Egy kedves szó a depresszió ellen (beszélgetős fórum)

Kedves Évi!"ki szeretne ilyen társat magának?"Az őszinteségről tudnék neked hasonló példát mesélni.Azt mondják,az őszinteség nagy erény,én is ezt gondoltam sokáig.De amikor megmondom a főnököm szemébe a TUTIT,akkor már nem is vagyok olyan jó kislány.Főleg,ha többször is.A morcos egyetértők lassan közönyösek lettek.Mindenki a másik háta mögött dumál.Vagy azt is eltitkolja,amit hátul dumál.És ki marad sz-ban?Aki merészkedik szólni.A nevetős ember egyszerre morcos,majd közönyös lett mihelyt ki kellett állni.Persze,ez más példa,mint a tiéd,

de igaz volt,többször is.

Ennek a kislánynak nem volt 1 minta,hogy kell tisztelni az embereket,úgy látszik.Én tudom,miről beszélsz,mert a fiam kikaparná a szemét aki minket szid,(k...anyád,stb)

Ha nem így viszonyulna a környezetéhez,neki is jobb lenne.Neki is meg kéne látni,miért műveletlenek,parasztok,koszfészkek,alkoholisták a hozzátartozói.Én próbáltam neki sugalni,hogy legyen önálló.Már felnőtt(de a tojáshéj a fenekén)

Évi- Örülök, hogy a család is pozitívan áll Hozzád, csak így tovább, kellemes húsvéti ünnepeket.

Kívánok Neked sok locsolót, ha úgy szeretnéd vagy csendes családi körben töltött békés ünnepeket ha Neked az a jobb

Tudod sok mindenben igazad van, de én rosszul tűröm a lenézést, főleg ha egy fiatal a szülőket, rokonokat nézi le.

Evawitch

Rokonok……tudatlan, műveletlen parasztok, koszfészkek, alkoholisták

Anyám………műveltségi szintje egyenlő a nullával, sokszor olyat nem tud, amit ennyi idősen kellene.

Próbáld úgy elkészíteni az ünnepi menüt, hogy Neked is jó legyen és ne legyél fáradt, egyszerűbb étellel is lehet szép az ünnep.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.

"Márai Sándor"

A szerelem jórészt illúzió -

két szív álommá változtatja a valóságot.

A szerelem azonban maga a valóság,

amelyben elfogadjuk, dédelgetjük és élvezzük

azokat az egyéni tulajdonságokat,

amelyek a férfit és a nőt azzá teszik, akik.

(Pam Brown)

"Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.

Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.

Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.

Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek."

(Helen Thomson)

Egy gyönyörű idézet MINDENKINEK!

"Minden nap elmúlik valami, amiért az ember szomorkodik.

De mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni."

(Hérakleitosz)

Szia dzsina1234!

Szeretettel üdvözöllek a fórumon.Fiatal létedre nagyon jól látod a dolgokat,aranyos vagy!

Sziasztok!Fiatal vagyok én ahoz ,hogy bárkinek is tanácsot adjak,mégis az én kis mottommal próbálom a depressziókkal küzdöknek segíteni.

Ha döntés előtt állsz ne a halált válaszd hisz azzal nem teszed szebbé a világot.

A depresszuós embereknek segítségre van szükségük de nem mindig emberi segítségre.(lelki..)

Üdv.Gina 14 éves

Sokan kirándulnak ilyenkor! Sétálnak, bicikliznek, ha van pénzük, elutaznak. Ők így teszik örömtelivé ezeket a napokat, ha tehetném, én is elmennék, és hagynám magam kényeztetni a pénzemért. Erre nincs módom, így szerényen csak sétálgatok a Duna-parton.

Eddig minden évben jöttek az öcsémék, most megharagudott, mert nem lettem a kezese egy három milliós kölcsönhöz. A pénzt hamar elverné, mint a többit is, folyton vállalkozik a más pénzén, de nem jön neki össze semmi. Pesten lakik felsőfokú kereskedelmi végzettsége van, eddig még csak egy állása volt, a többi meg mások pénzének elvállalkozása. 11 milliót bukott el a tőzsdén, mert két hétig rá sem nézett, pedig a mindent elbukhat kategóriában próbálkozott. Igazi vérszívó lett belőle, pedig nagyon szerettem, és ma is szeretem, de a hülyeségének ellenállok.

szia Kakaóóó...az ember próbál bölcselkedni, amit jó szándékkal tesz. Meghallani pedig azok tudják, akik éppen abban a lelki állapotban nyitottak erre.

Az ünnepekre azért szükség van, elválasztják a hétköznapi heteket. A családra, barátokra is szükség van. Ha az ember egyedül ünnepel, még az is jobb, mintha meg sem érinti a dolog. Az ünnepek a gyerekekről szólnak, ajándékokról, különleges ételekről, szeretetről. Nem baj, ha poros valami, csak a szeretteidet lásd örömmel.

Utálom az ünnepeket.Mindegyiket,szülinap,névnap,karácsony,stb.És az vesse rám ezért az első követ,aki erre a fórumra jön.Most felnőtt fejjel már azt is tudom,hogy miért.Ma leszedtem a pókhálót ott is ahol karácsony előtt nem volt erőm(kamrában).Jön a tavasz,és ilyenkor kicsit összeszedem magam,de ez is egy nagy erőlködés.Bebeszélem magamnak,hogy a"téli depi"ami mindenről tehet,pedig dehogy.Tudom,hogy a rossz kedv folytatódik,mégis próbálom hinni,hogy a tavasz mást hoz.Fel kéne dobódjak,mert holnap a család együtt lesz,de mégis a megfelelési kényszer...ne legyen porcica,

a süti,kaja jó legyen,a szennyestartó üres legyen husvétra.És ilyenkor kérdezgetem magamtól:mindent így várnak el tőlem,

Sziasztok!

Szép napot mindenkinek. Ha szabad hozzászólni, én Barát1 257-es hozzászólásával értek egyet. Rengeteg segítséget kapott tőletek, Nekem két kutyám volt, és míg ők voltak a társaságom, addig csak beljebb fordultam magamba. A férjem pedig (aki gyűlölte a két kutyát, és így utólag meg is tudom érteni) egyre távolabb került tőlem. Idő közben (nagyon észre sem vettem) sehova nem mentem barátaim sem maradtak. Közben az egyik kutya meghalt, kiederült, másképp hiányzik, mint gondoltam. Amíg lehetett szóltak, segíteni próbáltak, én viszont már mondtam is a kifogásokat. Végül már senki sem akart segíteni. A nevetős emberből morcos később közönyös lett. Ki szeretne ilyen barátot vagy társat magának? A fekete leves ezek után jött, vki írta az előzőekben, hogy az élet egy nagy adok-kapok játék. Ideje volt körülnézni magam körül és nem másokban keresni a hibát.

Van min dolgoznom. Úgy látom a családom pozitívan áll hozzám.

Papámékhoz nem járok, mert ők nem is tudom, hogy fejezzem ki, hogy élnek. Ott lakott náluk a fiuk és a felesége meg a 3 gyerekük. Olyan putrit csináltak oda, hogy az már rémes. Szóval nem járok oda hozzájuk. Rokonok is abban a faluban laknak, de ők sem érdekelnek. Szó szerint ócska, tudatlan, műveletlen parasztok, koszfészkek, alkoholisták. Aki nem úgy él, mint ők, leszólják.

Szülőkről még annyit, hogy apámnak érettségije van, és egy lakatos szakmája. Abban dolgozik még most is. Egy kissé szerencsétlen, félénk ember, de értelmes. Anyám 15 évesen dolgozott már. Műveltségi szintje egyenlő a nullával, sokszor olyat nem tud, amit ennyi idősen kellene. Amikor 17 éves voltam, beszólt, hogy ne akarjak 20 éves koromig tanulni, nem fog eltartani. Amikor diákként dolgoztam, akkor irigynek tartott, mert a megkeresett 15000 ft-ból nem adtam neki, pedig köteles lennék. De zsebpénzt soha nem kaptunk. Ruhákat is anyám vette nekünk, ami olyan is volt. Magának megvette a normálisat, nekünk nem, max a kishugunknak. Engem sokat csúfoltak az ocsmány ruháim miatt. A göndör hajamat kifésülte és az sem volt szép látvány, főleg a nagy szemüvegemmel. Rosszabbul néztem ki, mint Betti a csúnya lány. Nálunk szinte minden nap veszekedés volt.Anyám idegbeteg volt velünk. Parancsnoknak képzelte magát. 14 évesen is 6-kor már le kellett fürdeni, ha nem, akkor Barátokköztöt sem nézhettünk, ami akkor 7 körül kezdődött.

Szóval minket nem nevelt, hanem csak tartott. 2 éves kishúgommal is balhézott, de nem értem, hogy annyi idős gyerekkel hogyan lehet veszekedni ennyire. Ha lejár a hitel 4 év múlva, le se fogom tojni anyámat, akármit csinálhat! Igaz, most is csak azért megyek hozzá, mert hozzá vagyok bejelentve és oda mennek a papírok. Ha lenne állandó, normális címem, akkor kijelentkeznék onnan. Albérletet meg nem akarok állandónak, mert mi van, ha fél évente költöznöm kell...

Most már 2 jót is írtál:hogy a bulizós fiú elköltözött,és a hangos lány is távolabb lesz.A családoddal szemben talán túl elnéző voltál. mindegyik testvérednek van helye,egyedül téged taszított ki mindenki?Lehettél volna kicsit rámenősebb amikor kimutatták hogy teher vagy számukra,hisz te is a lányuk vagy.Néha nem baj ha az ember szabadjára engedi az önérzetét.Tudod,én is szülők nélkül nőttem fel,de "szerencsére"elég

korán hagytak el,mert mire felnőttem,kezelni tudtam a helyzetet,hogy magamra vagyok utalva.

Érett fejjel léptem a felnőttkorba.Persze a gyerekkori hányatottság megint más téma.

Én tudom,hogy fáj de próbálj úgy gondolkodni,hogy felnőttél,és egyedül is boldogulsz.Csalódtál a szüleidben,testvéreidben,de a papáddal milyen a kapcsolatod?A párod melletted áll?

jól tetted, hogy világosan leírtad a helyzetedet.

Sajnálatos! A szüleid nem fognak megváltozni. Valamiért ők is ilyenek lettek. Másnak soha ne vegyél fel kölcsönt, anyukádnak sem. Szerintem apukádnál a helyedet nem a húgodnak kellene értékelni. Ha az ő lánya vagy, van nála helyed. Mivel elkezdted a saját életedet, és a magad ura lettél, ezen az úton kell most már ügyesen végigmenni. A szülőknek addig van nagy szerepük, míg felnőtté válik az ember. Te már azzá lettél! Ehhez gratulálok! Az életed ezután rajtad múlik, nagyon válogasd meg, hogy ki lesz a barátod, a társad. Alkuba ne menj bele. Ha mégis megteszed, egy jobb élet reményében, akkor soha ne felejtsd el, hogy ez alku volt. Az albérlet is alku, kevesebb pénzért kell elviselni a többieket, akkor viszont el kell viselni. Nyugodtan használj füldugót, a csörgésre fel fogsz ébredni!

Sziasztok! Most, hogy kiköltözött az egyik fiú, aki bulizós, kéregetős, iszákos volt, talán jobb lesz. Van egy csaj, akivel csak annyi a probléma, hogy ki sem nyitja a szemét és már jár a szája, de túl hangosan beszél. Átköltözik a másik szobába, így talán csendesebb lesz, nem hallatszik talán ide be. A mocsok alatt azt értem, hogy cipőstől mászkálás a lakásban, a mosogató tele (mostanában már nem annyira), ilyesmik.

