Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Természetes szülés vagy császármetszés? fórum

Természetes szülés vagy császármetszés? (beszélgetős fórum)


1 2
49. 3a92f8d690 (válaszként erre: 47. - 900359ee3d)
2009. nov. 23. 20:48
Nem nagyszerűbb az hanem szerencse mert a faros fiammal muszáj volt vágniuk!Viszont óriási szerencsének érzem azt hogy nem vágtak fel ismét mikor a kisbabám meghalt hanem vártak türlemmel és végigcsináltam a vajúdást meg minden....nekem hála nagyon könnyű és gyors természetes szülésem volt márha lehet így nevezni mikor a 8 hónapos magzatod az angyalkák közé kerül!
2009. okt. 25. 18:48
Szerintem nem döntenek a császár mellett, csak sok nő vállal mostanában 35 felett babát, nagynéném is 37 évesen szült 14 órát vajudott utána lett császár.
2009. okt. 25. 18:46

Császár vagy természetes szülés?

Véleményeteket szeretném kérni, hogy én vagyok a buta, vagy tényleg elég sok nő dönt a császározás mellet??! pedig mennyivel nagyszerűbb érzés, ha valaki természeted úton szül...

46. misz
2009. márc. 4. 12:28
4 éve a kislányom életét mentette meg a csázár. Hálás vagyok mindennek és mindenkinek, hogy él a lányom. Cseppet sem érdekel, hogy a kistesó melyik utat választja majd. Csak azért imádkozom, hogy egészségesen születhessen meg. Így is, úgy is fájni fog. Ebből nem szabad kiindulni. A felépülés pedig egyéni és esetfüggő.
45. 3a92f8d690 (válaszként erre: 44. - 613846812b)
2009. márc. 2. 20:52
Nem is szabad irígyelni az a nagy hasi műtétet én úgy programozom az agyam hogy most átélhessem a természetes szülést!!
2009. márc. 2. 20:40
a császárosokat nem irigylem. nem élik meg azt a gyönyörű fantasztikus élményt, a szülést.
43. b088f4f736 (válaszként erre: 42. - Eperlevél)
2009. márc. 1. 08:36
Olvasom, persze, hogy olvasom :). Nem éreztem egyáltalán úgy, hogy támadtál volna, valóban, igazad van abban, hogy te tudod a legjobban, hogyan éled meg a dolgokat és csakis te tudod őket feldolgozni. Örülök, hogy nem fajultak el a dolgok, butaság lett volna ezen összeveszni, elvégre a lényeg az, hogy mindegyikünknek egészséges babánk van :) Hogy ezen kívül, ki hogyan látja a dolgokat, az már valóban nézőpont kérdése.
42. eperlevél (válaszként erre: 41. - B088f4f736)
2009. febr. 28. 14:22

Nem akarok vitázni veled. Nem akartalak támadni meg semmi ilyen. Csak itt a hoxán, már nem te voltál az első, aki azt közölte velem, hogy valami komoly lelki problémám van, mert így érzek a császár után.

De nekem nincs, csak hatalmas csalódásként éltem meg azt, hogy huszonakárhány óra után, miután ennyire sokat kínlódtam, egyszer csak közli az ügyeletvezető, hogy nem fog menni. Megkaptam az esélyt, de nem megy. Akkor nem gondoltam rá, hogy ez ennyire bántani fog és előtte én sem értettem azokat, akik nehezen dolgozták fel a császárt. Most már értem.

Remélem azért elolvasod ezt még.

És én azokat ítélem el, akik kérik a császárt első gyereknél. Nem azokat, akiknek nincs választásuk valami egészségügyi probléma kapcsán vagy a baba miatt.

Lehet nem voltam egyértelmű.

