Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok… (beszélgetős fórum)
én is tiszteletbe tartok minden más véleményt.azt kívánom neked,hogy legyél boldog és találd meg tényleg istent,mert ö valóságos és segít ha hitből kéred.
Ha számít, akkor szívesen meghallgatlak. Ha nem itt, akkor privátban. Mert gondolom ez olyan, amit az ember nem szívesen beszél ki nyílvánosan.
Tiszteletben tartom a véleményed. Hiszek Istenben és másban is. Magát a vallást nem gyakorlom mert, ezen részével nem értek egyet. Ettől fügetlenül imádkozom, ha szükségét érzem a mai napig is.
Világvége: Engem csupán azért nem foglalkoztat, mert úgy érzem megbékéltem magammal amennyire lehet. Ha valóban jön, akkor itt lesz, addig kihasználom még azt a kis időt, megpróbálok boldogabb lenni.
Hát itt vagyunk mi !vagy nem?
Ez egy kicsit azon túl megy, meg van az ok, de pont az a baj, hogy nem tudom megbeszélni senkivel :( ez is nyomaszt...
hát arról,hogy világ vége lesz.biztos hogy hallotál már erről.hallottál már istenről??hiszel benne?mert ö egy valóságos személy és csak ő tud ezeken az embereken segíteni akik depisek meg ilyesmi gondokkal küzdenek.nekem ez a véleményem
Figyi,kérdezd meg tőle,hogy szüksége van-e még rád,de ne zaklasd a szereteddel,mert lehet,hogy nála pont fordítva"jön le".Ha szereted,akkor kísérd figyelemmel az életét egy kicsit távolabbról,de ha segítséget kér tőled,akkor arról is gondoskodj,hogy ne féljen elmondani neked.
Manul, te megtettél mindent, amit a lehetőséged adott. Ha a dolgokat visszafelé nézed, mindig kerekebb. Abból kellett tanulnod, és megtanultad, hiszen megírtad a cikket, és másokból olyan érzelmeket hoztál ki, hogy jobban figyeljünk egymásra. Felismerted a törődés és odafigyelés hiányát. Hidd el, nagy kincs van a kezedben. :)
Ne haragudj, remelem, nem ertettel felre, nem tamadni akartam, csak informaciora, segitsegre lenne szuksegem, hogy hogyan tovabb,mit tegyek. Az persze egyertelmu, hogy csakis azon lehet segiteni, aki akarja, hogy segitsenek rajta. Talan azert mond el kis dolgokat nekem, mert segitseget akar, talan nem... Mert ugye mindenki mas, nekem ez segelykialtasnak tunik, es szaladnek segiteni de falakba utkozom, szoval nem ertem :SS
Én csak segíteni akarok,és egy napocska jelet küldtem neked.Azért írtam le a példáimat,hogy hátha segíthetnek.
Köszönöm!
Pont az bánt,hogy nem tettem meg mindent!Nem tudtam a gondjairól mert nem mondta el,de tudnom,látnom kellett volna!Ahogy visszagondolok minden kis részlet összeáll és iszonyatosan sajnálom,hogy nem jöttem rá időben!
Amikor láttam az ajtaját rögtön tudtam,hogy nagyon nagy baj van,pedig csak egy lakat hiányzott!Ez az érzés mindíg kísérteni fog!
Az már nagyon jó, ha terápiára jár. Legyél egy kicsit türelmesebb. Keresd a társaságát, próbáljatok közös programot összehozni, és ha ez sikerül, akkor ne kérdezz rá a problémájára, várd meg míg ő nyit. Én is sokszor kinyomtam a telefont, még a páromnak is. És az sem érdekelt ha utána leszidott.
azt kérdezed,hogy honnan tudom,hogy van-e pokol??Onnan ,hogy hiszek Istenben,és olvasom a bibliát,és a biblia Isten szájából származik.ha van Mennyország akkor van pokol is !!higgyetek ti is mert közel a vég!!
Azt gondolnam, azzal, hogy ezeket tudtomra hozza segitseget ker. Mert en ha nem akarok segitseget melyen csendben vagyok, ha jeleket kuldok (megemlitem hogy terapiara kell jarjak ismet vagy ilyesmi jelre gondolok, mint amit O kuld nekem - vagyis en azt hiszem ezek jelkuldesek aztan lehet hogy ITT tevedek) akkor segitseget kerek es elfogadom - ezert kerem.
Manul, szerintem is nagyon megindító volt a cikked. Számomra legalábbis nagyon ismerős, ugyanis kétszer próbáltam meg megölni magamat én is. Ennek már lassan négy éve, és örülök neki, hogy túléltem. Én sem beszéltem senkinek a tervemről, pontosan azért, mert nem akartam, hogy bárki megakadályozzon benne. Korábban céloztam rá, de akkor még nem akartam megtenni, és nem is tudtam elképzelni magamról.
Lényeg, hogy azután, ha Te már mindent megtettél, és mégsem sikerült életben tartani a barátodat, ne bántsd magadat. Az ő döntése volt, hogy elmegy, nem tudtad megakadályozni. Nem szabad mások problémáit teljes egészében magunkra venni(ez egyébként nekem is nagyon nehéz). Próbálj megbocsátani magadnak, mert ha sok erőt pazarolsz a bűntudatra, nem fogsz tudni segíteni azoknak, akiken esetleg valóban tudnál.
