Csak egy Anya? Vagy a gyereknevelés munka lenne? (beszélgetés)

Hidd el,a 4 testvérem mellett elég sok mindent láttam,tapasztaltam.És hugomnál is látom,tapasztalom ugyanezeket:)

Amiket leírtál,azt mind tudom.

Egyedül a terheségeket nem,abból csak egy volt.De anya és hugom mellett ott voltam,láttam,hallottam őket hogy épp milyen nekik.

Ha úgy alakul,akkor lesz még nekem is.

Nem nevezném elb...nak azt,hogy egyedül vagyok.Max ez lehet a hibám.

Régebben nagyon hiányzott egy társ.

Mostanra már elvagyok egyedül.

Nekem nem megy,hogy akárkivel ágyba bújjak.

Nem önigazolásként írtam amiket írtam.

Ha lesz még olyan az életemben akit szívvel-lélekkel tudok szeretni,akkor együtt leszek vele.

Nincs mit helyrehozni.

Előre nézek.Ki vannak tűzve célok.El is fogom őket érni.Társsal vagy társ nélkül.

Lehet majd akkor jön amikor egyáltalán nem várom:)

És talán még babám is lesz még:)

Ami fontos nekem,az mindenem megvan:),a társ meg majd jön.

Mert ők akarnak gyereket, más meg nem, ilyen egyszerű. Az egyik ember bunjee jumpingol, a másiknak 3 lépcsőn tériszonya van.

Amúgy a férjedet miért kellett ellátni? Mozgássérült volt?

Tudom:)

Három kislány a hugomnál.A legkisebb most másféléves.Imádnivalóak,de néha ördögfiókák.

Mi öten vagyunk testvérek.

Az én anyukámnak sem volt könnyű.

De ha nem lennének,akkor hiányoznának.Nem?

Te munkának látod.

Én nem.

Sosem tartottam munkának hogy a pisis-kakis pelenkáját kicseréltem,hogy mostam-főztem,takarítottam a családomra amikor férjnél voltam,aztán a lányomra amikor már csak róla kellett gondoskodni.

Számomra nem munka felnevelni a gyerekem.Ő ajándék.Aki szebbé teszi az életet.

Ezt vagy megérted,vagy nem.

Minden nehézsége ellenére az anyaság az egyik legszebb női feladat.

Nekem is vannak/voltak mélypontjaim,de sosem kívántam azt,hogy ő ne legyen.Amikor először a kezében tartja az ember a frissen született babáját,annál mi csodásabb van?

Sajnálom azokat akiknek nem lehet babájuk,és értékelem ahogy próbálkoznak mégis összehozni.

Nekem van olyan ismerősöm,nem egy,akinek nagyon nehéz volt a babadolog.Nagyon sokat és mindenfélével próbálkoztak mire sikerült.

És így teljes az életük.A babával,illetve már nagyobb gyerkőccel.

Ha nem ez a legszebb dolog egy anya életében/legalábbis annak kéne lennie/,akkor miért próbálkoznak azok akiknek nem akar sikerülni,miért nem hagyják rá?

Csupán presztizskérdésből?Nem hiszem.

Én mindig akartam gyerekeket. Sokat gondolkodom, hogy legyen negyedik. De azt is teljesen normálisnak gondolom, ha valaki egyáltalán nem akar. Én így vagyok boldog, más meg másként.

Aki szerint meg az anyaság csupa móka, meg szórakozás annak kívánok hármasikreket (de minimum ikreket). Egy gyerekes anyaként fel nem tudtam fogni, hogy milyen az élet három gyerekkel. Hát nem lehet összehasonlítani.

Nem azért kell a gyerek,hogy majd ő tartson el.

Akármennyire is messze kerülnénk egymástól,mindig találnánk módot arra hogy találkozzunk.

Az én családom nem szétmenős fajta,szerencsére.

Sajnálom azokat is,akiket a gyerekük teljesen magára hagy.Vagy a szülő hagyja magára a saját gyerekét.

Én összetartásban nőttem fel.El sem tudom képzelni hogy ne találkozzam a családommal,a tesvéreimmel.Sosem hagynám őket magukra,és szerintem ők sem hagynának engem a sorsomra.És a gyerekem sem.

Nagyon sok függ a nevelésen.És hogy a gyerek érzi-e hogy szeretik,hogy törődnek vele.

Értem én, hogy csak te vagy helipter.

Ha nem nagyon haragszol meg, akkor a véleményed kikérése nélkül a férjemmel ketten eldöntjük a gyerekvállalás kérdését.

Hugomnak is három van,és imádjuk őket,az egész család:)

Nekem idáig egy adatott meg.De van,és ez számít!:)

Nem tudom miért emlegetitek a kort:),nektek már van gyereketek.Élnétek nélkülük?

Lemondanátok róluk?Ha újra élhetnétek akkor nem akarnátok gyerekeket?

Vagy nem tudják meg. Mit b.asztál el az életedben, hogy ennyire önigazolsz? Koncentrálj arra, hátha helyrehozható.

Ismerek öregeket, akiknek nincs gyerekük, nagyon jól vannak, köszönik szépen. Olyanokat is akik nincsenek túl jól, gyerekeseket és gyerekteleneket is.

Sajnálnám ha nem lenne unokám.De szerintem lesz:)

Nem értéktelen lenne,de nem lenne teljes értékű.Nem ugyanaz.

Egy nő életéhez hozzátartozik a gyerek,bárki bármit gondol és mond.

Ti tényleg nagyon szuperül forgatjátok ki az ember szavait:)

Ne legyen gyereked,aztán majd 60-70 évesen rájössz,hogy milyen rossz érzés.

Nekem már van,szóval én nem csúsztam le róla,és még szeretnék is.Én tudom, hogy milyen jó hogy van gyerekem.Ha újra élhetném az életem,akkor is szülnék 19 évesen.

szerintem meg nem. ez egy alapvető ősi ösztön, a legősibb, a fajfenntartás ösztöne és ennyi.bár van gyerekem, nem emlegetem őket úgy, mint az életem értelmét. velük teljes az életem, meg egyéb közhelyek, de nem csak és kizárólag róluk szól az életem.

a gyereknevelés pedig igenis munka, még hozzá kőkemény munka, főleg több gyereknél. egy gyerek mellett könnyű az élet ez tény, de ha már több van, akkor bizony nem

"Akkor nem lenne munka, ha akarnám elővenném, dédelgetném ,majd szépen kivenném belőle az elemet, és visszatenném a szekrénybe"

Én időnként egy hangerőszabályozóval is kiegyeztem volna. Esetleg csatornaváltás funkció...

A topik címe a gyereknevelés kérdése, hogy munka vagy sem.

Szerintem nem téma, hogy ki hogy csinálja, mellette dolgozik, vagy sem, nem ez a lényeg.

A gyereknevelés 24 órás szolgálat, még egy "karrierista" anyának is. A gyereknevelés munka, még akkor is, ha a legszebb.

A befektetett munkádon múlik, a gyereked jövője. A döntés évekig a tied, és a felelősség, lelkiismeret, életed végéig elkísér. 24 órás szolgálat, még akkor is ha kirepülnek a családi fészekből. Mert mint anya nem szűnsz meg. Ez egy örök és állandó munka, örömökkel, félelmekkel együtt.

Akkor nem lenne munka, ha akarnám elővenném, dédelgetném ,majd szépen kivenném belőle az elemet, és visszatenném a szekrénybe. Következmények nélkül.

Jesszus :) épp nekem van gyerekem, de nem vagyok sem jobb-szebb-értékesebb azoknál akiknek nincs

Ami meg az öregkort illeti, hát nem azért szültem, hogy majd vénségemre legyen aki rám nyitja az ajtót, hanem igyekszem az embertársaimmal olyan viszonyba kerülni -és nem gyermek/érték alapján kezelni őket- hogy vénségemre ne egyedül pusztuljak el. Hány és hány család megy szét, a fiatalok elköltöznek külföldre az öregek meg itthon maradnak, egy szál egyedül

Ha a kor számít, akkor nekem van igazam, idősebb vagyok nála :D Sőt, 2 gyerekem van, tehát értékesebb is.

Szánalmas, ha valaki a gyerekvállalástól teszi függővé bárki értékét. Ha az ő gyereke nem vállal majd gyereket akkor mi lesz? Az ő logikája szerint egy értéktelen egyedet nevelt fel.

Ha úgy alakul,lesz még gyermekem.

Én is szeretnék egy értelmes,értékes párt magam mellé,akinek szülhetek,és aki jó társam és jó apa lesz.De az ilyen nem terem minden bokorban.:)

De ki tudja,az is lehet hogy olyan párt találok akinek van már gyermeke,és elfogadom őt így.

Ha pedig nem lesz már több,egy mindenképp van.És ezért érdemes élni.

És emellett van három édes unokahúgom,akiket szintén nagyon szeretek:)