Csevegjünk erről- arról, ami Neked éppen problémát jelent, és lássuk új szemszögből a kérdésed. (beszélgetés)

jaaa, nem volt nehéz :DDD

nekem a nagyon egyszerű viccekkel van bajom :))

sziasztok :))

megjöttem, mint látható :DD

olvasok vissza, a viccet már láttam, mert érdekelt mitől csuklik a kishugom :DDD

Csuklom a röhögéstôl:))))))))))))))

De kellett 10 másodperc míg megértettem:))))))))))))))))))))))))

Tudod én a psichiátrián is jól éreztem magam, most lehet, hogy furcsán hangzik, de jó volt mert olyan feladatokat adtak, amit megtudtam csinálni.

Kv főzés, tea ott volt a piac, és a főorvos asszonynak bevásároltam. Könyvtáros voltam....Azt éreztem, hogy nem vagyok haszontalan, de sajnos oda nem való vagyok, mert még nem hülyültem meg teljesen...

Őszintén ????

Hmmmm....... kicsit......mámorosan :-DDDD

egy pohár vörösborocska után .....egy kemény munkahét után..... szerinted ????

Mielőtt lefeküdnék aludni, egy mosolyfakasztó búcsúzóul:

Elpusztul a jómódú család házőrzője, egy rottweiler. A családfő felkeresi a katolikus papot:

- Atyám, meghalt a kedvencünk, szinte már családtag volt. csak egy kutya volt, de mindannyian emberként tekintettünk rá, már-már beszélt. Szeretném, ha egyházi szertartással búcsúztatnánk e világtól.....

- Mit képzelsz, Fiam, ez Isten káromlás! Távozz! - háborodik fel a pap.

A férfi így jár a református lelkésszel és a görög pappal is.

Nincs más, hát betér a zsinagógába, és felkeresi a rabbit. Neki is elmondja a történetet, s megkéri, temesse el az ebet. Mikor az tiltakozón felemeli a kezét, a férfi folytatja.

- Rabbi, ha ezt megtennéd, nagyon hálás lenne az egész családom, s ezért egy jelentősebb összeggel támagotnám a közösségeteket....... - mondja, mire a rabbi megenyhül és felüti a naptárát.

- Mit mondtál, Fiam, hogy is hívták a szegény elhunytat? Róth, Weiler?

És Te hogy vagy?

Naa, de ôszintén........