Császármetszéses szülés után, mire számíthatok? (tudásbázis kérdés)

Hát ez tényleg szörnyű! Ezek szerint ha nincs fogadott orvosod, akkor ez van:-(

Na azért ne izgulj, mert tesómnak volt orvosa, de szülésnél elfelejtette közölni, hogy ő szabadságon van. Egy ügyeletes orvos vezette le a szülést, nagyon meg volt vele elégedve.

Aneszteziológussal én is beszéltem műtét előtt, de kardiológián nem voltam.

Kitartás, nemsokára túl leszel rajta!

Sziasztok! :)

Megjöttem a dokitól és a vérvételről. Hát nem tudtam meg sokmindent. A dr.nőm azt mondta, hogy sajnos nem csinálják meg a császárt hamarabb, az éppen aktuális ügyeletes orvos fog megcsászározni, amikor beindul a szülés magától!:( Meg hogy holnap ismét szóljak NST-n, hogy medencevégű a kicsi, majd küldenek kardiológiára, aneszteziológiára, stb.... Hát ennyi. A vérvételi értékeim javultak, a trombocitáim csökkentek 167.000-re, így egy hét múlva ismét vérvétel. :( Pedid úgy reménykedtem benne, hogy nem kell várni míg beindul magától. Egyébként is azt mondták a 36. heti UH-n, hogy ha fejvégű lenne sem biztos meg tudnék szülni természetes úton, mert már akkor a BPD-je 96-os volt, és már akkor 3500 grammra saccolták a súlyát, én pedig 158 cm vagyok. Kisfiammal is megszenvedtem, beszorult a fejecskéje picit, pedig ő csak 3450 grammal és 54 cm-el született!

Nem csoda, hogy érezted, amikor egy ekkora baba megfordult:-)

Ez kb. olyan lehet, mint mielőtt császárnál kiemelik a babát. Mintha felnyomnák a torkodba:-)

Az en nagyobbik fiam a 38.et vegen fordult meg. majd egy nap kellett neki. :)

nem mondom, hogy nem ereztem, mivel en 153 vagyok, a fiam 3720 g/mal es 55 cm-rel szuletett.

Az én kislányom a tökéletes pozícióból fordult vissza farvégűre, és amikor a drága doktor úr benézett a pocakomba, ezt kiáltotta: hát ennek a gyereknek meg hol a lába?

Mindegy is már, az a lényeg, hogy itt van és imádjuk őt!

Örülök, hogy felkészültebbnek érzed magad lélekben és várunk vissza :)

Neked is szép napot kívánok! Tudod mit vettem észre? Olyan mint ha már pozitívabban látnád a dolgokat. És ez nagyon jó!

Erről a befordításról ne is gondolkozzál, mert szerintem szörnyű lehet, meg nem biztos hogy jót tennének vele a babának. Különösen, ha a köldökzsinór rátekeredett. Mint írtam, az én lányom is farfekvéses volt. Szegénykém annyira meg akart fordulni magától, de egyszerűen kevés volt neki a hely. Én 158 cm vagyok, ő pedig 3800 grammal és 53 cm-rel született.

Várom a holnapi napodról a beszámolót!

Vigyázzatok magatokra!

Jah, a kisebbik fiam végig faros volt. Amikor már a műtőben feküdtem előkészítve, leérzéstelenítve, akkor gondolt egyet, megfordult és befordult a szülőcsatornába. Az orvosom jót nevetett rajta, hogy beijedt a pici. Persze akkor már mindegy volt. Megvárta amíg a gyerkőc kényelmesen elhelyezkedik és csak utána látott hozzá a műtéthez.

A lényeg: bármikor befordulhat még a babád.

Sziasztok! Én eddig 2 császáron vagyok túl, a 3. néhány hét múlva lesz esedékes. A nagyobbik fiammal sajnos a 34.héten toxémia miatt, súlyos-életveszélyes állapotban kerültünk a műtőbe, így sürgősségi császár lett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy időhiány miatt nem vízszintesen vágtak, hanem függőlegesen. Kicsit kellemetlenebb mint a "bikini" vágás, bár ilyenkor legalább cső nem lóg ki a sebből. A kisebbik fiam szintén toxémia miatt lett program császár, de ő már időben született. Most 33 hetes vagyok és kb 4-5 hét múlva lesz esedékes az újabb műtét, hacsak nem leszek ismét toxémiás, mert ez esetben előbb.

