Egy anya miért bántja a gyermekét, miközben az semmi rosszat nem tett neki? (beszélgetés)

Rossz példát látott, igen.

De ez nem lehet mindenre kifogás.

Régebben, mikor mondtam, hogy mi megyünk hozzájuk, vonakodott, aztán kinyögte, hogy hát mit szólnának a faluban, ha meglátnak minket, hogy nézünk ki? :)

Kedves, nem?

Azért jön, hogy végre kimozdulhasson (ezt ő mondta), és hogy elmondhassa a munkatársainak, hogy pl.

itt töltötték az ünnepeket.

Amikor nálunk van, általában akkor is a férjét cseszegeti. Aztán egyszer csak gondol egyet, felpattan, és mennek.

Már nem tudunk beszélgetni. Utólsg belegondolva soha nem is tudtunk, az a marha nagy (szerinte) különleges kapcsolat csak abból állt, hogy évekig naponta órákon keresztül hallgattam a hisztijét.

A, én nem ezt írtam.

Én emberi kommunikációról beszéltem.

De persze úgy is lehet: kidobni mindenkit. Pasit, anyát, mindenkit.

Mit szaroznak, mi?!

Mert valószínűleg ő is ezt a mintát kapta/látta az anyjától.

Az én anyám is ilyen. Én már nem érzek iránta mást, csak színtiszta gyűlöletet. Nem szégyellem leírni. (Itt jegyzem meg, senkinek a kommentjére nem vagyok kíváncsi ezzel kapcsolatban, mert ha nem tudjátok, miket tett velem, akkor ne osszátok az észt, köszi.) A mai napig bánt, szerintem ha tehetné, még abba is belekötne, ahogy a levegőt veszem...

Tavaly megkérdezte, miért puszilgatom, szeretgetem annyira a kisfiamat, és miért mondom neki annyiszor, hogy szeretem? Csak azért nem vágtam a pofájába, hogy "mert te nekem sosem mondtad", mert akkor megint ordítás, balhé lett volna. És persze nem is értette volna, hogy ez mit jelent. Primitív, tele van gyűlölettel. Ő ilyen. Sajnálom, hogy nem tud/akar változtatni. 29 éves voltam, mikor rájöttem, ha a fejem tetejére állok, akkor sem leszek neki elég jó, sosem fog szeretni. Én minimalizálom a kapcsolatot vele, csak azért járok haza, mert apám is ott van. De valahányszor hazaérünk, még be sem lépünk az ajtón, máris kezdi...Ez van. Fogadd el, engedd el, és ha nagyon zavar, akkor ne engedd be a lakásodba, menj te látogatóba...

Az utolsó mondatod mindent visz:)

Szerintem minden ember életében van(nak) ilyen személyek.

"..ha jön.."..tehát megy, érdeklődik felőled.

Kötve hiszem, hogy azért megy, hogy tortát ehessen és téged bánthasson.

Sok anya jobbat többet akar a gyerekének, mint ami neki jutott, és ha nem ezt látja, akkor elkeseredik és elégedetlenségét fejezi ki. A gyerek meg bántva érzi magát.

Fogd meg a kezét, mesélj neki a vágyaidrol, terveidről, mondd el neki, hogy szép és jó az életed, nyugtasd meg. Ha mégsem az, akkor kérdezd meg, hogyan tudna segíteni.

Szóval beszelgessetek magatokról. Milliószor fontosabb minden tortánál.

Ne tégy többet a kedvére.

Engedd el szeretettel.

Nem kell minden ember az életünkbe attól,hogy "fontos" személy.

Hosszú ideje megromlott a kapcsolatunk anyámmal.

Az utóbbi időben már csak próbálkozások vannak a kapcsolattartásra, de én mindig kedves vagyok, mindig a kedvére teszek, ha jön, én tortával készülök, a kedvenc ételével.

Cserébe megint csak bántást kapok. Hogy semmibe sem néz engem.

Már ott tartok, hogy teljesen megszakítom vele a kapcsolatot, mert nem bírom ezt így tovább. Állandóan rossz a kedvem, sokat sírok emiatt.

Miért csinálja ezt velem?