Csak gyerekpszichológus tudna segíteni? 4 és fél éves kislányom szándékosan visszatartja a székletét... (beszélgetős fórum)

Nálunk is az volt addig nem állhatsz fel az asztaltól stb.

anyum is rengeteget mer a mai napig.Anyósék is sógornőm is.,és persze hogy nem eszi meg a gyerek.Ezért ha ott vagyok én sietek rakni így általában az elfogy egy szó nélkül.Ha valaki figyeli a gyereket és ismeri az megmegfogja látni hogy mikor elég neki.És nem csak a bőség zavara kéreti a szemét.

De ha kikéri vagy egye meg vagy tanulja meg mennyi az elég.Ha az ember nem segít neki megtanulni világ életébe ezt fogja csinálni.

Édesség nálam a süti is az:-D

Egyetértel: fontos, ki mit lát otthon.

Én viszont gyerekként attól kaptam hülyét, hogy mindent meg akartak etetni velem rokonok, ami a tányéromra került. Mert "ne csak a szemed kívánja..." Ezt akkor utáltam a legjobban, amikor nem is én szedtem, és nem is mondhattam meg, miből mennyit kérek. Aztán persze otthagytam.

Páromat is így nevelték: mindent meg kell enni, ami a tányérra kerül. Évekig kínlódott felnőttként, mire ezt le tudta vetkőzni, mert édesanyám jól megpakolta a tányérját (brutál adagokkal a szeretet jegyében), ő meg nem bírta otthagyni, mert úgy nevelték. Persze ettől hízott meg rosszul is volt.

Aztán anyukámmal is megbeszéltem, meg vele is. Anyu még mindig jócskán tesz a tányérra, de nem lesz rosszul, ha nem fogy el minden, csak amennyi jól esik...:)

A gyereket irányítani kell, oké, de csak ésszel!:)

Amúgy nevelés kérdése is az étkezés látom,tapasztalom.

Nálunk van egy szokás.Igaz a fiam még pici hozzá,de a keresztlányom és húga nem.

Ők otthon minden szart esznek,kérnek.

Nekem szét robban az agyam hogy amikor elkérnek valamit és ott hagyják stb.Ezt otthon megtehetik van kit hülyére venni.

Nálam az alapvető hogy ha van rendes étkezés van csoki,cukor stb.

Nyáron itt voltak egy hetet.Vittük őket kirándulni is.

Első nap kisebbik nem akarta meg enni a kb.4-5kanál levest hozzáteszem szereti.Így elmondtam hogy aki nem eszi meg amit elkér nem kap semmit édességet stb.délután.

Nem ette meg a nagyobbik igen.Így a nagyobb kapott nyalókát a kicsi nem.Következő étkezésnél nem volt már probléma és a következő napokban sem.

Nem erőltettem semmit sem.Én inkább a többször kevesebb elvet vallom.

Nálunk megvolt a reggeli,ebéd,vacsora és közte valamik.Otthon nincs ilyen.

Nálunk az alvás is más mi nem alszunk gyerekkel együttŐk otthon igen.Érdekes módon nálunk külön alszanak egyedül a kisebbik próbálkozott be első nap.

Szóval igenis lehet és kell is irányítani a gyereket.

Itt.4-5évesekről volt szó.

Nem vagyok barbár de azér luxusnak tartom a drága étel kidobását.Valamint nem engedem meg hogy egész nap csak olyan dolgokat egyenek ami nem elégíti ki a normál étkezést.

Ez ismerős, anya nálunk sem tudott úgy elmenni wc-re! :)

Nálunk is függöny van az oviban. Van aki szégyenlős ilyen szempontból. Ha belegondolunk, akkor így felnőtt fejjel is sokan vagyunk úgy, hogy másnál, máshol nem szívesen intézünk nagy ügyeket! :)

De, ha nagyon menni kell, akkor menni kell! :)

Ja, és ha már ovi: nekem a fiam az oviban egyszerűen nem hajlandó kakilni. Visszatartja. Vagy reggel, indulás előtt kakil, vagy ha hazaértünk, kb. 5 percen belül!:)

Az oka: náluk úgy vannak megcsinálva a wc-k, hogy csak egy függöny takarja őket. Egyszer valaki "benézett", amíg ott volt. Szégyenlős. Mert itthon is mindenki magára csukja az ajtót, és olyankor nem megy be hozzá más (persze anya nem mindig ilyen szerencsés: volt időszak, amikor semmit nem tudtam wc-n csinálni, amit ne nézett volna egy kíváncsi gyerek vagy egy kotnyeles macska, vagy mindkettő...).:)))

