Csak egy Anya? Vagy a gyereknevelés munka lenne? (beszélgetés)

Nem, te foglalkozol fórumokon Kobuderával folyamatosan, mit gondolsz, honnan ismeri mindenki a történetet?

Nem onnan, hogy annyira kíváncsi lett volna rá.

Mások életvitele helyett, lehet a saját cselekedeteidet kellene górcső alá venni.

Lépj már túl rajta, hogy 7 éve ott hagytak és éld az életedet a gyerekeddel.

:)

Túl sokat foglalkoztok olyasmivel ami nem a ti dolgotok:)

Én,ha beírok egy fórumba,általában nem azt nézem,hogy ki hogy offolgat.Eszembe sem jutna beavatkozni ott,ahol személyesen ismerik egymást az illetők.

Ha beszólnak egymásnak,biztosan jogosan teszik.Mivel nem ismerem a háttérkörülményeket.

Ezt kellene mindenkinek észben tartania.

Én örülök hogy hamar született gyerekem,és volt tervben következő is,csak nem jött össze.

Most 35 évesen azt gondolom,hogy kicsit félek is az anyaságtól,mert újra kell tanulnom mindent ha lesz még egy babám,de szeretnék még gyereket:)

Viszont tudom hogy mivel jár a több gyerek.

Nálunk anyukám is dolgozott az öt gyerek mellett,a húgom egyenlőre otthon van a másfél évessel meg a két nagyobbal,de a nyáron már visszamenne dolgozni,legfőképp az anyagi dolgok miatt,mert fizetni kel la házat,autót,stb,és kicsit szűkösen jönnek ki most.

Nem panaszkodik egyik sem,hogy mindenre fáradtak.

(Nem is volt szurkálódás. Így már értem, hogy miért az anyasággal önigazolsz. Arcbőr vastagságának a kérdése ennyire kiteregetni a magánügyeket, akár egy naplóban is, amit utána nem törölsz, hanem kint hagysz, "egy-két év múlva" is. Sok minden megmagyaráz a te bajod.)

A témához mondom: sajnálni csak azt lehet, aki semmiben nem tud kiteljesedni élete folyamén, csak végigszenvedi az életét, ami csak úgy megtörténik vele.

Nem viszony.

Én elköltöztem amikor megismerkedtünk.

És aztán váltam is.

Nem volt szeretői viszony.Sosem tudnék úgy élni hogy van valakim,és közben összejárok mással.

Mi egy pár voltunk a másik sráccal.

kinél előbb kinél utóbb. 10 éve adtam magamnak ennyi időt hogy megérjek a dologra. most már 5-öt adok csak mert akkor már így is 35 leszek. még mindig nem tartom magam érettnek az anyaságra. bár már nem ráz a hideg annyira a gondolattól, csak attól hogy ha lenne tuti elszúrnám szegényt az elcseszett személyiségemmel és ugyanolyan sérült elme lesz mint én... :D

Azok is akik 0-24-ben csak a gyerekkel vannak és másra ereje nem marad és panaszkodik azokat sem értem. ilyenkor felteszem a kérdést hogy ÉN szültem 3-4-5 gyereket?

Annyiban téma,hogy kötözködtök velem,ha merek írni oda ahol ő is:) Tisztelet a kivételnek,aki nem piszkálódik!

Személyesen ismerjük egymást,túl jól.Akkor miért bánjak vele idegenként?

Szerintem minden nőben,vagy majdnem minden nőben eljön az a zidő,hogy szeretne gyereket.És szerencsés ha lehet is neki.

Aki veri a mellét,de amellett nem jó anya,az nem érdemli meg az anyaságot.DE az ilyen emberek általában meg is bánják később,hogy nem törődtek a gyerekükkel.

"A gyermek szülését,ellátását,nevelését el kellene ismerni értékteremtő munkának.Aki életet teremt az értéket teremt, s ezt nem is szokás tagadni, csupán a jövedelemelosztásból tagadják ki mindmáig ezt az értékteremtő munkát.Még hozzá legfőbb érték teremtő,s a legfőbb érték rangja akkor is megilleti az életet, ha egy életellenes politika sokak szemében elvette a rang hitelét.

Normális ember számára nem lehet kétséges,hogy a gyermek szülése,ellátása,gondozása,fölnevelése – kivált épp a fogyatkozó társadalomban elismerésre méltó – munkát, áldozatot, felelősséget, függetlenül attól, hogy mit ismer el ebből a jövedelemelosztás, elismer-e egyáltalán valamit."

/Fekete Gy./

Azok a naplóbejegyzések egy-két évesek.

Amúgy nem hazudtam,még most is úgy gondolok pár dolgot,még ha nem is mindent.

Nem szégyellem magam,mert nincs miért.

Hamar kerültem házasságba.Tapasztalatlan voltam.

Amikor megismertem a másikat,onnantól pörögtek a zesemények.Nem tartottam két vasat a tűzben.

A másik fiú nem a szeretőm volt hanem a társamnak éreztem.

Aztán egyedül maradtam.

És mi ezzel a probléma?

Én megvagyok,és köszönöm jól megvagyok:)

A gyermekemnek van anyja és apja is.

Mindketten szeretjük és neveljük őt.

Szóval ő nem sínylette meg a válásunkat.

Még valami szurkálódás?:)

Nem, inkább gondold azt, hogy én nem felszívom magam és csapkodok.

