Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok… fórum

Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok… (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok…

1 2 3 4 5 6
16. bettike2007 (válaszként erre: 15. - Manul)
2010. máj. 5. 17:57
Köszönjük!Igen élvezem az együtt töltött időt a kis rosszcsonttal:-)Nekem sikerült változtatnom a gondolkodásmódomon,remélem másnak is sikerül!
15. manul (válaszként erre: 14. - Bettike2007)
2010. máj. 5. 17:51
Ennek igazán örülök,mert gyönyörű a babád és Te is nagyon szimpatikus vagy.Remélem teljesen rendbe jön az életed és élvezni tudod az anyasággal járó örömöket!
14. bettike2007 (válaszként erre: 12. - Manul)
2010. máj. 5. 17:37
Hidd el én sem voltam ilyen mindig...Nem ismersz,de a család józan ész és főként a gyermekem segített!!!
13. bd37ba754f (válaszként erre: 5. - Falcngate)
2010. máj. 5. 17:28

Ez többnyire így van sajnos aki beszél róla az csak sikolt a világba segítségért.A nagynéném 45 évesen mikulás napján akasztotta fel magát.Ma se tudjuk miért.Nagy ház,sok autó,anyagiak rendben két diplomás okos szép gyermek,jó férj,jó munkahely.Minden stimmelt.és kétszer megpróbálta időbe megmentették harmadszor már nem tudták.Magyarázat,ok nincs mert magával vitte és hagyott maga után nagyon sok sírást és fájdalmat rengeteg ember szívébe.Neki könnyeb és akiknek örök fájdalmat hagyott????

Öcsém sokszor hagyott bucsu levelet depresziós és link.Egy nap felment az istálóba egy kötéllel utána mentem leültem mellé és meg kérdeztem miért csinálod ezt? tudod mit hagyott nagynénénk maga után te is ezt akarod? Tünj el a világ végére ha itt igy nem jó de ha felakasztod magad én beléd rugok inkább ne tudjam hol vagy mit csinálsz csak azt hogy élsz.Azóta nem ijesztget,sokat beszélgettünk és nem ítélem el azért mert gyenge és sokszor hibázik igaz néha elegem van de akkor is a testvérem erőt kell adnom nekimert fiatal és nagyon nehéz életünk volt/van

12. manul (válaszként erre: 11. - Bettike2007)
2010. máj. 5. 17:21
Szerintem ez ennél sokkal bonyolultabb dolog.Egy "normális" értékrendű embernek elég egy jó fürdő és mindaz,amit leírtál.De egy öngyilkosságra hajlót nem hiszem,hogy ezek visszatartják tettétől.
2010. máj. 5. 17:18

Nálunk is nagyon divat lett az öngyilkosság:-(

Nem tenném meg ez igaz,van rá jobb megoldás

egy forró fürdő,séta a napsütésben,vagy egy jó beszélgetés.Nem az öngyilkosság a megoldás biztos,csak menekülés a problémák elől azok még ott maradnak ha az ember nem él is.

10. manul (válaszként erre: 6. - Bettike2007)
2010. máj. 5. 17:11
Ez természetes,hogy senkinek sincs mindíg jó kedve.De nem is öli meg magát minden rosszkedvű ember!
9. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 5. - Falcngate)
2010. máj. 5. 17:11
Nem, nincs így. A barátod még szeretné az életet. Amikor már beszélni sem beszél róla akkor lesz a baj. A depresszió nem keverendő a hisztivel!!!!
2010. máj. 5. 17:10

Jó a cikked!Tanulság,hogy figyeljünk egymásra.

Őszinte legyen a kérdésünk,ami már általános.

Hogy vagy?

