Égből pottyant lakás (beszélgetős fórum)

mondd meg nekem, min csodákozol?igaz én anyósról írtam, de...kinek az após, kinek az apósné...

ne haragudj, nem kiröhöglek, csak...ezeket próbáld meg megbeszélni vele még most az elején.hátha abbahagyja!

nem tudok odafigyelni a munkámra. Me4gőrülök....áááá

Az apósom kikészít. Minden nap pontban reggel 7-kor felb@sz agyilag, aztán eljövök dolgozni ahol nem tudok koncentrálni, mert a lakás jár a fejemben meg az egyetem, majd haza megyek és folytatódik az agymosás. Elegem van! Kéri valaki a lakást? Kapja hozzá az ideggyenge anyátlan apósomat is.

nem szóltam előre????:D

mi 3 éve lakunk itt, és tudod mi van, már serintem elég tiszta képet adtam róla...de még most is átpakolja a konyhaszekrényt!!!És hiába minden kérés!!!

vedd el tőle a kulcsot!!!!!!!!!!!ez az egyetlen módja, hogy csak akkor menjen be, ha Te/Ti beengeditek!

Ez szerintem valami anyósbetegség, hisz az ő kisfia nem élhet szemétdombon! :DDD

(fiam van:)))

Na, ezért mondom, hogy vagy tisztázzátok az elején vagy szívsz ameddig a közelében vagy. Egyébként ez egy nem túl finom jelzés volt, hogy az az ő területe. Amit meg a rendetlen feleségről és az át nem járásról mondott, az kamu. Oda fog járni, amíg hagyjátok. Egyáltalán minek van nála kulcs??? És ha még van is, miért érzi felhatalmazva magát, hogy ki-bejárjon. Pont azért, mert ő úgy gondolja, hogy az az ő területe. Amíg a kisfia nem tájékoztatja az ellenkezőjéről, addig nem is lesz másképpen.

De nem fér a fejembe, hogy hogyan képzeli????

De hát én sem megyek át az ő szobájába és rendezem át?!!!

Én is ilyen leszek?

Vagy honnan jön ez? Mit gondolnak ilyenkor?

Figyi, ezt szerintem most beszéljétek meg vagy nyugodj bele, hogy mindig így lesz!

Egy ismerősömnek kb. évente egyszer érkezik vendégségbe az anyósa, még a szekrényeket is átrendezi belülről, mire hazaér munkából. De mindent ám (óvszerestől, mindenestől)! :D

Igen, após hülyébb, mint az anyós. HAbár épp most utalt arra anyósom, hogy ha a fiának rendetlen felesége lesz, akkor ő nem fog átjönni.Mondtam magamban: Akkor így járt... :)

De azért rosszul esett. Az ágyat nem vetem meg minden reggel, de nem vagyok magamra és a környezetemre igénytelen. Ma reggel is úgy hagytam az ágyat, ahogyan felkeltünk, és mire haza jöttem már meg volt ágyazva!

Nem értem hogy jön ő ahhoz, hogy ahol mi a barátommal szeretkezünk ő ott pakolásszon...áh.

Inkább hülye mind a kettő!:)

wow, na ez már így sokkal jobban hangzik!

eccerűbb megbeszélni :)

Szerintem túlreagálod az álmot, az nem a valóság. Vagy nem normális az apósod, ha tényleg azért lenne mérges, mert letörik a fal sarka. Már ha egyáltalán meg tudnád ezt csinálni... Egy bútor, vagy faljavítás és kész.

Azt írod, tudod, még nem aktuális. Szerintem igen, ha már aludni sem bírsz emiatt 1, 2: ilyeneket álmodsz. :)

Hát remélem hogy nem vártál ezzel addig, amíg beköltözöl és akkor közölni ezt vele, az már aztán nem semmi lenne.

Szia! Nagyon örülök!! Gondolom rólad is mázsás súly esett le:))

Tudod, néma gyereknek anyja sem érti a szavát!:))

Így a legtisztább! Sok Boldogságot Nektek!!

Puli majd a közös házunkba fog jönni! De akkor már kettő!!!:)

A lakásba egy hörcsög fog jönni!-és a barátom is örült az ötletnek! :)

Szia!

Gratulálok!Ez a lényeg, csak tartsátok is magatokat hozzá! :o)

Örülök, hogy vége,az önhergelésednek, magamról tudom, hosszútávon, nem működik!De jó tudni, hogy nem mindenki olyan szerencsétlen, mint én! :D

De egy dologra még kiváncsi lennék, arról nem írtál!

Mi lesz a pulival???? :D

Köszönöm!:))))

Lehet, hogy csak magamat hergeltem, lehet még nem ismerem eléggé a pasimat! :) De ha ismerném kívül-belül, az sem lenne jó! :)

Ezek szerint kiderült, hogy tulajdonképpen csak magadat hergelted fel a nagy semmi miatt, mert mindenféle nem létező eshetőségekre állítottál fel forgatókönyveket!

Ha mást is ilyen jól meg tudtok beszélni, akkor mégiscsak életképes ez az egész. Viszont saját érdekedben hagyd ki az ilyen önhergelős intermezzókat. Bár, ha csinosodsz tőle, kit tudja, még akár hasznos is lehet :D

(de csak ésszel, nehogy gyomorfekély legyen a vége)

Aztán mostmár bújd a netet, van egy rakás jó lakberendezési ötlet!:)

Ja, és szombaton voltam Eskövő kiállításon!

Jó sok ruhát felpróbáltam, csak úgy heccből...

Csak annyit sikerült kitalálnom, hogy milyen nem lesz...az igazi ruhát nem találtam meg. De még ráérek:)

én nem vagyok olyan, mint a férjed!

nekem ígyis van hol laknom, nem ez a lényeg , csak az volt a kérdés, hogy hol és hogyan.

Nem az enyém-tiéd dolgog a probléma, hanem hogy én nem adhatok semmit az egészbe, ergo akkor nem is vagyok jogosult ott laknom.

Na sziasztok!

CSak jó hírem van! :) Mindent megbeszéltünk! Mikor elmentem hozzá stílusosan meghivattam magam vacsizni :) S ő kezdte a beszélgetést. Mikor telefonban beszéltünk hallotta a hangomból, hogy nem örültem annyira, mint ammennyire ő számított rá.

Elmondtam neki, hogy én is részese szeretnék lenni annak a lakásnak amiben ketten élünk. Szerettem volna, ha mind a ketten úgymond a nulláról kezdjük, azaz egyenlő eséllyel. Még ha sz@r akkor is! Meg elmondtam neki az anyósos problémámat. Meg az apósos problémámat. Szóval mindent.

A válasz a következő volt:

Azt modta, akkor felezzük meg a lakást, a felét az én nevemre íratjuk. (Ja, mert a nővére simán átíratja a barátoméra, szóval ez sem gond.)

Természetesen egyből nemet mondtam! Mondtam nem a pénzedből akarlak kifordítani, hanem szeretném, ha együtt építenénk fel az életünket, nem hogy a szüleid!

Aztán azt is mondta, hogy ő most úgy gondolja, hogy szépen felújítja ezt a lakást, és míg ilyen válságos időket élünk és a hitelfelvétel is elég rossz, addig fogadjuk csak el. Azt mondta, hogy 1-2 évet "kihúzunk" itt és utánna eladjuk. A pénz fele az övé, fele a tesójáé! Addig nekem is lesz állásom, lediplomázom és rendeződik a banki világválság is, akkor majd veszünk egy szép kertes házat. Addig meg próbálkozhatunk azzal, hogy bírjuk egymást elviselni!

Aztán szóba került az anyós. Mondta, ne aggódjak, az anyja tudja, hogy az a mi magánszféránk, nem fog papucsba átcsattogni. Apja meg végképp! Utál másnál lenni. Megbeszéltük, hogy egyik héten az anyukájáéknál ebédelünk, másikon az én szüleimnél.