Éva, Te pedig a képeid alapján gyönyörű vagy szerintem:) Emellett erős is vagy, ami viszont ijesztő lehet a nálad gyengébb pasiknak. Sajnos belőlük van több, és talán sokáig tart majd olyasvalakit találni, aki elbírja az erődet, de szerintem érdemes keresni és érdemes küzdeni. Én is ezt teszem. Aztán persze néha rám jön a "kicsi vagyok és szerencsétlen" érzés, és ilyenkor én is selejtesnek érzem magamat, és azt hiszem, hogy soha senki sem fog szeretni. Aztán felteszem magamnak a kérdést, hogy "há, normális??", ahogy Laár Andrástól tanultamXD
Örülök,hogy így gondolod!
Segíteni csak aton lehet, aki engedi,mert ha nem engedi,akkor betolakodónak számítasz.
Nem tudom!
Ha engem valami nagyon megrázó dolog ér akkor nem tudok róla beszélni.Az első utam egy olyan emberhez vezet akinek a vállán szivesen elsirnám a bánatom de nem bírom elmondani azt ami történt.Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet.Lehet,hogy ő is így érez.
Már nincs gond. Szerintem meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Az emléke persze ott marad, de a döntés az enyém volt, élni akartam, maradtam. Elhittem, lehet másként, és lehet. Persze nehéz kijönni belőle, segítség kell de megéri. Szerintem addig a pontig nem szabad eljutni, hogy már nem beszélünk róla. Lehet, hogy azért, mert úgy érezzük más nem tudja átérezni a fájdalmunkat, vagy félelmünket, vagy egyszerűen egy idő után, már nyűgnek érezzük magunkat. Nagyon nehéz ebben az állapotban meglátni, akár a legkisebb szépet vagy jót. A pozitív hozzállás nem egyszerű olyan mélyen. Szerintem döntés kérdése. Persze a kiút is nagyon nehéz és hosszú, de egy idő után minden nap jobb. És ha ezt észrevesszük, már tudunk mibe kapaszkodni.
Es miert ker valaki segitseget (azzal, hogy elmondja, hogy milyen komoly gondjai vannak, hogy terapiakra kell jarjon, hogy a munkajat feladta stb) de a segitsegem elutasitja?
Idegennek könnyebb elmondani a gondjainkat mert ő olyannak lát minket amilyenek vagyunk és nem olyannak amilyennek látni szeretne!
Én pl akkoriba,amikor depis voltam (sokminden összejött 17-20 éve)a hit felé fordultam,Ez nem azt jelenti,hogy templonba kezdtem el járni,hanem kiolvastam a Bibliát előlről a végéig,és nagyon sokmindenre rájöttem, az olvasása közbe megnyugodtam valahogy.
Ezt szeretnem en elkerulni.
Az a furi az en barinommel, hogy nekem, illetve senki ismeronek / baratnak / csaladtagnak nem hajlando megnyilni, de terapiara hajlando jarni. Idegeneknek konnyebb elmondani a bajt?
Plusz annyira nehez, ha az illeto nem akarja, h segits neki. Tiszta tehetetlennek erzem magam, mert ha nem tudnam, h baj van az mas, de tudom es igazabol kezeim megkotve - semmit nem tehetek, mert begubodzik :( De akkor miert "kialt" segitsegert, ha nem akarja elfogadni?
Nagyon érdekes, hasznos és jó cikk...
Gratulálok az írójának...:)
Igen ez a mi társadalmi helyzetünk tragikuma...
Szeretettel, megfigyeléssel oly sok mindent meg lehetne oldani...
Sajnos én sem tudom,hogy mit kellene tenni.Azért írtam ezt a cikket,mert kudarcot vallottam és évek óta nem tudom feldolgozni magamban.Talán ha megértem akkor könnyebb lesz!
Szerintem mindenkinek vannak olyan periódusai amikor nem érzi magát teljes embernek,értékesnek,fontosnak vagy szépnek.De az elme egy bonyolult szerkezet,ami arra van programozva,hogy meggyógyítsa önmagát és szép lassan visszakormányozzon minket a való világba.Akin elhatalmasodik ez a negatív érzés azoknál ez a funkció nem működik rendesen.Én valahogy így tudom elképzelni ezt a helyzetet.
Sziasztok. Jo a cikk es nekem aktualis. Van egy baratnom aki nagyon komolyan lent van. Nem ismerem nagyon reg, de meselt sokat korabbi eleterol. Jo anyagi hatterrel rendelkezo szulok gyermeke. Fiatalabb koraban rengeteget bulizott, drogozott, mindent kiprobalt (megjegyzem most sem oreg, 24 eves). Gyerekkora ota baja van magaval, utalja magat. Kovernek tartja magat, ertektelennek, feleslegesnek. 3 eve talalkozott a mostani ferjevel, aki ugy tunt rendbehozza (de ez csak feluletes volt mint mostanaban kiderul, sosem volt igazan boldog meg a ferjevel sem). Kb. fel eve megint minden nagyon rossz, vszinu valni is fognak - de nem ez a depresszioja alapja, sokkal inkabb az eredmenye-, csajszi terapiarol terapiara jar. Mondja, hogy baj van, de beszelni nem akar rola, minden kozeledesem elutasitja. Ilyenkor EN mit tehetek?? Tudom, h kepes lenne artani maganak :( Szeretnek nagyon segiteni neki, hogyan tudnek?
Egyszer régen nekem is volt azt hiszem "démonom".Megkérdeztem tőle,hogy KI VAGY TE?,erre azt a választ kaptam,hogy,ÉN TE VAGYOK.(ezen évekig elgondolkodtam)
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Elkeseredés, befásulás, depresszió, magány... Van kiút?
- Mit tegyek depresszió és magány ellen ? Munkán kívül senkivel sem találkozom, nincs senkim itt és kis faluban élek (külföld).
- Segítség depressziósnak, aki nagyon magányos
- Szorongás, depresszió, félelem :(
- Kényszerbetegség, depresszió, félelem