41. b088f4f736 (válaszként erre: 36. - Eperlevél)
2009. febr. 28. 12:02
Eperlevél, bocsi, valószínűleg rosszul fejeztem ki magam, én nem téged okoltalak azért, hogy sok kismama búslakodik ezen, én csak azt írtam, hogy sokan olvassák az ilyen jellegű hozzászólásokat és ez megmarad bennük, mert a saját érzéseinket nagyon is befolyásolja azért a környezet! A te környezetedről pedig semmit sem tudok, ezért is írtam, hogy "gondolom". Mindegy, ez már kezd vitajellegű lenni és én nem vitatkozni akartam, csak a véleményem kifejezni, megtettem, úgyhogy én most ezzel a hozzászólásommal részemről le is zártam a dolgokat.
2009. febr. 28. 11:39
Sziasztok!Én tavaly ápilisban szültem császárral.Csak előtte való nap derült ki, hogy farfekvéses, úgyhpgy hidegzuhanyként ért, mert én azt hittem, hogy simán fogok szülni.De nem problémáztam rajta, hiszen a cél az volt, hogy végre a kezemben tarthassam a kisfiamat.Mindegy volt milyen úton, csak végre velem lehessen.Szerencsére, nem voltak komoly fájdalmaim, már másnap egyedül láttam el, és a szülés után 1 órával már szopizott.Most tervezzük a kistesót és csak azért nem bánnám a császárt, mert azt már ismerem, tudom mire számíthatok.A szülési fájdalmakat nem ismerem, nekem még josló fájásaim sem voltak, pedig a betöltöttem a 40. hetet.Szerintem a gyerek a lényeg és nem az, hogyan jön a világra.Csak egészséges legyen.
2009. febr. 28. 11:35
Előbbi, hacsak nem veszélyezteti valaki életét.
2009. febr. 28. 11:09
Ez a hosszú idő 4-5 hónap volt.
2009. febr. 28. 11:07
Ehhez cikket is tudok ajánlani.
36. eperlevél (válaszként erre: 33. - B088f4f736)
2009. febr. 28. 11:06

Nem értek egyet veled. Nem az én hozzászólásomtól fogják rosszul érezni magukat a leendő császáros anyukák. Ezt a saját érzéseik fogják majd eldönteni. Nyilván mindenki máshogy éli meg, de én még nem találkoztam olyannal aki ne érzett volna hasonlókat mint én.

És a környezetemmel sincs baj, sőt én is császárral születtem. Senki nem vágta még a fejemhez, hogy nem voltam képes megszülni a babám. És én sem vágtam senki fejéhez.

Nem kesergek 11 hónappal a szülés után. Azt írtam, hogy hosszú időbe telt feldolgoznom és megértenem.

És igenis befolyásolják egy szülés végkimenetelét a lélekben lejátszódó folyamatok.

35. c19f5f79fa (válaszként erre: 5. - Drnéni)
2009. febr. 28. 10:57
Sziasztok! Én is ugyanígy voltam,ahogy drnéni! Semmivel sem könnyebb hasi műtéttel világra hozni egy babát,mint természetes úton.Igaz én csak császárral szültem,nem tudhatom milyen természetesen,csak azt láttam hogy amíg én fél óráig ügyeskedtem az ágyban hogy fel tudjak ülni(olyan erős fájdalmaim voltak a szülés után),addig a többi anyuka,akik simán szültek pörögtek,szoptattak,jöttek mentek.Kemény 1 hetünk volt,csak azután kezdődött nálam is az anyaság...addig sokat "szenvedtem".A vécézésről nem is beszéljük,pogyogtak a könnyeim a fájdalomtól:(
34. b088f4f736 (válaszként erre: 30. - Mókicaaaa)
2009. febr. 28. 10:25
Mókica, egyetértek :)
33. b088f4f736 (válaszként erre: 31. - Eperlevél)
2009. febr. 28. 10:24
Eperlevél, nem akarok vitatkozni, természetesen mindenki másképp éli meg a szülést és azt, ami vele történik. De engem elszomorít az, ha valaki 11 hónappal a szülés után is még mindig ezen kesereg. Ott azt hiszem mélyebb lelki probléma van, mint egyedül a császáros szülés "kudarca". S sajnos gyakran olvasok erről, hogy sok nő azért nem érzi jó anyának, nőnek stb magát, mert nem tudott természetes úton szülni, úgy érzi ő most ezért valamiért kevesebb, mint a többi nő. Okozza ezt (véleményem szerint!) részben a közvetlen környezetének a viszonyulása hozzá, de sajnos pont az ilyen jellegű levelek, hozzászólások, mint a tied is. Azzal, hogy nem tudod elfogadni a tényt, hogy császárral szültél, mert így kívánta a te és a babád egészsége (és nem a lelki hozzáállásod okozta, ugyanúgy, ahogyan egy vakbélműtétet sem a "lelkiek" okozzák) és ezt így írod le a fórumon, hogy emiatt te semmit sem tettél a babád érdekében, további majdani császáros kismamáknak "ülteted" azt a fülébe, hogy ők is valamivel kevesebbnek érezzék majd ezért magukat. Bocsi, ha kicsit hosszú voltam és esetleg bántó, hidd el, egyáltalán nem volt ez a szándékom, ez csak az én véleményem :)
2009. febr. 21. 22:53
nekem császár volt, de erről nem én döntöttem így, de nem is bánom...
2009. febr. 21. 19:13

Mókicaaaa, Griet!


Szívetek jog egyet nem érteni velem.:)


Én nem is olyanokról beszéltem mint ti! Nektek nem volt választási lehetőségetek! Adott volt a probléma és előre tudtátok, hogy császár lesz! Sok emberrel beszélgettem már erről más fórumokon is, és teljesen máshogy áll a témához az, akinek egy fennálló probléma miatt kell a császár és máshogy az, aki hosszú vajúdás után jutott a császárig. Azok sokszor kudarcként élik meg. Míg nektek volt időtök megemészteni és tudtátok, nincs más út!