7. manul (válaszként erre: 5. - Falcngate)
2010. máj. 5. 17:09

Nem tudom.Az én barátomon nem látszott semmi.Egyik nap elment és a lakatot nem tette rá az ajtajára.Én rögtön tudtam,hogy baj van csak azt gondoltam,hogy esetleg rosszul lett.Addig magyaráztam a férjemnek,hogy betörtük az ajtót és én már láttam a lelki szemeim előtt a zuhanyzóban összeesve,de nem volt ott.Este végighívtam minden rokont,ismerőst,rendőrséget,mentőt és a mentősök közölték velem,hogy a megtalálták a testét.Nem értettem,hogy mi történt folyamatosan azt kérdezgettem,hogy elütötték vagy bántották,ekkor élmondták,hogy öngyilkos lett.Én mondtam,hogy ez lehetetlen ő nem tenne ilyet és így megtudtam,hogy milyen gyógyszert és mennyit vett be.Napokig nem tértem magamhoz.2006 karácsonya előtt volt és még a mai napig nem tettem magam túl rajta!

Nem értem,hogy miért nem kért segítséget!Minden nap beszéltünk,miért nem szólt,hogy gondja van?!

Borzasztó ezzel együtt élni!

6. bettike2007 (válaszként erre: 3. - Manul)
2010. máj. 5. 17:05

Igen nem mindenki optimista mint te!

Sokszor van hogy fáradt vagyok és senki sem érdekel-hagyjanak békén és van hogy magam keresem a barátokat.Mindig senkinek sincs jókedve és ezt el kell fogadni és megérteni.

2010. máj. 5. 17:01

Nagyon szép cikk, gratulálok!

Nekem épp az okoz problémát, hogy egy depressziós barátomon hogy tudnék segíteni....rettegek, hogy hülyeséget csinál. Honnan lehet vajon tudni, hogy valaki komolyan gondolja-e, hogy meg akar halni, vagy csak hiszti? Hogy lehet az ilyet kezelni?:(

Én úgy hallottam, hogy aki tényleg véget akar vetni az életének, az nem beszél róla, nehogy megakadályozzák. Ez tényleg így van?

2010. máj. 5. 16:51
Hát ez bizony így van. Mindenki másképp lát dolgokat.Ahány ember van, mind különböző.Volt nekem egy ismerősöm aki azt mondta egy házra ,hogy jaj, milyen nagyon szép. Teljesen el volt ájulva tőle. De nekem nem tetszett még egy kicsit sem. Szerintem így van ez mindennel.Ráadásul ez a valaki egy nagyon kedves ismerösöm.
3. manul (válaszként erre: 2. - 9b10f3d7ff)
2010. máj. 5. 16:40
Igazad van mindenki másképp éli meg az életét.Én alapvetően izgalmas és jó dolognak élem meg.Optimista ember vagyok és ezért nem értem meg azt aki másképp gondolkodik.Nem azért mert nem akarom elfogadni az álláspontjukat,hanem azért,mert nem értem,hogy miért nem azt látják amit én.
2010. máj. 5. 16:29

Szia Manul!


Nagyon szépen megírtad a cikket. Sokunk próbálkozik egy néma sikolyt küldeni a világnak, de mivel néma és az embereknek annyi problémájuk van,nem találnak figyelő fülekre.

Amikor azt írtad valaki tébolyodott elmével követ el valamit ne hidd biztos úgy is van. Hiszen amikor egyedül lép ki a világból lehet akkor a legboldogabb,hiszen akkor készül kilépni egy meg nem értett világból. Boldog mert már rá nem várnak földi harcok vívódások.

Amikor a családját is viszi magával más kategória, de talán annyira félti őket,hogy nem akarja védtelenül itt hagyni a gonosz világnak őket. Hány anya viszi magával gyermekét, és nem azért mert nem szereti,ellenkezőleg. Félti. A kaszabolást azt nem értem.

A cikked biztos vihart kavar, hiszen az életét mindenki másképpen éli meg . A lelked nyugodjon meg, Ők már „boldogok”. Neked mielőbbi megnyugvást kívánok.

2010. máj. 5. 16:07
„Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.” Christopher Paolini

Drága barátom! Soha sem bocsátom meg Neked, amit tettél és magamnak sem, hogy hagytam!

Ugrás a teljes írásra: Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok…
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook