Egészséges babát szeretnék! (beszélgetős fórum)

[link]

Missed ab után újra próbálkozunk a klub neve, jelentkezz, és beengedlek. Tudom, neked nem az volt, picit én is kilógtam közülük, de a veszteség és a fájdalom ugyanaz:( Nagyon jó kis társaság, biztosan segíteni fog, ahogy írod is, ha beszél róla az ember, előbb-utóbb könnyebb lesz. És akár ott is folytathatjuk a beszélgetést.

Igen, nekem is ez a vizsgálat volt, amiről írsz! Ugyanúgy csinálják, mint a magzatvíz vételt, nem különbözik, csak máshonnan vesznek mintát (méhlepényből). Nekem megcsinálták, pihentem 20 percet és mentünk is haza, majd fekvés. Ez a várakozás tudom, hogy pokoli, amire megvan az eredmény, valami borzasztó...mi ezért mentünk a magánklinikára, mert itt 3 nap múlva megvolt az eredmény, míg állami helyen 3-4 hét is lehet...Viszont ez fizetős, 65 ezer forint volt, ha jól emlékszem. De érdemes megfontolni és rááldozni, én nem bírtam volna hetekig őrlődni.

5 napig kínoztak?? Te jó ég!! Én sem értettem, hogy lehet ilyen embertelen, nem elég, hogy elveszítem a babámat, de még át is kell élnem, ahogyan kibújik...Amikor más meg véletlenül teherbe esik, nem akarja megtartani, csak elaltatják, felébred és vége...olyan igazságtalannak tartom! Hála égnek engem a dokim 8 órát hagyott csak szenvedni vele, mert semmit nem tágultam ez alatt, hanem megműtött.

Megköszönném ha megadnád, mert őszintén nem sok helyet találtam akik hasonló helyzetben vannak mint én. Nekem minden rendben volt a tarkóredővel két helyen is voltam, rendben volt. AZ Afp lett sajna rossz, majd persze a kromoszóma vizsgálat. Mikor felhivtak hogy menjek be hát egy világ dölt össze bennem! NAgyon félek az egésztől, nekem renttenetes volt hogy olyan sokáig kínlódtam a megszakítással 5 napot. Hétfőtől péntekig kínoztak mindennel és még csütörtök este még rugdosott. Olyan szar érzés ez. És hát csak 30 cm volt szegénykém. Nem hogy ez a megszakítás de még ez az egész procedúra hát ez rémes. Mert ha csak be kellett volna feküdnöm elaltatnak és már nincs is ott, még ez is rémes de hogy megszülni! ÍGy vissza gondolva mintha ez nem is velem történt volna meg, sose gondoltam volna hogy ez valaha is velem előfordulhat. 11 hetesen kell mennem a genetikára és elvileg én ugy tudom hogy méhboholyból vesznek le. Nekem a kislányomnál is volt kromoszóma vizsgálat igy már kétszer voltam magzatvíz levételen, az szerintem kibírható. DE ez a másik rosszabbul hangzik. Milyen érzés, és mennyit kell várni?! Meg ez a várakozás...... Kétszer éltem már át egyszer örültem egyszer meg majdnem belehaltam...

MOst megint elkeseredtem attól hogy mit tettem megint feljöttek az emlékek, még jobb is hogy kiírom magamból igy mindig könnyebb. OLyan hülyeségek járnak a fejemben, egyszer az hogy jól gondoltam, másszor meg hogy rosszul! Annyira kíváncsi vagyok hogy ki hogy éli meg ezt az egészet, olyan egyedül érzem magam. Ezt csak sajna az tudja aki ebbe beleeset, pedig olyan sokan vannak de mintha mindenki hallgatna

Ne haragudj, csak van egy izgő-mozgó 5 hónaposom, most is itt ugrál a kezemben:)

Az első időszak pokoli volt, a kórházban még megkönnyebbülést éreztem, de ahogy mentünk hazafelé, már eltörött a mécses....otthon minden emlékeztetett, folyton csak sírtam, semmi másra nem tudtam gondolni, de gondolom, ezzel ti is így vagytok:( Gyászoltunk éjjel-nappal:( Pár hét után odáig jutottam, hogy utáltam magam és úgy éreztem, gyilkos vagyok, és meg sem érdemlem a babát:(( Csak az tartotta bennem a lelket, hogy kb. egy hónap után már újra éreztem, hogy nagyon szeretném, és csak arra gondoltam, teljen már le az ajánlott 3 hónap és próbálkozhassunk. Persze bújtam a fórumokat és sok emberrel beszéltem, aki hasonló cipőben járt, és biztattuk egymást. (Ha gondolod, megadom a klub címét itt hoxán.) Idő közben szedtem tovább a terhesvitamint, próbáltam egészségesen élni és rendbe rakattam a fogaimat, hogy már azzal se kelljen foglalkozni:)

Szerencsére szeptemberben elsőre sikerült teherbe esnem, és kezdődött a véget nem érő parázás újra.

