Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok… (beszélgetős fórum)

Próbáld meg megnyugtatónak felfogni a melletted alvó ember nyugodt szuszogását. Engem legalábbis mindig megnyugtatott a tudat, hogy ott van velem egy szobában valaki, ha hülyeséget álmodtam, és félelmek között ébredtem fel éjszaka.

És, ahogy már korábban is írták, szánj időt magadra, lazíts néha, és gondolkozz el, milyen lelki probléma lehet a rossz alvás hátterében.

Kriszti, én nem hiszek a pokolban, legalábbis nem abban az értelemben, hogy az egy végtelen szenvedés helyszíne a túlvilágon. Persze a földi életünket tehetjük átvitt értelemben pokollá a magunk számára, de mi értelme van?

Istenben viszont hiszek, és szerintem ő látja, hogy mindenkiben van jó és gonosz is, és nem osztja egyszerűen két csoportra az embereket. Azoknak pedig, akik bűnt követtek el szerintem inkább lehetőséget ad rá, hogy jóvátegyék, mintsem örökké büntesse őket. Végső soron a hibák is részei a tanulásunknak, és gonosz nélkül nem létezne jó sem.

Jól kipanaszkodom/tam magam :P

Sajnos ismerős nekem is ez az ágyban fekszem és agyalok dolog. Pláne akkor zavar ez, ha más velem egy légtérpen jóesően szundikál, mint élő példa, ha nyugodtabb lennék és nem azt fülelném, a másik alszik-e, akkor se nem kezdenék el szorongani ezen a piszlicsáré dolgon (amikor benne vagyok persze tragédia a köbön) és még el is tudnék aludni :) Az esetek 90 %-ban én rontom el az elalvásom.

Egyébként jó, hogy még sem vagyok egyedül azzal, ha másnap új helyre készülök, illetve valami új fog történni velem (el kell intéznem valamit, amit ritkán kell), néha kicsit előre izgulok, többnyire feleslegsen :P

Sebaj, ezt a leckét is meg kell tanulnom. :D

Jó olvasni, mások is küzdenek hasonló bajokkal és nem adják fel :)

Ismeretségi körömben a lelki bajok mellé reumatikus, nyelési nehézséggel küzdő, fulladásos panaszok is kerültek. A javuk sajnos váltig állítja, tisztán testi betegség marja, laikusként viszont megkockáztatom, a lelki hátteret is megnézném/számításba venném a helyükben.

:D Első dolgom volt, hogy eldöntöttem, lefekvés előtt 2-3 órával már semmit sem eszem, csak iszom. Éhség sem kínoz, hozzászoktam :)

Szellemi túlpörgés előfordulhat, érzékeny idegrendszerem van.

Nálam a depinél, sok betegség előjött. De lehet, hogy a depi már csak századlagos tünet volt. Elég komplexen megviselt. Bénulás, gyulladások, pánikrohamok, félelem mindentől.... Én is szívesen zárkóztam be, még az ablakon se mertem kinézni. Azt tudom, hogy a fájdalmat és mindent úgy tudtam elviselni, hogy aludtam, mert akkor volt a legjobb. Képes voltam napokat végig aludni. Majd szépen ez is rendeződött. Ma már inkább nehezen alszom el, mert félek lemaradok valamiről. Én úgy érzem ez tudat alatt működik, mert sokszor már olyan fáradt vagyok, hogy alig várom, hogy beessek az ágyba, de mégsem tudok aludni. Folyamatosan jár az agyam, és nem vagyok képes kikapcsolni. Olyankor vagy előveszek egy könyvet, vagy valami kellemes zenét hallhatok, vagy végig gondolom a napomat és megpróbálom szelektálni, hogy csak a jó maradjon. Persze így is van, hogy csak forgolódok, mert van úgy ha másnap idegen helyre megyek, akkor bennem van a para. De előbb utóbb valamelyik "terápia" segít.

Azt írod, hogy a betegséggel azonosítod. Szerintem ne tedd. Próbáld úgy kezelni, hogy egy kicsit túlpörögtél, és kell egy pici idő míg lenyugszol. Nem baj ha most nem látod a félelmed tárgyát. Gondolj arra, hogy milyen nagy utat megtettél, honnan indúltál és most hol tartasz. Mennyi erőd volt, hogy most már jobban érzed magad, és kik segítettek neked abban, hogy eljuss idáig. Ezek majd megnyugtatnak, mert jó visszagondolni rá, hogy igen én megcsináltam. Ez majd ellazít és szerintem kellemes lesz az éjszakád is. :)

A léleknek mindig kell idő a felismeréshez, és a gyógyuláshoz. A tudatunk elnyomja ezeket, mert úgy gondolja, ha elnyomja nincs probléma.

A tudatalattid ebben az álmodban közölte veled, hogy ne hibáztasd magad, mert bármit tettél volna, megteszi, mert már eldöntötte, úgy jobb lesz neki. Ebből meríts erőt. Lehet, hogy nem tudsz mindenkit megmenteni, (mert ugye ez nem a te döntésed) de segíthetsz megláttatni az élet szebb oldalát. Örülök ha egy picit tudtam segíteni. :)

Én annyira abban hiszek,ha valaki öngyilkos lesz,akkor folyamatosan egy olyan létben kell lennie,ami miatt megölte magát..tehát,pont az lenne a legnagybb büntetés,hogy ami miatt menekült,állandóan át kellene élnie..