A műtét folyamatáról már nem írnék, mert az előttem szólók mindent tökéletesen leírtak. Nekem is ugyan azok a benyomásaim: nincs mitől félni! Óriási élmény, kár lenne altatás miatt kihagyni.

Amiről nem olvastam az előzményekben az a baba megfordítása,ha nem fordul be. A sógornőmnek a kisfiát próbálták a 38.héten megfordítani. Nem kívánom senkinek! Gyakorlatilag kívülről, két irányból tolják a babát: a buksiját lefelé és a popsiját felfelé, de mindezt iszonyat erővel! A nyomás helyén véraláfutások alakultak ki, nagy fájdalommal járt maga a folyamat. Végül nem sikerült a babát megfordítani, császáros lett. Az ok, amiért is nem tudott szegényke még erőszak hatására sem befordulni: a köldökzsinór az unokaöcsém nyakára volt tekeredve. Mozdulni se tudott tőle szegényke, még császárnál is zűrös volt a kiszabadítása.

És még valami:-) 41 év alatt csak akkor voltam kórházban, amikor megszülettem és a császár miatt.

Tehát hidd el nagyon paráztam:-) Értelmetlenül!

Szia! Köszi Neked is a bíztató szavakat! Hát nem mondom hogy megnyugodtam, és hogy nem fogom kérni az altatást, mindenesetre elgondolkodom rajta! :) Én biztosan nem lennék képes beszélgetni senkivel, úgy, hogy tudom, hogy mit csinálnak bennem éppen!:S

Egyébként meddig tart az egész műtét kb.?

Na látod, Andi is azt mondja, hogy kaphatsz ilyesmit:-)

Nem lesz semmi baj és meglátod utólag nevetsz majd az egészen, hogy kár volt ennyire izgulni:-)

Én is eléggé rosszul viseltem az utolsó órákat, a szomorú előzmények miatt (de ennek itt most már nincs helye). Ezt elmondtam az aneszteziológusnak, aki előző délután látogatott meg. Azt mondta, nagyon fontos, hogy ez egy csapatmunka lesz és én is a csapat része vagyok, az én feladatom az lesz, hogy azonnal szólok, ha bármi "nem normálisat" érzek.

Hát én azonnal szóltam mindenért, és az infúzióba már kaptam is a segítséget :-) először a hányingerre, utána a jó kis pánikra. Szóval ez a lényeg, szólj mindenért rögtön, és azonnal lereagálják.

Éppen addig bírtam fennmaradni, amíg szóltak, hogy itt a kislánya és meghallottam, hogy sír.

Aztán aludtam egy jót.

Kár elszalasztani a pillanatot, amikor kiemelik. Ha már nem születnek simán, legalább ezt a pillanatot érdemes átélni, bármi áron-én így gondolom. Ha alszol, oda a pillanat.

Hidd el, nem olyan vészes. Szerintem Te is csak az ismeretlentől félsz, nem a helyzettől.

Ha bármi eszedbe jut írd meg, van itt egy pár lelkes "túlélő" :-)

Szorítunk érted !

Igen, én is rettegtem attól, hogy frászt kapok az egésztől, de ez egyáltalán nem így történt:-)

Állandóan az altatáson gondolkodtam, de igazán felesleges lett volna!

Nem hallottam semmi csipogást, csak néha egy kis szörcsögő hangot a műtét alatt, ami kb. fél óráig tartott, de az első tíz percben már kint is volt a baba:-))))

A dokinővel beszéld meg, hogy pánikbeteg vagy, biztosan van rá lehetőség, hogy kapj egy kis bátorító szérumot. A gyerekeknek is adnak ilyet mostanában mandulaműtét előtt!

Jó, jó,hogy fiatal a doktornő, de legalább lásson el tanácsokkal!