Csodálatos ANYASÁG? (beszélgetős fórum)

Akkor lehet, hogy mi lassabban fejlődünk.

Forogni forgunk és nyukál a pihiszéken a lelógókért, de mászást még nem próbál és nem is emelkedik négykézlábra.

És nincs el egyedül.

Anno a védőnő azt mondta, hogy annyiszor 10 percre hagyjam magára, ahány hónapos.

Tudom, nem kell mindenben a védőnőre hallgatni, de az elején nem igazán volt más, akire hallgatni tudtam volna.

5 hónaposan mindkét fiam játszott már egyedül

pl: a játszószőnyegről lecsüngő dolgokkal és a körülöttük lévő játékok eléréséről szólt a "harc" és jókat "beszélgettek" velük!

Mindketten forogtak hasról hátra, hátról hasra, próbálták a mászást, négykézlábra emelkedést, nagyon jól elvoltak magukkal, ha arról volt szó!

Én még sokszor a kajakészítés közben is magamra kötöm.

Ezt a csendhez szoktatást nem értem. Azt próbálom elkerülni, hogy véletlen felébredjen, mert akkor nehéz lesz a délután, este.

Egy társasházban mindig vannak zajok, tehát alapjába véve nincs akkora nagy csend.

Csak én nem akarok kockáztatni az edények csörömpölésével és a porszívózással

sokszor porszívóztam úgy hogy magamra kötöttem és táncoltunk közben.Így fel is lehet mosni.

És időben meg kell tanítani hogy nem csak körülötte forog a világ.Igenis néha nem árt ha unatkozik.Kicsit hisztizik.Attól nem döl össze a világ.Attól viszont igen ha áldozatnak érzed magad.

Pedig igen is hagyni kell sírni és tudni kell különbséget tenni sírás és sírás között.

Ez nem kegyetlenség, hanem ésszerűség!

Én első perctől hagytam, hogy a fiam maguk legyenek, pihiszékben, kiságyban, játszószőnyegen, később a járókában és nem volt ezzel gondjuk, nem volt sírás azzal az okkal, hogy Anya nincs velük.

Ha már mászni fog, akkor hagyom, hogy fel fedezze a világot, de még nem tartunk ott.

Én erre az időszakra kértem segítséget. Tudom, ez el fog múlni és hamarosan kúszni-mászni fog, de addig???

Szia! Jó kis témát indítottál. Úgy látom van mondanivalója sok mindenkinek.

Szóval az én lányom 5 és fél hetes. Simán lehet tőle porszívózni, amíg alszik. Szerintem a mosogatsára sem ébredne fel a fiad. A többiekkel egyetéretek abban, hogy ne szokasd a csendehez! Tudom, hogymilyen amikor sír, mert engem akar. De ők szeretnék, ha mindig velük lennén. Amikor etetem és melegítem a tápszert, meg készítem elő addig ő sír, én meg beszélek hozzá, hogy nincs egyedül, itt vagyok, énekelek. Nem tudnám a kezemben tartani és közben intézni a kajáját is. Egy kis sírás nem árt nekik. :)

hagyjam simán pl a játszószőnyegén sírni? aztán majd megunja és feltalálja magát?

de hogyan? mivel?

egy 5 hós babáról van szó.

Sose hagytam sírni. Ezért írtam, hogy lehet, hogy elrontok valamit?

Más is azt mondja, hogy hagyjam, hogy el legyen egyedül.

Néha el is van, de nem sokáig.

Pedig néha kell hagyni, hogy maga legyen, még ha az sírást von maga után!

Így fog rájönni, hogy lehet önállóan is lenni és nem csak Anyával!

Attól, hogy néha hagyod a pihiszékben vagy a szőnyegen nyüszögni, még nem vagy rossz Anya, csak hagyod, hogy kinyíljon a világra :-)

Szépen lassan kezd el, 1 perc sírás, 2 perc sírás és lehet a 3 percig el juttok, mert rájön, hogy jó ez így is!

Pont ezt mondom. Nálatok már be lehet vonni Őt dolgokba. De kisfiam még olyan pici, hogy nem tudom lerakni Őt játszani.

Így hogy vonjam be a házimunkába?

Mosogatni, porszívózni hogy lehet olyankor, amikor alszik a baba?

Elpakolni lehet, vasalni lehet, de ezekkel nincs is gondom.

De ma lenéztem a járólapra és elszörnyedtem:(

Engem is megviselt a változás.Hiányzott a felnőtt társaság.Átvettem a baba napirendjét.Reggel gyorsan kitakarítok délelőtt főzök,és délben lebubukálunk.Délután csavargunk.De alig várom hogy apa hozza a híreket a világból:))

Vond be a babát a házimunkába .A konyhában az egyik alsó polc az övé.ott tárolom az összes műanyag cuccot.Imádja.A fürdőben is van olyan fiók ami az övé.Kitartást.Ahogy nő egyre jobb lesz.

Amikor már nagyobbak a babák, akkor biztos könnyebb, mert leül és eljátszik egyedül.

De ha vissza emlékeztek arra az időre, amikor még nem tudott ülni és Vele kellett foglalkozni, akkor hogy oldottátok meg a dolgokat?

Hagytátok, hogy egyedül legyen a játszószőnyegen vagy a pihiszékben? Az én kisfiam kis idő után, mindkét helyen elkezd nyűgösködni és addig, amíg nem megyek oda hozzá és nem kezdünk el játszadozni, addig nyűgi, majd sírni kezd.

Ezt nem szoktam hagyni.

Lehet, hogy kellene???

Biztos elrontok valamit:(

Irigyellek, hogy nincs kupi nálatok. Valószínűleg, a gyermekeid már kissé önállóbbak, mint az én kisfiam.

Nem fogok olyankor takarítani, pakolni, mikor Ő alszik. Ha véletlen felébred a zajokra, akkor nyűgös, de gondolom ezt nem kell ecsetelnem.

Amikor ébren van, tényleg igényli, hogy Vele legyek és együtt játszunk.

Egyedül akkor van időm a háztartásra, valamint magamra, amikor Apa hazaér a munkából és Ő foglalkozik a kisfiúnkkal.

Amikor elalszik este (most kezd el átállni a korábbi elalvásra, eddig általában fél10 körül aludt el, akkor meg én is zuhantam be az ágyba), Apával bújunk össze és beszéljük meg a napi eseményeket és nem tévézünk.

Na, meg netezek, mint pl most is.

És ez a legjobb szöveg. Honnan tudhatná egy ember, hogy mi történik, mikor bővül a család? Persze, tudtam, hogy egy ideig nincs mozi, nincs étterem, stb, de hogy miben mennyire fog megváltozni az életünk, azt sztem nem lehet előre tudni.

"Bébiszitter" lenne, de inkább azért nem megyünk moziba, mert én nem akarok még több órára elszakadni Tőle, ami szerintem érthető is.

Az én fiam 8 és fél hónapos napközben egyszer alszik egy órát ebéd után. Megoldom a takarítást napközben mellette. Én más véleményen vagyok számomra kicsit furi de persze nem vagyunk egyformák és még véletlen sem szeretnék senkit megbántani. Engem az anyaság maximálisan kielégít sőt a legboldogabbá tesz. Pedig előtte bulizás haverok, munka stb. Mióta Zsombi megszületett kétszer hagytam a mamára hogy párommal elmenjünk kicsit akkor is lelkiismeretfurdalásom volt hogy nincs velem így eszembe sincs nélküle semmit csinálni.

Tényleg nem szerettem volna senkit leszólni vagy megbántani anyaság témában egyszerűen nem vagyunk egyformák, csupán én így érzek.

Olvastam hogy írta valaki hogy túlreagálod, szerintem is. Én kislányom most lesz nyáron 3. Az hogy a csendhez szoktatod szerintem alvásközben nem túl jó,nálunk mindig zúgott valami(tv,számítógép..)Sugika nagyon jó alvó, de a vezetékes telefonra még most is felkel.

Nem soká nektek is eljön az az idő amikor már csak egyszer fog aludni, én nagyon sokat sétáltam vele délelőtti alvás időben, akkor vásároltam, barátnőztem. A babakocsiban alvást imádta, bár olyan is volt hogy végig bőgte az utat mert nem akart aludni:) Most már csak nevetek rajta, bár akkor elsüllyedtem volna hogy mit is gondolhatnak rólam, hogy sétálni megyek vele mikor ennyire fáradt. Gondolom szoptatsz,de ez ne zárjon a négy fal közé. itt a jó idő,bár a játszóhoz talán még kicsi, de egy jó nagy séta biztos neki is jól esik:))

Szia!

Nekem egy 5 éves és egy 16 hónapos fiam van!

Azt nem mondom, hogy porszívózok azalatt az idő alatt míg alszanak, de minden más házimunkát megcsinálok ez idő alatt, sőt, bizonyos dolgokat simán akkor is mikor ébren vannak.

A kicsivel itthon vagyok, a nagy már ovis!

Így, hogy már szép az idő, sokat sétálunk, mocorgunk, babás-gyerekes ismerősökkel talizunk!

