Égből pottyant lakás (beszélgetős fórum)

szia!hát ez sajnos nálunk nem így van, legalábbis nem azt mutatja, hogy a párom folyton talál valami kifogást...nincs pénzünk, nem kapunk hitelt, nincs munkahelyem (mert megszűnt, miután eljöttem szülési szabira), mennyit öltem bele és most kezdjem előről?...stb...stb

ja!de mondanom se kell, anyósnak havi 30ezret így is perkálunk...

KÖszi!:)

Hú, már nagyon izgulok!Ennyien szorítotok!!!:) Tök jó érzés!:)

Szia!

Szúrkolok neked, és csak higgadtan. Ok?

Köszönöm! Nagyon ideges vagyok. Ma megyek hozzá, sztem beszélünk is. Ma még nem ettem, és hétfőn a mensim is meg fog jönni, szóval tiszta ideg vagyok.

Végülis veszteni nem fogok, mert most sem élünk együtt, és ha nem tudok vele beszélni, akkor nem is fogunk. A helyzeten annyira nem változtatna.

Az előző párommal,nagyrészt a "kolóniában élés" félelme miatt mentünk szét (mondjuk még fiatalok is voltunk a jövő tervezéséhez,demi azért terveztük)...A nagyszülei telkén épült a nagybátyja,másik nagybátyja a szemben levő telken.Az öregek aranyosak voltak,mondták,hogy még pont két házra való hely van a telkükön,majd jó lesz a fiúknak...a szülei 3 km.re laktak ettől a helytől,másik nagyszülei szintén ugyanott, az én családom 200 kilóméterre...még a gondolatát se bítram elviselni,hogy mindig az "anyósom"legyen velem,ne édesanyám, akármennyire is szerettük egymást az anyukájával (mert nagyon jó volt a kapcsolatunk.)

Mi a megbeszélésig már eljutottunk, a párom bele is ment,remélem sikerül is megvalósítani..ha nem akkor marad a helyzet,nyugtat az hogy csak addig tart amíg lediplomázunk,hisz utána úgyis másik városban kezdünk új életet.

Remélem megértő lesz a párod, és találtok közösen valamilyen jó megoldást,szorítok érted és sok sikert kívánok.

Szia!

Hogy egyoldalú lenne, azt azért nem mondanám. Csak most inkább róla szól ez az egész, mint rólunk. Az Ő mamája halt meg, az ő lakásuk, az ő bánata, az ő öröme. S ebbe nem lehet beleszólásom, mert ez a sajátja. Csak az a baj, hogy nekem is van sajátom és ha a kettőt nem tudjuk összeegyeztetni, akkor kemény leszek! Választás elé fogom állítani. Vagy/vagy! Tessék választani!Kompromisszumot kell hogy kössünk!

Az hogy hirtelen meggazdagodott ezt megint nem mondanám. Eddig sem voltak szegények, sőt... Nem vágja földhöz egy lakás. Inkább itt az érzelmek játszanak, hogy az a mamájé meg a papájé volt. A szülei is ugyanígy ragaszkodnak hozzá. Ezért sem hiszem, hogy valaha is kiadnák bérletbe, vagy eladnák. Csak engem megöl az ideg, hogy tudom, hogy az anyós és após pajtás mindenbe van beleszólása.

Én nagyon önálló vagyok, ezt tény. A jég hátán is elélek ha kell. Laktam már anyámékkel egy szobában is, de 500 km-rel arrébb is, évekig. Nem kellenek mindennap és tudom, hogy velük csak ritkán jobb találkozni. Nem azért mert nem szeretem őket, hanem mert abba is beleszólnak amibe nem kellene. Ha meg valamit nem tudok, hát megkérdezem. Ennyi és én ezt így szeretem, én ettől vagyok nyugodt.

A barátomat jobban szeretem, mint nem. -uh, ez értelmes volt. Szóval több jó dolgot fel tudok sorolni amiért együtt maradnék vele, mint nem.

Biztos jó apa lenne :) Három kislányban gondolkodunk..:)MAJD!Ha ezen túl vagyunk, és még sok minden máson.