Az ovi csodákra képes ám!:))

Nálunk volt egy kisfiú, aki semmihez nem akart köretet enni, mert apukától ezt látta (hozzátenném, apuka 100 kg felett volt, és a diétáját tartotta....). Az első hónap így telt az oviban. Most meg úgy, hogy az oviban megeszi, otthon nem: mert itt ez a szokás, ott meg az!:)

De már ez is nagy előre lépés!!!:))

Így van!:)

Testileg már teljesen felépült, szerintem lelkileg hagyott ez nyomot benne.

Igazából akkor egy véleményen vagyunk: ilyen előzmények mellett pont a kaja a legutolsó, amivel stresszelném a gyerekemet!!! Igen, egyen, amit akar, csak egyen!:)

Erre írtam korábban, hogy a helyzet ismerete nélkül én se akarok ítélkezni.

Szerintem nálatok is változni fog a helyzet, ha testileg-lelkileg felépül a betegségből!!! Kívánom, hogy így legyen!

De sajnos hány olyat látni, ahol csak szülői lustaság és nemtörődömség miatt alakul így...:(

Én többször beszéltem egyébként pszichológussal is miatta, dietetikusnál is voltunk, sőt még Ranschburg Jenőtől is kértem tanácsot. Ő azt mondta, ne erőltessünk semmit és hagyjuk békén a gyereket, majd szépen fog ő csinálni mindent idővel. Nekem azóta is leginkább ez jött be, hogy kivárok és semmire nem kényszerítem, azzal szerintem semmit sem lehet elérni.

Most már amúgy elég jó a helyzet evés terén, csak a zöldség-gyümölcs nem megy, de kínálgatjuk, látja, hogy a kistesó megeszi, az oviban is kínálgatják, bízom benne, hogy majd idővel megeszi.

Igen, ez így van.

Viszont akkor hagy kérdezzek valamit: pontosan mi az, amit megeszik a gyerkőc?? És mennyi ideje tart?

Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz, csak gondold végig.

Azért kérdezem, mert van egy barátom, aki gyerekkorában sokat volt beteg, hasfájós, emésztési gondokkal, székrekedéssel. Aztán egyszer csak elkezdett nem enni húst, és rendbe jöttek ezek a gondok.

Kb. 16 volt, amikor VÉLETLENÜL derült ki, hogy a szervezetében nincs meg valami (enzim vagy fehérje, nem tudom pontosan), ami miatt a szervezete képtelen rendesen lebontani a húsféléket. Ezért volt, hogy a szervezete nem is vágyott rá, így lett belőle vegetáriánus már ovis korában. Pedig mindenki kínlódott vele, hogy csakazértis egye meg a rántotthúst, mert az milyen finom...

Ha az ember tényleg mindent megtett, és mégsem jut előre, érdemes kikérni gyerek-gasztrós szakember tanácsát is.

Igen, szerencsés vagyok. Több szempontból is.

És boldog, ha arra gondolok, hogy egy csomó minden problémát át tudunk úgy vészelni, hogy a gyereket is bevonjuk a megoldásba.

De egy valamin azért gondolkodjunk már el: kinek jut el odáig a gyereke, hogy az éhségtől kórházba kerül?? Ha nálunk nem válik be a dolog, biztos nem éheztetem ki a gyerkem, hátha mégis megeszi, amit nem akar. Nyeltem volna egy nagyot, hogy ez nem jött be, megkapja azt, amit megeszik, hogy legalább legyen valami a gyomrában, és 1-2 nap múlva újra próbálkozom. Már csak azért is, mert én úgy vettem észre, hogy a gyerekeknek valóban vannak olyan korszakaik, amikor csak egy bizonyos dolgot akarnak enni vég nélkül. De véget ér, mert ráunnak az ízére. Újra kell próbálni, talán alkalmasabb időben.

De valóban nem ismerem a családot, a gyereket. Csak azt tudom leírni, ami nálunk ill. a környezetben bevált. Nem azért, mert magamat akarom fényezni, hogy húdejobbanya vagyok, hanem azért, mert talán a fórumindító talál benne ötletet, amit esetleg nem próbált, vagy náluk is beválhat!!!!!!!!!!