És hidd el Mókicaaaa nem csak az úgynevezett sztárok azok akiknek kívánságra megy. Sokszor csak pénz kérdése. Én ezekről beszéltem és ezeket ítélem el. Előre megbeszélten, programozott kívánságcsászárral szülnek. Ők tényleg nem sokat tesznek a gyermekükért.


Én tudom, hogy mit csináltam rosszul, úgymond. Mert azt gondolom, hogy a lélekben lejátszódó folyamatok hatással vannak a szülés végkimenetelére. És bennem volt egy erős gát, amit nem sikerült áttörni....De ez hosszú.


Mókicaaaa, megkérdezhetem milyen szívproblémád van?

30. Mókicaaaa (válaszként erre: 28. - Eperlevél)
2009. febr. 21. 16:54

Hát én sem értek több dologgal kapcsolatban veled egyet!

Ez szerintem is hülyeség, hogy nem tesz egy nő akkor semmit, te is írtad, hogy me3nniyt vajúdtál és milyen fájdalmaid volta, hát ezt nem a gyerekedért tetted?

Azt meg nem hiszem hogy valaki csak úgy császárral szülne, max a sztárok, akiknek belemegy az orvosuk.

Én is császárral szültem, ráadásul altattak, de nem érzem azt hogy nem tettem volna meg mindent a gyerekemért. És mivel nekem előre tudható volt ( sok probléma: szív, cukor stb)1000%, hogy a következő is az lesz!

Ettől még nő egy nő,és Jó Anya! ha nem tudja meg, hogy milyen a "rendes" szülés!!!

2009. febr. 21. 16:43
Olvasgattam a hozzászólásokat...én császárral szültem éppen kilenc hónapja egy kislányt, mert placenta praeviám volt (elzárta a baba kifele vezető útját), vagyis nem volt "választási" lehetőségem. Ha nem merült volna fel ez a probléma, soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy ez az én vélasztásom, úgy szültem volna, ahogyan a helyzet megköveteli a baba és az én egészségem érdekében. Mégsem éreztem soha úgy, hogy én "semmit nem tettem" a gyerek érdekében, mert a pocakomban hordtam 9 hónapig, vigyáztam rá és mindent megtettem azért, hogy egészségesen megszülessen, ami szerencsére így is történt :) A császár után nagyon gyorsan felépültem, másnap már talpon voltam, a babát szoptattam és szoptatom mai napig is. Tehát nem tudok egyetérteni veled eperlevél (bocsi:)), én soha nem mondanám azt, hogy SAJNOS császárral szültem, én hálás vagyok, hogy megadatott nekem a lehetőség, hogy gyerekem lehessen, méghozzá egy egészséges gyerekem, mert sajnos sokaknak ez nem vagy nagyon nehezen adatik meg...
2009. febr. 11. 17:35

Én SAJNOS császáros voltam, márciusban lesz egy éve. Én többet nem akarom. Szerintem nincs ennél rosszabb, a fájó hasi seb, a nehéz mozgás, a gyerekem alig bírtam felemelni, nem bírtam 5 percnél tovább tartani. És a lelki fájdalom, hogy nem tudtam megszülni. Át kell élni a természetes szülést egy nőnek. Mélyen elítélem azokat, akik csupán félelemből, kényelemből, meg mert félnek a fájdalomtól, inkább felvágatják magukat. Hát közlöm az is fájdalommal jár. Nem is akármilyennel. És én nem tudom azt szülésnek hívni. Egyszerűen kiveszik a gyereket, és a nő nem tesz érte semmit.

24 órát vajúdtam az 5perces fájások kezdetétől( a 10-15 percesekről nem is beszélek), mire úgy döntöttek, hogy műtő. 12 -14órát simán, 10et pda-val (ami nem teszi érzéstelenné, csak enyhíti a fájdalmat). Bár rettentően sokat szenvedtem, egyszer sem hagyta el a számat, hogy inkább császár.

Szerencsére az oka nem szervi, egyszerűen csak rosszul fordult be a szülőcsatornába a fiam és nem tudott kijönni, hiába jöttek tolófájások is.

Szóval én mindent megteszek azért, hogy a következőt meg tudjam szülni mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül.

Ez nem maradhat ki egy nő életéből...

27. 98a882c496 (válaszként erre: 24. - Petka)
2009. febr. 11. 14:23
Szia, engem is a sok rémtörténet juttatott oda, hogy inkább egy vágás a hasamon, mint az a rohadt nagy fájdalom, ráadásul ülni sem tud az ember utána meg pisilni se, mert fáj :S
2009. febr. 11. 14:23

Természetes szülés!

