Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Emlékszem rég,
te másként beszéltél,
én voltam az igazi fogás.
Hogy is mondtad,
amikor megkértél?
Cak te kellessz,
vagy valaki más!
Túr a disznó, túr a mocsár szélen
Tartottam szeretőt de már régen
Ha tartottam, megszenvedtem érte
Betyár világ, ne hányd a szememre!
Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát:
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt
Fehér kocsi várta őket a templom előtt
Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt.
Már minálunk babám, már minálunk babám
Az jött a szokásba:
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet
Fedeles kosárba!
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed
Rózsás köténykédbe!
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Törj ki a csendből,a sötétből,szeress szívből,
Semmi nem volt kár…
Törj ki a csendből,a sötétből,szeress szívből,
Semmi nem volt kár a percért,
most kéne abbahagyni,
elfutni,elrohanni,
érzem,hogy holnap már késő,
nem lehet...
Mostanában annyi mindent mondanak terád,
Vigasztal a sok kedves barát.
Nem tudják, hogy mi újság van nálam,
Nem tudják, hogy bármi történt,
Semmit meg nem bántam.
Gondolj rám édesem,
bárhol jársz,légy velem...
Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
sej,haj Rozi
vasárnap kirándulunk,
meglásd Rozi,
unatkozni nem fogunk...
Akinek nótája nincsen annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints
Kinek nincs,kinek van
kút az udvarába'
Nézd, táncolok én,
Nézd, dalolok én,
Mindennek része így leszek,
New York, New York!
..a Nap lemenőben,
tüzet rakott a felhőben...
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
te vagy a szép,a jó,
a maximum, a legszebb...
Ragyog a szívem, mint a nap
Sohase voltam boldogabb
Hagyom, hogy elringasd magad
Zene szól a szíved alatt
...minden percért kár,
mert ahol van egy leány
meg egy legény az egy pár...
kár összeveszni velem,
kár eldobni a szívem...
erdő mellett nem jó lakni,
mert sok fát kell hasogatni...
Lehullott a rezgő nyárfa
Ezüst színű levele
Ne nézzen, úgy rám,
a gyönyörű szemével....
Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy kislányon
Nincsen olyan ember,
ki ne érezné egyszer, hogy
síni kell......
Arcodon egy fénylő könnycsepp,
Elárulta régen titkod,
És most már őszintén bevallhatom,
Hogy szeretlek nagyon.
Míg én eszem, az ő arcán van a hála,
Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.
Te tudod mily rossz nekem
Milyen az én életem
Hát tégy velem, tégy velem bármit
Az jó nekem.
Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt,
s a jó remény oly kevés.
Bár harcolunk,
mégis lázadunk,
s az életünk szenvedés.