Én általában esténként unatkoztam, mikor már elaludtak, sosem voltam az a simán csak nézem a TV-t emberke, mindig csináltam valamit!

Ahhoz, hogy "ne unatkozzam", Én a tanulmányaimat folytatom, levelezőn, így számomra az a félévente 10 nap (persze nem egyszerre) jelenti a kikapcsolódást!

Sokat segít, hogy olyankor nem a gyerekek körül forog a beszélgetéseim témája, ami amúgy nem baj, de néha igazán jól esik másról beszélni, mint milyen a pelus amit használok stb.:-)

(Persze, hogy ez megvalósítható legyen, tagadhatatlan, hogy van segítségem a Párom és a Szüleim személyében).

Igen, tudom, hogy lesz jobb. De mikor? :)

Ráadásul mostanában még azzal is küzdünk, hogy ülni szeretne, de még nem tud és emiatt megy állandóan az erőlködés és a végén jön a hiszti.

Szia Lujza!

Részben teljesen megértelek, részben pedig egyáltalán nem.

Az anyaság, az otthonlét néha valóban nem a legizgalmasabb a világon, tény. Legalábbis azoknak nem, aki vágynak a felnőtt társaságra, a mozgalmasságra, a változatosságra.

Én leginkább a hosszú téli napokat szoktam fájdalmasan unni... De ilyenkor már olyan nagyon jó csavarogni, sétálni, játszóterezni a gyerekekkel. Lehet egy kis D vitamin neked is jót tenne.

DE amit nem értek, tényleg. Nekem 2 gyerekem van, 14 hónap korkülönbséggel. De nem igazán van kupi nálunk.

Egy gyerek mellett hogy hogy nem tudod ezt megcsinálni? Nem értem, hogy amíg alszik a baba, te miért nem tudsz rendet tenni? 30 nm-en éltek, egy szobában?

Azt még értem, hogy olyankor az ember nem porszívózik, pl. De rendet rakni azt miért nem lehet? Porszívózni pedig lehet akkor is, amikor ébren van. Az enyémek mindig mulatságosnak találták :)

A másik, hogy ha éjszaka ilyen szépen alszik, miért nem tudtok egy kicsit kettesben a férjeddel filmet, sorozatot nézni? Mi minden este ezt tesszük, miután nyolckor a gyerekek elaludtak.

Azt, hogy nem lehet egész hétvégén henyélni, és sorozatot nézni pedig... Ezt akár előre is tudhattad volna, szerintem.

Minek vállaltátok akkor a gyereket? Tudtad, hogy fel fogja forgatni az életedet, ugye?

Ha olyan jó baba a kisfiad, mint ahogy mondod, már-már elmerészkedhetnétek apával egy moziba, délután, két szopi között, csak találjatok egy lelkes vállakozót, aki vigyáz rá, hmm?

Igazából, ha már elaludt, akkor nem zavarja a zaj, de sose lehet tudni, ezért nem merek zörögni.

Lehet, hogy csak túl óvatos vagyok?

A házunk mellett van egy játszótér, ma már jártunk arra, csak sajna pont akkor, mikor kezdett beborulni, így már nem volt lenn senki:(

De holnap ismét lenézünk.

Van külön szobája a fiamnak, de jelenleg nincs ajtó rajta. Remélem, hamarosan elkészül.

Egyedül kajálás után van el egyedül a pihiszékében max 10 percig. Ez az idő semmire sem elég.

Ő még nem játszik egyedül, folyamatosan foglalkozni kell Vele, ha ébren van és ez nem is esik nehezemre.

Tudom, hogy lassan eljutunk abba a korba, mikor lerakom és már el lesz egyedül, de ez most pont az átmenet, szerintem.

persze hogy érzett, én biztos :)

néha még most is, pedig az enyém már másfél éves és lehet vele kommunikálni, igaz, mire napokra is le lehet passzolni a nagyinak, mi bevállaltunk egy kistesót, amitől félek, de hát akartuk :)

Sztem ne szoktasd a síri csendben alvásra, mert neki se jó, neked se, ha minden neszre felébred, gondolj bele, ha vki csenget? vagy csörög a telefon? nem azt mondom h porszívózz, de egy kis mosogatásra tuti nem kel fel :)

Másik: járjatok játszótérre :) én nyáron felkerekedtem ismerkedni, a fiam szintén 10 körül elaludt, babakocsiban, én meg beszélgettem sorstársakkal, nem érzetem h be lennék zárva annyira, pedig én előtte nagy bulizós voltam.

Szóval mozdulj ki, ne félj attól h a babakocsiban éri az alvásidő, itt a nyár, a fiam 2-3 órát is aludt babakocsiban.