Az elsőnél a 12. heti ultrahangon derült ki nálunk, hogy baj van, túl vastag volt a tarkóredő és nem volt orrcsont. Úgy döntöttünk, nem várunk, elmentünk az Istenhegyire chorionbiopsziára, ahol rögtön kaptunk időpontot, és három nap múlva megvolt az eredmény, sajnos egyértelműen:(( Ezért volt lehetséges, hogy már 13+5 naposan megvolt a megszakítás:(

Így, végig azt mondtam, ha megint terhes leszek, amint lehet, megyünk megint chorionra, már akár a 11. héten is. Aztán közeledett a 12. hét, és felhívtam őket. Azzal beszéltem, aki az előzőnél közölte a rossz hírt. Azt mondta, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy megint down-os lesz a baba, és szerinte nem feltétlenül lenne fontos egyből szúrni. Ő azt javasolta, hogy előbb csináljuk meg a kombinált tesztet, és ha rossz lesz az eredmény, elég akkor szúrni. Gondolkodtunk, és végül úgy döntöttünk, legyen így. Mentünk 12 hetesen, hát gondolhatod, milyen állapotban voltunk. Én már azt éreztem, ha beteg is a baba, nem tudnám még egyszer ezt végigcsinálni...Már a váróban bőgtem...A doktornő elkezdte az uh-t, és először azt mondta, nagyon pici még ez a baba...majd azt, hogy teljesen rendben van a tarkóredője, és hogy az orrcsont is tankönyvi példa lehetne:)) Akkor már annyira zokogtam, hogy alig tudott uh-zni, ugrált az egész:)))Még uh előtt megvolt a vérvétel, és uh után kb. 20 percet kellett csak várni, mire közölték, hogy milyen kicsi a valószínűsége, hogy beteg lenne:) Mmi már az uh után megkönnyebbültünk, éreztük, hogy nincs baj! És hát a doktornő is az egyik legjobb genetikus az országban:) Azt is mondta 12 hetesen, hogy 80%-ban biztos benne, hogy fiú, és igaza lett:))

Én is 25 éves vagyok. :D Nem vagy gyilkos, neked gondolnod kell a már meglévő egészséges gyermekedre is. Bár nyilván a döntést nehéz volt meghozni, szerintem másnak is az lenne.

Én azt tanácsolom, hogy már a terhesség tervezésekor kezdj el folsavat szedni, egészen a 12. hétig kell. Ez a tapasztalat a környezetemből van, hogy ez segít. Első baba egészséges lett, a második úgy mint nálad beteg, a harmadiknál folsavat szedett az anyuka és egészséges is lett, sőt a negyedik is. (A második baba nem él, beteg volt és életképtelen.) :(

Sok sikert fiatal vagy, egészséges lesz a következő, szedd a folsavat és bízz benne. :)

Szia!

Sok szerencsét kívánok a jövőtökhöz, remélem hamarosan egészséges babát fogsz várni!

Ítélkezni nagyon könnyű mások felett, de nem tudhatjuk, amíg nem kerülünk hasonló helyzetbe.

Én az első babámat várom, és tiszta szívből drukkolok Nektek!

Nagyon sajnálom. Nekem hamarabb derült ki ugyanez, a 14. héten volt a terhességmegszakítás. Vártunk három hónapot, és most itt van velünk a gyönyörű, egészséges 5,5 hónapos kisfiunk!!:)

Szívesen beszélgetek veled a lelkiekről, nálunk mi hogy volt stb, ha szeretnél!

Én is rettegtem, hogy baj lesz a terhesség során.

Neked meg sokkal nehezebb lehet.

Orvost kérdeztél már?

Nem vagy gyilkos.

A babád beteg volt és nem hogy nehezen tudott volna beilleszkedni ebbe a szörnyű társadalomba, hanem sehogyan sem. Mondhatni megkímélted őt és a családod is. Biztos nem lehetett könnyű a döntés és feldolgozni.

Viszont én úgy gondolom még fiatal vagy még egy gyerekhez. Élvezd a kislányoddal minden egyes pillanatot.

Én is 25 vagyok és 2,5 éves a lányom.

Teljes figyelmet érdemelnek és nem osztottat, igaz jó, ha kicsi a korkülönbség.

Biztos jól átgondoltad?

Az hogy most beteg volt a Pinduri nem azt jelenti, hogy a következő terhességednél is gond lenne.

Fel a fejjel és kitartást

25 éves vagyok, augusztusban DOwn kór miatt elvetettem a babát 22 hetes voltam. VAn egy 20 hónapos kislányom. Szeretnék amint lehet megint teherbe esni. SZeretnék olyanokkal beszélgetni akik hasonló helyzetbe vannak mit én. Előre is szólok nem várok olyan bejegyzéseket amiben azzal bántanak hogy gyilkos vagyok meg hasonló.... Azt már megkaptam máshol....

Várok mindenkit szeretettel!