Az egyik gyerekem betegesebb volt, mint a másik, konkrétan a kicsi. De nem normális minden hónapban megbetegednie ebben az esetben sem egy gyereknek.

A péksüteményeket én is magam sütöm, sőt, mosok is, kinti ruhát is. Csak nem érek rá naponta ezzel foglalkozni.

Ismét: más véleményét nem szükséges kikérni magadnak.

ácsi ácsi ácsi.. én nem erre gondoltam, óvassad el még egyszer :) aki CSAK azt tudja letenni és azzal veri a mellét hogy Ő anya.. na ezekkel nem tudok mit kezdeni.

Érdekes mert mindig úgy gondoltam hogy sosem akarok gyereket de kezdem azt érezni hogy lehet nem jól látom DE nem azért mert anya akarok lenni, egyelőre nem tudom miért.. lehet csak a biológiai órám csörög csak mindig szundira nyomom :D

Van immunrendszerük. Eleget vannak levegőn is. Mint írtam van köztük allergiás. Márpedig az allergis ha valaki utánanéz rájön, hogy nem az immunrendszer alulműködése miatt alakul ki. Mint írtam, nem egyformák. Nem egyformán betegesek. Gondolom a te gyerekeid nem voltak betegesek így úgy érzed van jogod ítélkezni. Legyen. Nem magyarázom többet, hogy miért mondta az orvos amit mondott, mert nincs értelme.

Ja és igen, sokat kell mosni. Főleg, hogy sokat vannak levegőn. Jelenleg a szánkózós hógolyózós ruha az egyik adag. A másik az, amibe suliba járnak. Latyak van, mire hazaérnek szutykosak. Ha megvárnám a hétvégét a ruhákkal akkor egész hétvégén csak mosnék.

Főzés: Én ritkán főzök két napra. Egyrészt mert nagyon nagy mennyiség kéne, másrészt megtehetem, hogy minden nap főzzek. Igaz, így is nagy mennyiség kell. Ha csak a reggeli tükörtojásokat nézzük is, minimum 10 darab kell belőle. A péksüteményeket magam sütöm, mert a lányom tejallergiás és így biztosan nincs a kakóstekercsbe tej. Fiaim vannak, nagyétkűek. Ráadásul apumról is én gondoskodom. Tehát hét fős háztartást vezetek, amiben van munka.

Ha tényleg csak a viszketegsége miatt megy el,és nincs semmi más a háttérben,és a gyerek megsínyli annyira hogy egy beteg szellemű lesz,keserű,boldogtalan a szülei miatt,azt én is sajnálom.

De nem minden kapcsolat ilyen!Most hol van a széles látóköröd?:-)

Nehezedre esik az értelmezés.

De mélyebbre ástam, ahogy kívántad: a naplódig, amit eddig nem tettem meg. Adva vagy te, aki ezen a fórumon kezdtél el nyilvánosan viszonyt kezdeni egy itteni pasival, annak ellenére, hogy házas, gyerekes nő voltál. Az illető miatt szétdultad a családod.

A szeretőd lelépett, te pedig 36 éves korodra azzal vagy elfoglalva, hogy az illetőt mocskolod a nyilvános naplódban, követed, hogy kivel, mit tesz, kinek ír a naplójába, kinek teszi a szépet stb.

Közben meg ott állsz a gyerekeddel egyedül, mert te dobtad ki az apját a potenciális új pasid miatt.

Elég mélyre ástam?

Én nem értek egyet veled ebben.

Mert van akinek az a hivatása hogy szül 5-6 gyereket és békében,szeretetben.boldogan felneveli őket,és értékes embereket nevel fel.

Van aki karrierista,vállalkozások,cégek élén áll,közben szül,és ő is képes felnevelni értékes emberré a gyermekét.

Nincs különbség az ilyen anyák közt.

Azok közt van különbség akik szeretetben és akik nem szeretetben nevelik fel a gyermeküket.

Az, hogy nem értesz egyet valakivel, nem jelenti azt, hogy sajnálni kell. Miért kéne? Olyan embereket kell sajnálni, akik a saját döntéseik nyomán boldogtalanok lesznek (de igazából még őket se). Egy gyerektelen, de tökéletesen boldog emberen nincs mit sajnálni.

Inkább írd azt, hogy elítéled, de ne azt, hogy sajnálod. Teljesen értelmetlen. Akkor mindenkit sajnálsz, aki nem a te értékrended szerint él?

Szerintem fogalomzavaraid vannak:)

Vagy csak figyelmetlenül olvastad a hozzászólásaimat.

Áss egy kicsit mélyebbre,drága!:)

Hol van az megírva,hogy az apjuk nem szereti ezután a gyerekeket?Ez nem törvényszerű.Szerencsére:)

Ráadásul nem mindig félrekettyintés a cél,és a "szerető" nem szeretőnek hanem társnak van "kikiáltva".

Aztán persze az sem törvényszerű hogy együtt maradnak.DE attól a gyereknek még van apja és anyja és ugyanúgy szeretik a gyereküket.

Amit leírtál,a félrekettyintés,a szerető dolog,és ha emiatt az apa a gyereke felé sem néz,az tényleg sajnálatra méltó.

Akkor kibontom, mert így nem eszed: a széles látókör azt jelenti, hogy nem csak az fér bele a picike fejedbe, ami a te életedben van, hanem képes vagy felfogni azt is, hogy más emberek, más életet élnek, más, de teljesen a tiéddel egyenértékű indokok alapján.

Így már érted vagy még így sem megy?