Hősök, akik nem bírják a legendák súlyát

A leghíresebb öngyilkosságok mögött gyakran súlyos mentális betegségek, függőségek, feldolgozatlan gyerekkori traumák, hírnév okozta nyomás, családi tragédiák vagy szexuális bántalmazás álltak. Sokszor a külső sikereken át is láthatatlan maradt az igazi segítség, vagy maga az áldozat sem tudta, hová fordulhat.

Az élet a legendák számára sem mindig csillog, néha épp ez a csillogás bírhatatlan súlya vezet ahhoz, hogy a főszereplők lelépnek a színpadról, örökre.

Kurt Cobain, a Nirvana frontembere egy generáció hangjává vált, ám érzékenysége, drogproblémái és az elviselhetetlen hírnév végül felőrölték. Miért menekült el? Cobain egyszerre szeretett és szenvedett – a reflektorfényből, a családi felelősségből és a zenészi nyomásból, amit már nem bírt tovább. Fejbe lőtte magát, búcsúlevelében pedig arról írt, hogy lánya, Frances ne váljon „halott rocksztárrá”.

Robin Williams az Oscar-díjas színész generációkat tanított önfeledt nevetésre – közben maga is depresszióval, függőségekkel és Parkinson-kórral küzdött. Williams öngyilkossága szinte sokkolta a világot, mert mindenki úgy hitte, a humor immunizál a szenvedés ellen. Sajnos ez is csak egy illúzió volt.

Stefan Zweig a világhírű író Brazíliában, a második világháború poklából menekülve vetett véget életének. Zweig úgy érezte, hogy az a világ, amelyben hitt – a humánum, a művészetek, az összetartozás – elveszett, és nem tud tovább élni egy egészen más, rideg korszakban.

Yukio Mishima a japán író, rendező, színész a modern japán irodalom egyik csúcsa volt, miközben családja és a társadalom nehezen fogadta el – a titkok és kettősségek végül seppukuval értek véget. Érezte, hogy a saját világnézete nem fér össze azzal a Japánnal, amivé országa vált.

Chester Bennington a Linkin Park frontembere, kábítószerrel, alkohollal és súlyos gyerekkori traumákkal küzdött. Többször próbált öngyilkos lenni, végül 2017-ben sikerült neki – néhány hónappal korábban vesztette el barátját, Chris Cornellt, aki szintén hasonló utat járt be.

Mind olyan nevek, akik életében a csillogás elfedte a kivűlállók elől a tragédiákat, és azt a belső vívódást, ami végül a halálukhoz vezetett.

A legendás öngyilkosságoknak (főleg fiatal sztároknál) gyakran társadalmi utórezgése is van: a Werther-hatás szerint bizonyos híres halálesetek után megugrik az öngyilkosságok száma, mert sokan követik a példát – főleg, ha rajongóik maguk is sérülékenyek.