A császár hasi műtét, hosszú, fájdalmas felépüléssel, a baba gondozását is befolyásolja.


Én 2x szültem természetes úton. Pár óra múlva velem volt a babám, én viseltem gondját. A császáros pedig az őrzőben fekszik. Persze vannak esetek, mikor szükséges a műtét, de nem választanám.


Csodálatos volt a szülés után fél órával a szülőszobában lenni a férjemmel és az újszülött drágámmal és telefonálni a lányomnak, hogy megszületett a kistestvére.

Örültünk, sírtunk, simogattuk, dajkáltuk és telefonáltunk, telefonáltunk a legfontosabb embereknek a boldogsáunkat megosztani velük.

25. kinni
2009. febr. 11. 14:13
Egy 5 hónapos kisfiam van, sima szülésnek indult, de császár lett a vége. Nekem megkönnyebbülés volt amikor vittek a műtőbe és beadták az EDA-t. Nagyon gyorsan felépültem, a másodiknál ha lehet választani inkább a császár.
24. petka
2009. febr. 7. 22:25
Még nem szültem, de szeretnék inkább császárral. Anyukám rémtörténetet mesélt a saját hagyományos szüléséről, azóta nem vágyom rá. Ezenkívül a korom miatt valszeg úgyis az lesz.
2009. febr. 7. 22:22

Hali!Nekem még nincs babám,de majd ha oda kerülök Én nem szeretném,hogy császármetszést végezzenek rajtam!Csak abban az esetben,hogy ha muszály lessz!5 hetet gyakorlatoztunk a szülészeten és láttam ott normálisszülést és császármetszést is!Igaz a mütét alatt az anyukák nem éreztek semmit de nem tetszett nekem az a látvány,hogy mennyit vagdosnak benned!Volt olyan eset is,hogy hamar kellett kivenni a babát ezért a doki már nem a szikét használta,hanem a kezével hasitot!Láttam függöleges és vizszintes mütétet is de nem tetszett!Szegényeket elég sok helyt kellett összevarni!Volt olyan anyuka akinek több napig fájt a feje,mert hirtelen emelte fel a fejét a mütét után!A normális szülés az fáj amint láttam de lehet kérni fájdalom csillapitót!Volt olyan anyuka aki 24 órát vajudott viszont volt olyan is aki csak 2.De ez változó!

Minden kismamának könnyü szülést kivánok!

2008. okt. 29. 20:54
Én első babámat vártam,és egyenlőre nem tervezünk kistestvért,bár voltak a terhesség és a szülés során problémák,egy valamit közöltem az orvossal:mivel ez az első (és valószínű utulsó) gyermekem mindenképp természetes útón szeretnék szülni,EDA nélkül,mert tudni akartam és átélni,hogy milyen is egy szülés.Persze ez ha nehezen is,de megvalósult,de azzal én is tisztában vagyok,hogy ez nem kívánság szerint van,a baba az első és ha császárral kellett volna születnie,elfogadtam volna.
2008. okt. 28. 10:30

Sziasztok!

Nekem 2 császárom volt eddig,az első sürgősségi,altatásos.A másodiknál nagyon szerettem volna simán megszülni,de nem sikerült:(

Vesetágulatom volt 1 éjszakát végighánytam,lázas voltam,hajnali 2 óta voltam a szülőszobán.Fájásom nem volt.Úgy volt leengednek az osztályra.Kértem a dokit adjon gyógyszert a vesémre,azt mondta majd szülés után elmúlik:( És addig?!?!Pedig fogadott dokim volt,akivel azt is megbeszéltem,ha nem sikerül a sima szülés altatásos császárt akarok.Végül ezt sem engedték.Óránként vettek vért,végül este 10 óra után mondták,hogy AZONNAL műtő,a férjem épphogy beért.


Én úgy terveztem,hogy megpróbálom simán,ha nagyon nem bírom kérek EDA-t(a hátbaszúrástól már nem félek)de ez van.Márciusban születik a 3. babám,most már biztos a császár...

2008. okt. 28. 09:47

HELLÓ!

NEKEM 3 GYEREKEM VAN AZ ELSŐ KETTŐT SIMÁN HOZTAM A VILÁGRA A HARMADIKAT CSÁSZÁRMETSZÉSSEL. ÉN NEKEM AZ A VÉLEMÉNYEM,HOGY INKÁBB A SIMA SZÜLÉS A JOBB IGAZ AZ IS FÁJDALMAS DE CSAK ADDIG A CSÁSZÁRMETSZÉST MÉG EGY HÉT UTÁN IS ÉREZTEM.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook