Egy kedves szó a depresszió ellen (beszélgetős fórum)

Változó!Ez a cikked is jó. Tudd: nagyon sokan vagyunk, akik megfogják a kezedet, ha éppen arra van szükséged!!! De ha csak ríni kell,(jó esetben örömtől) azt is tudjuk együtt! :)

Talán egyre többen leszünk, akik felfogják, h oda kell figyelni a másikra. Mert nem jó a könyöklős, lábat tiprós, semmibe vevős, egymás mellett elszaladós stílus.Akkor nem lesz szükség a "felhívásra", h valakinek támaszt nyújtsunk, menni fog önerőből is. Sok sikert ehhez, Mindenkinek!!!! :)

Kedves ÉVI,először egy kis megjegyzés,ha már válaszolsz valaki hozzászólásához akkor a nevét illene helyesen átmásolni.NEM Richardgirl,/az egy richi,aki lány/Ricsárdgrill a helyes megfejtés!!!

Nem tudod Te azt, hogy szemből egy ellenség sokkal többet ér mint egy barát,aki hátba támad?

Miért is akarnál a kicsifiadnak panaszkodni.hiszen Te nevelted Te kinlódtál vele,és most nem akarsz neki panaszkodni?Saját élete van!mindenkinek az van.De hol marad az empátia???

Azt megértem a férjednek sem panaszkodsz--hiszen csak egy idegen--!!!

Az dicséretes hogy másoknak segítesz, soha ne várd ,hogy viszonozzák ebben a világban.De egyszer majd jőn valaki aki nyers lesz veled de nagyon igazságos,és kiránt a betegségedből.

Nem kell hallgatnod rám,de én úgy gyógyultam ki a depimből,hogy kimentem a természetbe és kinyitottam a szemem és olyanokat láttam amit 45 évig nem.azóta eltelt 23 év és boldogságban élek nagyon szegényen de boldogan,és ezt a természetnek köszönhetem.Nagyon sajnálom ,hogy epilepsziás is vagy,de a nagy orvosi tudás még a mai napig sem tudja az okát.

Járj nyitott szemmel és légy boldogg,kivánom neked,egy öreg.fiatalodó-remete.

Teljesen egyetértek minden egyes leirt szavaddal,és gratulálok amiért ilyen tisztán látod az életet.

Az utolsó mondatodat pedig kéretík MINDENKINEK megszivlelni.

Sziasztok!

Most,hogy olvastam a hozzá szólásokat,vettem a bátorságot,hogy írjak egy pár sort én is!Sajnos én 16 éve küszködöm ezzel a betegséggel!Most már ott tartok,hogy le is százalékoltak!Jelenleg,itthon vagyok beteg állományba és éppen olyan állapotba,hogy nem tudom hogyan fogok talpra állni!

Már egy párszor sikerült egész jól érezni magam,de most eljutottam odáig,hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztat!Már nincs erőm a betegségemmel harcolni!Tudom,hogy a családomnak is egyre nehezebb!Három felnőtt gyerekem van és mindegyik más képen reagál a betegségemre!

Köszi,hogy elolvastátok!Szép napot mindenkinek!

Azt hiszem Richardgirl egy kicsit nyers volt, de felettébb igazságos. Mintha minden benne is lenne, kisebb-nagyobb eltérésekkel.

A gyerekem 24 éves, neki nem akarok állandóan panaszkodni, mert hátha valóban az agyára megyek, saját élete van, bár itt él velünk. A férjemmel régóta nem panaszkodunk egymásnak.

Ha valaki segítséget kér, szívesen segítek, szívesen meghallgatok bárkit (mert hallgatni azt már nagyon tudok), persze nem tudhatom azt sem, hogy nekem mikor lesz szükségem bárhol bárki segítségére, még epilepsziás is vagyok. (Nehogy sajnáljon vki, ezért én szoktam sajnálni magam időnként.:-)) Igen, szertnék nevetni, csak most nem találom az okát, de sírni sem tudok. No puff. Ez most jó vagy inkább rossz? És szeretnék innen kijönni. Pillanatnyilag itthon a négy fal között érzem a biztonságot, de ez nem a megoldás, ez nem én vagyok.

csatlakozom az,elöttem szólóhoz!

igy igaz.....

Nem tudom mi az oka a depidnek de azt tudom,hogy ez az egyetlen hely a világon ahol biztonságban érzem magam.

Kívánom neked,hogy ki tudj törni és nyiss az emberek felé.

Mi a bajod???mondd el segítünk kikecmeregni:)))

bízz magadban..meg tudod csinálni!!!

mi meg segítünk neked itt lelki támaszt nyújtani..:DD

Szia!

Nagyon jó a cikked,nagy igazságok vannak benne.

Szívből kivánom,hogy jól legyél és ne találjon rád a bánat többet.

Egy dolog viszont szomorú.Hogy bennünket embereket figyelmeztetni kell rá hogy figyeljünk egymásra:(

Kedves fórumozó mindenkinek szüksége van egy jó szóra, megértésre, szeretettre és egy olyanokra,

akik a másik iránt megértést tanusitanak a sorstársai felé vigaszt és segitséget nyujt. A türelem és a tolerancia törödés igen is hatékony a depresszió ellen. Sajnos hazánkban eléggé sokan szenvednek, miért kérdezzük, mert a megélhetés és a létfentartás egyre nehezebb. Sziv.Üdv,Ágnes