Szia! Én szeretem az anyósom, és tudom hogy jó szívű megminden. De pont ez zavar! Tényleg "vattacukor". Úgy beszél a fiáról, mint Jézus Krisztusról.Éppenhogy halottakat nem támaszt fel. Pedig én is tudnék róla beszélni...:)

A multkor kaptam tőle bögrét. Tesco! Szívből adta tudom. De nem kell!!!Mi van ha egy egész tányérkészletet akar adni. Valami giccses, sz@r valamit. Nem kell! Majd én meg veszem! Tudom hogy jót akar, de nem kell!!! És ezt próbáljam meg neki elmondani??!! Akkor ki vagyok paterólva...:(

Nem egyszerű...

Szeretjük egymást a barátommal, és remélem kiokoskodunk valamit. Úgy vagyok vele, hogy remélem megért. Ha nem akkor úgy kell neki! Megfogadtam, hogy engem nem tesznek lóvá!

én inkább a szüleitől félek. Nem a "gyerek" nem tetszik!

A barátommal mindent meg tudok beszélni. Ezt a helyzetet is meg fogom! Csak tudom, hogy még nem aktuális, és mikor az lenne már késő...

Szeretem! Mindenemet oda adnám érte! De nehéz úgy élni egy olyan helyen, ahonnan bármikor kirakhatnak.

Annyira ideges vagyok, hogy hajnali 4-ig nem bírtam elaludni. Kb 2 órát pityeregtem. Reggel gyomorgörccsel ébredtem ami még mindig tart! Sőt hasmenésem is van! Tisztára, mint valamely nagy vizsgám előtt. Sőt, éjjel azt álmodtam, hogy porszívózom az új lakást és véletlenül nekirántom a fal sarkána a porszívót ami természetesen letörik. S akkor jön az após, hogy mekkora balfék vagyok, most festheti le újra az egész falat!

Én ezért akartam egy olyan lakást, amit bérlünk, mind ketten bele adunk, hogy ha véletlenül letörik a fal sarka inkább legyeb a barátom rám mérges, mint az apósom rám.

Tényleg örülnöd kellene mint majom a farkának! Mert összeköltözhetsz a pároddal!!!

És naná hogy minden úgy lesz, ahogy neki tetszik, hisz nem tőled származik a ház, még az is nagy dolog, hogy a falak színét te választhatod ki (örülj, hogy nem terepmintás, szürke vagy kék lesz minden). Nekem úgy tűnik, valami nagyon nem tetszik neked a gyerekben, mert nem örülsz az összeköltözésnek. Ezt pedig csak önvizsgálattal tudod kideríteni, mert a rózsaszín ködben ezek a dolgok nem is érdekelnének, mondhatnád: majd én is viszem a saját cuccaimat és lesz egy kis kuckóm a fürdőszobában, az ágy mellett, a konyha amúgy is a tiéd...

Persze mit ne mondjak, a legideálisabb a kooperáció... de ha már most nem vagy oda az ötletért, később könnyebben fogod elviselni a fiút és az ilyen húzásait?

Én az első házasságom után megkaptam a házunkat.Közös volt,de az exem azt mondta,sokat kell rá költeni,nem ad gyerektartást, legyen az enyém.Az apukámmal és a mostani párommal rendbe raktuk.Pénzt nem adott bele "csak" a rengeteg munkáját,ő is meg az apósom is.Még soha nem vágtam semmit a fejéhez.Úgy gondolom,ha valaki megkéri a párját költözzön oda hozzá,nem éppen korrekt később a fejéhez vágni azt hogy pakolhat.

Van egy olyan megállapodásunk,hogy ha velem történne valami:(,élete végéig lakhat benne.A lányom is vele szeretne maradni,nem menne az édesapjához.De nincs egyszerű dolgod,annyi szent.

Csak annyit füznék hozzá: ismered-e annyira, hogy elhidd, ez a helyzet válltozni fog.

Mert ha nem váltózik, egyre nehezebben fogod tűrni.

Tapasztalatbol tudom.

Sziasztok. Mintha magamat olvastam volna RegiPocak... Anno mi is az anyósékhoz költöztünk, csak nekünk nem volt semmi "külön", hanem egy 4*4m-es szobában "laktunk" először ketten, majd a fiammal együtt. Az "ami az ÖVÉ, az sosem lesz a tiéd" mondat 100%-IG ÍGY VAN!!!! SAJNOS TAPASZTALAT!

Nálunk először minden szupi volt, de aztán jöttek a konfliktusok, míg végül odáig fajultak a dolgok, hogy anyós kijelentette, mehetünk, ha nem tetszik valami, mert ez az ő lakása. Pedig addigra apósom(ő volt nekünk a lelki "támasz",nagyon szerettük)tavasszal meghalt, így a párom "jogosan" lakott ott. Más kérdés, hogy engem elviselni sem tudott már, nem volt jó semmi amit csináltam, képes volt felmosni utánam újra, mert "ő nem úgy szokta"...Nekem az volt a szerencsém, hogy a párom jobban szeretett minket, mint anyóssal együtt lakni, így az év decemberében a legnagyobb hóesés közepette elköltöztünk albérletbe. A MAI NAPIG NEM BÁNOM!!!

Szia!

Hú hallod nem írígyellek.

"És még ő nyafog, hogy minden meg fog változni."

ha ezt így le tudod írni,akkor jobb ha már nem is költözöl vele össze....

Mi 20-éves házasok vagyunk, a férjemnek volt lakása házasság után oda költöztünk.

Az anyukája reluxát javasolt, én redönyt szerettem volna, azt mondták ne szóljak bele nem az én lakásom. Igykezdödőtt, máig sem változott.

14-éve amikor anyukám meghalt pénzt örököltem, anyosom azt tanácsolta utazzuk el, én azt mondtam nincs bele szólása ez az enyém.Az volt a válasz ez nem így van, a férjem a lakást a házasságba hozta az csak az övé, de a pénz közös mert házasság alatt örököltük. Nem hallgattam rá vettem rajta egy saját lakást.Át költöztem a sajátomba a férjem velem jött, most már a közös lakásba.

De az ö lakása továbbra is csak az övé, semmibe nem szólhatok bele.

Szia!

Én egy talpraesett lánynak érezlek ahogy írtál. Viszont nagyon egyoldalúnak érzem ezt a kapcsolatot. Na persze a párod részéről!

Én tudom mit érez az az ember mikor szerelmes és úgy dönt hogy egy családot alapítanak, egy lakásba költöznek. Ebben az esetben valóban mint ahogy azt szimbolizálni is szokták, azt kell hogy érezd, két szív egy pár, azt kellene érezni a barátodnak is hogy csak téged szeret de annyira hogy úgy érzi egyedül nem megy, és amink van az mind közös, tiszta szívből adom ami az enyém, és fordítva.

Én azt érzem hogy a te barátod ha még nagyon szeret is, a vagyon kifordította önmagából, és uralkodik rajta, mert ezt sugaltad a levélben.

Ez olyanmint mikor valaki hirtelen meggazdagszik, és nem hogy adna, még fukarabb lessz.

Szeretném ha válaszolnál nekem, szeretném tudni így érzed e ahogyan itt megfogalmaztam kettőtök kapcsolatát.

Ja és kérded mitévő legyél.

Nos ebbe nem szólhatunk bele, de tanácsot mindenképp tudunk neked nyújtani.

Végy elő egy papírt ha gondolod, és húzz két függőleges vonalat.

Majd az egyik sorba írd hogy miért maradnék vele, a másikba hogy miért nem.

Amelyik oldalon több a válasz az lessz az igazság.

Pl: szeret, jó apa lenne, nem iszik, intelligens, nem lép félre, megbízható stb... amiért vele maradnál. A másik oldalra pedig azon tulajdonságok amiért nem maradnál vele, mert azt érzed amit oda leírtál.

Én ennyit tudtam hozzáfűzni fórumodhoz.

megnézted? Apum mindig mondja: "Ez nem kutya, ez puli!" ÉS mennyire igaz, egyáltalán nem olyan mint bármely kutyafajta!

Mindig boldog!!!Nincsenek nagy igényei, csak szeretve legyen. A kenyeret jobban szereti, mint a husit! -tanulnunk kéne tőle! :)