Csodálatos ANYASÁG? (beszélgetős fórum)

Azt hittem, csak én vagyok így ezekkel a dolgokkal.

Imádom a fiamat és semmiért nem adnám oda, de hiányzik 1-2 dolog a régi életemből.

Van, amikor nem zavar a kupi, de néha iszonyatosan.

És ráadásul költözésen gondolkodunk, de azt hiszem, ha abba most belevágnánk, akkor hamarosan felkötném magam. Persze, csak képletesen:)

Szerintem túlreagálod...

Nekem is pörgős életem volt a lányom előtt, de simán átálltam az anyaszerepre..na és hogy a házimunkát ne lehetne a gy.neveléssel összeegyeztetni??

Mi lenne, ha akkor takaritanál, amikor ébren van? lehet porszivózni..mosogatni, főzni, mosni, vasalni...én mindenhova vittem a gyereket magammal, amikor takaritottam... rakj be zenét neki, vagy mondj mesét miközben végzed a dolgod, hülyéskedj vele...meg kell tanitanod egyedül játszani és ez már lassan az a kor..

nagyon kicsi a lakásotok, hogy nem tudsz kicsit sem zörögni, amig alszik?

hát az én életemet írtad le, de azért én nem érzem ennyire vészesnek, de tény, kupi van folyton, nincs idő tvzni, tanulni, olvasni, csak ő.

így alaszik mint ahogy írtad, pont ez a napirendünk,.

nagyon vágyom moziba de valszeg egyhamar nem jutok el. sehova nem tudunk kimozdulni mert nincs kire hagyni a gyereket, de nem panaszkodom szeretem őket

Biztos sokan megszólnak a fórum miatt, muszáj leírnom a bennem kavargó érzéseket.

Gyönyörű az ANYASÁG, de valahogy még sem élvezem. Pedig az én kisfiamnál jobb kisbaba nem létezik.

Kisfiam 5 hónapos. A várandósság gyönyörű volt, bár a végére egy kis komplikáció adódott, de ettől eltekintve élveztem a 8,5 hónapot. Persze, a szülést követően fura volt, hogy már nem mocorog bennem az én kis Pockom, de hát akkor már kinn mocorgott.

A kórházból 5 nap után engedtek haza minket, egy kis sárgaság miatt tartott tovább a bent létünk.

Itthon minden jól indult. Volt segítségem, de aztán a segítség inkább teher lett. Szép lassan megtanultam mindent, összeszokott a mi kis családunk. Kb. a 2. hónap végére a pocakfájás is elmúlt, s onnantól már minden szép volt.

Alvással sem volt gondunk ekkor már, szerencsére kisfiam jelezte, hogy mikor álmos és ha ilyenkor időben letettük, akkor Ő gyorsan el is aludt magától. Mostanra ez kicsit változott, de rá fogjuk a fogaira

Mindig van mire fogni a nyűgösséget, hol a frontokra, hol a fogakra.

Szóval, minden szép és jó, a kisfiam tökéletes, gyönyörű, szép, jó kisbaba (3 hónapos kora óta végigalussza az éjszakát és napközben is kétszer alszik hosszabbat). Tehát, Vele nincs semmi gond. És férjemmel sincs. Segít mindenben, de én mégis rosszul érzem magam.

A gond az, hogy eddig iszonyatosan pörgős életet éltem. Na, nem buliztam, csavarogtam, hanem tanultam, dolgoztam. Ez töltötte ki napjaimat. Mikor hazaértem munkahelyről, folytattam itthon a munkát vagy a házimunkát. Tehát, ritkán volt olyan, hogy pihenjek, ne csináljak semmit. És egyszerűen nem tudok átállni. Nem tudom, másoknak hogy megy az, hogy kikapcsoljanak, de nekem nem sikerül

Most viszont, sajnos vannak ilyen „holt” időszakok, amelyektől megbolondulok. Meg a kupitól!

Jelenleg úgy néz ki egy napunk, hogy Apa elmegy dolgozni. Én ébredek Vele. Kisfiam ébred kb. fél8kor, de ugye ezen időszak alatt se nagyon tudok mit csinálni, mert nem akarom, hogy felébredjen.

Aztán Ő eszik, majd játszunk. Kb. 10kor ismét alszik egy nagyot. Mikor felébred, eszik, játszunk és alszik ismét. Olyan 4-fél5 körül ébred, s utána már nincs alvás kb. 8-fél 9ig.

Amikor alszik, akkor nem tudok semmit sem csinálni, mert nem akarom zavarni az alvását. Amikor ébren van, szintén nem tudok semmit sem csinálni, mert igényli a foglalkozást. Illetve tanulhatok, olvashatok, de ez most nem elégít ki.

Fut a lakás, kupi van, rendetlenség van és én ettől megbolondulok. Néha úgy érzem, hogy vissza akarom kapni a régi életem. Azt, amikor reggel elmentem dolgozni, aztán hazajöttem és itthon várt a házimunka és este pihi a tévé előtt vagy egy könyv.

A tévézés is eltűnt. Régebben tartottunk férjemmel maratoni hétvégékét, amikor egy sorozatnak megnéztük legalább 10 részét. Ezek sincsenek már meg. Nem tudom mikor láttam utoljára egy jó Gyilkos elméket vagy Dr. House-t vagy bármi más sorozatot. Fogalmam sincs mikor voltam utoljára moziban, étteremben vagy bárhol és nem is tudom, mikor jutunk el legközelebb ilyen helyekre.

Érzett még valaki így rajtam kívül?

Mit tegyek, hogy jobban élvezzem az itthonlétet?

Hogy oldjam meg azt, hogy ne zavarjon a lakásban a kupi?