaz nem cicával :) kis gyerekkel... ezt is kevesen tolerálják :/ én szerencsés voltam! Egy tündéri házi nénit fogtam ki! Szerintem lépj...

A nyugalmad érdekében...

:(

és mennyit fizetsz ezért a helyért?

Tudom :(

De ha most még nem tudsz sajátba menni, azokat a lépéseket kell megtalálni, amik elősegítenek, és nem lehúznak...

Most meg vagy törve, és először össze kell szedned magad! Ha ez a hely rossz hatással van rád, próbálj meg tovább lépni...

Sajnálom, én is utálok kiszolgáltatott helyzetben lenni! Tudom, milyen érzés :(

Szerintem nézz utána, mit veszíthetsz?

És tényleg reménytelen más szoba bérletet találnod? Próbáltad már? Szerintem van aki nem tiltakozik a cicák ellen... vagy legalább is remélem, vannak olyanok is...

Talán tényleg az lenne a megoldás, ha onnan dobbantanál, új környezet, nyugodtabb körülmények...