Ha régen olyan emberrel beszélgettem,akin hajlamott láttam depresszióra,vagy mégrosszabb öngyilkosságra,akkor sokminden más mellett,ezt mindig megemlítettem..

Csak egy kérdés az emésztéseddel,étrendeddel minden rendben? Mert sokat számít az esti alvásban.Illetve ha nappal tulhajszolod magad testileg,szellemileg az is kihat az éjszakádra.Próbálj meg este egy meleg fürdőt venni valami illó olajjal olyan zenével amit szeretsz hogy a napi fáradalmak egy kicsit kimenjenek belőled amíg magaddal foglalkozol.

Én se vagyok egy jó alvó de engem csak a rémálmaim üldöznek azon meg nehéz segíteni multamra való tekintettel:D de már megszoktam.Most rákattantam a mézes tejecskére mint egy baba az esti órákba jó nagyokat alszom tőle:D

Esetemben konkrét félelem boncolgatása és megoldáskeresés épp aktuális :)

Tavaly nyár végétől szorongásos depresszióval kezelnek, járok terápiára és sokat segített :)Sikerült nyitnom a családom felé, és felismernem, ahogy addig éltem, nem tett jót nekem, eljött az ideje, átgondoljam az addigiakat és változtassak. Túlzottan zárkózott életet éltem, és hibásan gondolkodtam arról, milyen vagyok, milyen pályán szeretnék tovább haladni. :P

Mára elértem oda, hogy lássam az alagút végét. orvosomon kívül sokat segített a családom és legjobb barátom, aki meghallgatott, ha kezdett ellepni a keserűség, aggodalom, magány. Nagyon mély pillanataimban, betegségem elején elméletben én is foglalkoztam öngyilkossággal, hálát adok azért, gyakorlatban nem történt semmi. Örülök neki, semmire nem való, gyáva megoldás lett volna részemről és irtózatosat rombolt volna azokban, akik szeretnek.

Mostanában lényegében azzal küszködöm, hogy nehezen alszom el. Egyi, nap minden oké, másik nap nyugtalan forgolódás és ettől nem leszek boldog. Van gyógynövényes altatóm, mégsem örülök, ha alkalmaznom kell, az olyan, mintha nem én oldanám meg a dolgot, hanem a gyógynövény helyettem :P

Nehezen lépek túl rajta, mert szeretek nyugodtan nagyokat szunyálni, a legelején is alvászavaros tünetek hívták fel arra a figyelmem, valami gond van velem. Próbálom kideríteni, mi állhat a hátterében, miféle félelmem tesz keresztbe annak, hogy egy fárasztó nap után nyugisan bedőljek az ágyba, de igen nyomorultul szoktam magam érezni, ha éjszaka mindenki más békésen alussza az igazak álmát, én meg forgolódok... :( Frusztrál, betegséggel azonosítom és én már úgy szeretnék nem beteg lenni.

Bocsánat nem bántani akarlak csak egy kis mosolyt hozok:)

Igen van pokol de ott legalább jó meleg van és több az ismerős jobb a társaság:D Az embereket amugy is a rossz sokkal jobban vonza mint a jó.

Világvége...édesapám mindig azt mondta fiam akkor van világ vége amikor behunyod a szemed és többet nem nyitod ki és ez előbb utóbb eljön nem tudod meg akadájozni mert kell a hely az uj nemzedéknek.És ez igy van jól de amíg élsz nevess és élvezd a lehetőséget hogy láthatod a világot.

Köszönöm Matica!

Ma éjszaka Róla álmodtam,gondolom az agyam egy része folytatta a tegnap esti beszélgetésünk fonalát.Álmomban ott voltam vele amikor megtette és megint hagytam sőt segítettem Neki.Könyörögtem hogy ne tegye,de ő nem tágított.Könnyek áztatta párnán ébredtem,szörnyű volt,de talán most felszínre törtek azok az érzések,amiket eddig elnyomtam magamban.

Sokat gondolkodtam a cikk megírása után,sokszor elolvastam újra és újra,de csak most értettem meg igazán,hogy mi célból íródott.Segíteni akartam a rászorulókon,kicsit jóvá tenni a történteket viszont én szorultam segítségre,nekem kell meggyógyítanom a lelkemet!

Köszönöm Neked,nagyon sokat segítettél!

Most lehet, hogy kinevetsz, de én megbeszélem magammal. :) Majdnem olyan mint a meditáció. Beteszek valami kellemes zenét, gyertyát gyújtok.... Megpróbálok csak egy kicsit magammal lenni. Majd szépen felhozom a félelmeim tárgyát. Kérdezek és válaszolok. Miért félek, mitől félek, hol akadtam el......? Minden pici részletét megvizsgálom. Ez azért is jó, mert felismerem a probléma lényegét. Majd jön az, hogyan tudom megoldani? Ilyenkor sok lehetőség felmerül. Ezt is boncolgatom, mi van akkor ha...így vagy úgy teszek. Lehet, hogy nem jön először konkrét megoldás, de közelebb jutok a megoldáshoz. De ha mégis sikerül elsőre akkor már tudom merre kell indulnom. Megtenni és kijavítani vagy helyrehozni már nehezebb tudatosan, de szembe merek nézni a félelmeimmel és ez is nagy haladás. A többi pedig már szépen jön, mert bátorságot kapok, hogy elméletben már megoldódott csak át kell tennem a gyakorlatba.

Nem tudom mennyire hasznos ez neked, mert nem ismerem a gondod, de rajtam sokat segített.