Volt egyszer olyan, hogy összevesztem a volt barátommal akivel együtt laktam, húgom mondta, hogy költözzek le hozzájuk. Mégsem mentem, kibékültünk. Utólag elmondta, hogy a suliban nekiállt háborogni, a tanár megkérdezt,mi a baja. Azt felelte, hogy odaköltözik hozzá a nővére. A tanár kérdezte, hogy az baj, nem örül neki? Azt válaszolta, hogy baj és qvára nem tetszik neki a dolog.

Előtte meg olyan eset volt, hogy amikor még nem adták el a régi lakást, vissza kellett költöznöm. Húgom és apám lakott ott. Húgommal valamin összevesztünk és beszólt, hogy: "te nem itt laksz, hanem csak itt alszol"! De folyamatosan bunkózott, mintha idegen lennék. Akkor költöztem fel Pestre. Apámmal is beszéltem aznap telefonon, ő dumált minden félét, de a vége az lett, azt mondta, hogy én cserben hagytam, mert akkor költöztem el onnan tőlük, amikor anyám épp lelépett a mostani férjéhez. Na ezért nem költöznék oda és nem is hívnának szívesen! Anyám meg hitel hátán hitelből él a férjével és a másik húgommal. Ott sincs helyem a férje miatt. De ha hívna sem mennék, mert elkéregetné a fizetésem nagy részét. 15000 ft-tal még mindig tartozik már 2 éve, plusz én vettem fel neki hitelt, amit szerencsére még fizet rendesen. Amikor nekem 6000 ft-ból kellett megélnem egyik hónapban, plusz a 12000 ft-os pénz, amit a melóhelyen tudtam csak leenni a drága büfében, le sem tojt. Amikor pár napom volt, hogy keressek magamnak lakóhelyet, akkor felhívtam és azt mondta, érdeklődik, van-e a környékükön kiadó lakás. Papám le is cseszte, hogy lehet ilyen egy anya, amikor az egyik gyereke csak van a nagy világban, miért nem mondta nekem, hogy menjek oda, aká ideiglenesen is. Papám mondta, hogy csak röhögött egyet és ennyi volt. Saját lányát nem érti, hogy lehet ilyen a gyerekével! Ha hív anyám, akkor is kérni akar valamit, akár pénzt, akár bármi mást vagy olyan alapvető dolgot kérdez, amit tudnia kellene.

Csak ennyi a probléma a szülőkkel lakással...

Ezt Mindenkinek szeretettel küldöm!

„Igyekezz úgy élni,hogy mindig jusson időd:

-nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje;

-olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;

-dolgozni...mert ez a siker ára;

-játszani...mert ez az örök fiatalság titka;

-szeretni...mert gyógyítja az embert;azt is aki adja,azt is aki kapja;

-mosolyogni...mert ez az arc legszebb ékszere;

Most mindezekre együtt...

...mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.”

sziasztok! Mindenkit őszintén megölelnék, és megpuszilnék, hogy enyhítsem a lelke fájdalmát, ha lehet. Szóval válogasson ki-ki kedvére!

Legyen kellemes az ünnepetek! Ha van, akkor találkozzatok a szeretteitekkel! Mint a télikabátot, úgy vessétek le a haragot, dühöt, bosszút, napi gondokat. Mokate-nak, ha bemégy a kórházba, ne hagyd az orvosokat békén, amíg a neked megfelelő gyógyszert meg nem találják. kakaóó-nak, valószínű pánikbeteg hajlamod van, bár te biztosan jobban tudod. Akkor leszel igazán boldog, ha nemcsak túlélsz, hanem jól érzed majd magad egy hasonló programon. (még a buszra is féltem felszállni, amikor beteg voltam, azt ugyan nem tudtam, hogy mitől félek, de nagyon rossz érzés volt) Nem szabad szorongva, félve élni egy percig sem! Ezt a rövid kis életünket miért töltenénk el így?