Mondtam az anyóséknak, hogy hát nem biztos hogy még beköltözöm, mert míg nincs fix állásom, addig nem szeretnék úgymond a nyakukon lógni, meg anyuméknak is megterhelő, hogy ha lehúzom őket minden hónapban ennyivel. Aztán nagyon meg voltak lepődve, mert azt hitték hogy mennyire fogok neki örül meg ilyenek, de mondták, hogy ez egy nagyon jó pont volt, és hogy nagyon okosan és ésszerűen gondolkodom. Szóval okés. Viszont amitől féltem, főzőedénykészletet már megkaptuk! Sebaj, utánnanéztem, nagyon drága mulatság lenne, ugyhogy egyenlőre örülök neki, aztán majd lecserélem...:)

A barátommal már kinéztük a padlólapokat a két szobába, megbeszéltük a falak színét, meg hogy mi hol lesz, mi van, mi nincs, mit kell még venni...stb. Szóval jövőhét nagyon vásárlós hét lesz. IKEA, DIEGO, TESCO szóval minden!

Azt is felvázoltam neki, hogy akkor én nem laknék ott állandóan, meg hogy még nem ez lenne a bejelentett lakcímem, hanem majd ha úgy állok(unk) anyagilag... Ezt is megértette. Azt mondta hogy ő is ugyanígy gondolkodna a helymben és nagyon derék dolog, hogy ezt így be mertem vállani és előálltam vele. Meg örült, hogy így gondolom. Szóval jobban rettegtem az egésztől, mint amennyire kellett volna.

Azt is megbeszéltük, hogy amihez nem értünk, abba nem szólunk bele! Szóval falfestéshez nem értek, de a színt kiválaszthatom és közösen le OKÉzzuk. A függönyhöz ő nem ért, így azt én csinálom, de ott is a színt közösen le OKÉzzuk. Szóval együtt csinálunk mindent.

Úgy hogy most tök jó!!!:)))) JA, meg fogytam 3 kilót mialatt sík ideg voltam!-ennek is örültem!Rám fért!:))

Aztán majd meglátjuk hogy alakul! Én már várom!:)

Aki azt gondolja, hogy szakítás lett volna belőle, azok ígyis-úgyis tévedtek, mert már az elején megmondtam hogy nem anyagi vagy tárgyi dolgok miatt szakítok a szerelmemmel!Annak más oka lenne... De ha tényleg szakítottunk volna, akkor Terezának adnék igazat! MInden rosszban van valami jó!De mondom mégegyszer, ne így legyen!:)

Puszi

Kíváncsi vagyok, hogy mire jutottál az ügyben.

Nekem nagyon szakítás szaga van a dolognak, a soraidból megítélve (vagy totál alárendeled magad a helyzetnek, de akkor meg úgy jársz, mint itt egy páran leírták saját helyzetüket).

Ha nem sikerült megegyeznetek és kenyértörésre kerülne a sor, szerintem a rosszban a jó, hogy még időben. Fiatal vagy, pályád elején, nincs gyereked, tied világ, élj, ahogy szeretnél!!! :)))

Mitől lenne az közös, ahová költöztetek? Ha örököltél és abból vetted, az bizonyítható...

Semmit nem változtat azon, hogy házasságban vetted. Az örökség mindig személyhez fűződik, függetlenül a családi állapotától (abból nem lesz közös vagyon, hacsak nem csinálsz azt belőle).

Értem a te érveidet is! Mi is 4 évig fizettünk albérletet, mire le tudtunk tenni annyi önerőt a hitelhez, hogy vegyünk egy kis házat. A saját háznak az volt az ára, hogy eljöttünk a városból, és falura költöztünk, mivel itt olcsóbb. Igaz csak 5-6 km a belváros, de ha párom dolgozik(autóval jár), nekem marad a busz, ha valamit el kell intéznem(két kisgyerekkel nem ez egyszerű!)

Brad a jövőre gondol... a hsz-okból is látszik, sokan vannak úgy, hogy odaköltöztek anyósékhoz, esetleg férj által örökölt házba, az elején minden szép és jó, de telnek az évek, és később meg azt kapja majd, hogy neked csönd, mert te "csak" beleültél a készbe...bocs, ha durván fogalmaztam...

Szerintem jobb, ha (közel) egyenlő önerővel indul a két fiatal, és együtt érik el, azt ami van, talán így jobban meg is becsülik!?Vélemény?

Olvastam, de véleményem szerint örülni kellene neki így fiatalon.. Lennéánek egy páran akik nem balhéznának hanem csak örülnének..

Nálunk fordítva volt, mégsem csinált belölle drámát a férjem anno...

volt hol lakni, s ez volt a lényeg.. elég nagy baj van ott a kapcsolattal, ahol téma az enyém tied dolog...