Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Korlátok nélkül növekszik egyre
A sztratoszférán át tör a végtelenbe
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy....
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfából....
...s ennyi nem elég!
Ez a gyönyörű,
rózsaszínű ég-túl szép...
Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka kislány, aki takaros....
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már....
Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
Csak egy legényt neveltek a kedvemre.
Azt is azért nevelték a kedvemre,
kék a szeme, göndör haja fekete...
...Azt mondod, ez a nyár
pont az, mit álmodtál.
Te és én kézen fogva, mint egy csoda-pár....
.. lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta...
...Kicsit túl szép.
Hogy percekre láttál,
s már karodba zárnál....
Szállj, szállj ott várok rád,
ahol véget ér az út...
Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz,
Nagymama lesz, nagymama lesz.
A kis unokákkal, jaj de sok baja lesz,
Sok baja lesz.
De a csúzli és bokszer még mindig a zsebemben,
Alattam, billeg a hintaszék,
És ha újra kezdhetném, ugyanígy élnék!...
...galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát!
A csókodat réges-régen várva-várom,
Add ide az ici-pici szád!
Minden ember mosolyt vár.
Havas tájon a messzeségben,
Száncsengő szól hóesésben.
Az ablakon egy jégvirág...
...kecskének nagy szakálla van
Sej az anyósomnak nagy ...
Mulatós legénynek a galambja lettem.
Kivirít a rózsa, ahová betérünk,
A fehér asztalra szamorodnit kérünk.
Tűzpiros virág volt minden csókod kedvesem
Emlékszel talán, akkor künn a szigeten
Zúgó fák alatt, most magam járok csendesen
Lépteid nyomát, mindhiába keresem
Gondold meg, rózsám, elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd le életednek sorát!
...a harmadik csodaszép
Vigyázz te csodaszép, majd eszedbe jutok még
Kiskendőm négy sarka simára van vasalva.
Mind a négy sarkára a babám neve van varrva.
Lila orgonák, oly dús a lombotok
Egy kis barna lányt, de elbújtattatok
Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én babám abba fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.
Ennek a kislánynak rövid a szoknyája
Mondtam az anyjának varrjon fodrot rája
Azt mondta a kedves édesanyja, nem varr fodrot rája
Akinek nem tetszik a lánya, ne járjon utána
Tisza vize de széles a babám csókja de édes
Kettőt kaptam belőle szerelmes lettem tőle.
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, ne sajnáljon engemet.
Mondd, kis kócos hol van a mamád!?
Úgy érzem újra látnom kéne már.
Tele van még a szívem vele,
de nincsen abban semmi bűn,
ha Önről álmodom...
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Kell még egy szó mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, mi végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavér.