Csak egy Anya? Vagy a gyereknevelés munka lenne? (beszélgetés)

"Az én szememben értéktelenebbek és sajnálatra méltóak azok az emberek akik úgy élik le az életüket hogy nem vállalnak gyermeket."

Akkor szedd ki a szemedből a gerendát!

Én megértem amit írsz.Csak aztán ne sírjanak azok,akik elutasították a gyerek gondolatát.

Tudom,hogy vannak olyan emberek.

De én nem fogok velük sose egyetérteni.

Ha nem lenne gyerekem,akkor nagyon is vágynék rá hogy legyen.

Ha te szerinted az a széles látókör ha nem vállalok gyereket ilyen-olyan okoknál fogva,akkor hidd azt.Szíved joga:)

Az én szememben értéktelenebbek és sajnálatra méltóak azok az emberek akik úgy élik le az életüket hogy nem vállalnak gyermeket.

Nem hiszem, hogy dolgos hétköznapokon olyan ételeket kellene enni, melyeknek csak az előkészítése 40 perc. Ennél sokkal többféle étel van.

Az pedig nagyjából a te saját, személyes problémád, hogy valaki véleményét képtelen vagy feldolgozni és sárba tiprásként éled meg, s azonnal öltözködsz is.

Abszurd naponta 3 adagot mosni, az legalább 18 kg ruhát jelent, minden napra. Ettől még csinálhatod.

Én naponta 3 adagot mosok (5 gyerek+ 2 felnőtt), és bizony mire a krumplit megpucolom eme hadseregnek, az már 40 perc...:)

És igen...az enyémek sportolnak, gyalog járnak az iskolába, ez napi másfél km séta, kielégítően táplálkoznak, de bizony valamelyikkel mindig van baj, lévén közösségbe járnak.

Már megint a másik sárba tiprása....

Nincs abban semmi rossz szerintem,ha valaki nem rajong úgy általában a gyerekekért, ez egy beállítottság, ami vagy megvan, vagy nincs valakiben, és nem KELL, hogy minden nőben meglegyen. Én azt mondom egyébként, nem olyan egyformák a kisgyerekek, mint sokan beállítják, már egészen kicsike korban is vannak kedves és kevésbé kedves, vonzó és nem vonzó gyermekek, és pusztán attól, hogy 62-es a méretük, még nem lesz mindegyikük bájos és ölelnivaló, még feltétlenül érdekes sem.

Épp elég, ha az ember a saját gyermekéről gondoskodik odaadóan és szereti feltétel nélkül, nekem sem volt soha ingerem megbabusgatni más gyermekét. És szégyen, nem szégyen, most is előfordul, hogy ha egymás mellett van egy egy kisbaba és egy kutya, a kutyát nézem meg inkább, és olvadozom, hogy milyen szép:) De vannak gyönyörű kisbabák is, ahogy gyönyörű nők és férfiak, akiken óhatatlanul megakad az ember szeme.

De a sajátomat már most rajongásig szeretem, pedig meg sem született:)

Csak egy szót cserélek ki a mondatodban:

"Az olyan nőket sajnálom, aki elutasítja a SZÉLES LÁTÓKÖR gondolatát, aztán későn jön rá, hogy mennyire más lenne az élete, ha lenne SZÉLES LÁTÓKÖRE."

Mielőtt: van gyerekem.

Megint szupi vagy a szavak kiforgatásában!:)

MIért kéne neki a fél város,ha van neki egy akivel szeretik egymást?

Vannak még tisztességes és hűséges emberek.És felelősségtudóak,akik nem hagyják el a gyerekeiket,a szerelmüket egy olcsó numeráért.

"Én többre tartom magam, mint ösztönlény, ez kb. az állatokra igaz. Ha te ennyire tartod magad biztos igaz, rád nézve."

Èrdekes elgondolás, hogy az a nö, akit az az ösztön hajt, aki igy van genetikailag kódolva, hogy gyereket szeretne, az egy állat.

A börgyógyásznömnek 3 gyereke van. "Jaj, olyan édesek azok a picik! Dehát nem szülhetek már többet."

Nem hinném, hogy ö egy állat, sokkal inkább egy erös anya-tipus.

Nem mert már megvan, megszereti az ember, legalábbis célszerű. De ő egy baleset eredménye, ha rajtam múlik nagyon esélyes, hogy soha nem lett volna gyerekem, én 100 macskás nőként képzeltem el az életem.

Attól hogy gyerekem van én kifejezetten nem szeretem a gyerekeket, a sajátomon kívülieket természetesen, de ki tud akasztani az enyém is. Én a gyerekem előtt és azóta sem fogtam kézbe csecsemőt, kisgyereket -noha van húgom- egyszerűen igényem/vágyam sincs rá.

Ez már az ő bajuk.

De lehet hogy máskor összejárnak.

Ha pedig nem ér nekik annyit a család,hogy hazajöjjenek néha,akkor őket is sajnálom.

Én sosem leszek ilyen,és a családom sem.

Nem egyformák az emberek.Van akinek fontos a család és az összetartás,és van akinek nem.

Nem fogom értéktelennek tartani,de sajnálnám ha nem lenne neki.

De szerintem neki lesz,mert szereti a gyerekeket.

Én ha újra élhetnék,akkor is szeretnék gyereket.

Sosem akarnék gyermektelen lenni.

Én nem az a típus vagyok.

És nem tudom megérteni azokat,akik elvből tasítják el a gyereket,merthogy az rossz lenen nekik.Én sajnálom őket.

Ebben sosem fogok egyetérteni veled.

Akiket én ismerek és gyermektelenek,mind vágynak a gyerekre.Akinek meg már nem lehet,ők bánják hogy sosem volt.

Akkor meg miért baj ha én mostam főztem takarítottam,ha szívesen csináltam meg?

Miért kell ezen kötözködni?:)

Ha szeretünk valakit,akkor szívesen gondoskodunk róla.

És amiben tud ő segít.

Ez nálunk is így volt.Volt amit ő csinált,volt amit én,volt amit együtt:)

Sőt a mai napig,ha tud segít nekem,ha én tudok akkor én segítek,még így is hogy elváltunk már jó régen:)

Én meg rengeteg gyerektelent ismerek akik többet érnek sok gyerekesnél. Te sose fogod megtudni, milyen gyerek nélkül élni, én sem. Senkinek nincs összehasonlítási alapja.

Ha a te gyerekednek nem lesz gyereke őt is értéktelenebbnek fogod tartani?

hogy mostam-főztem,takarítottam a családomra amikor férjnél voltam,

Ezt te írtad, ebben sehol nincs, hogy együtt csináltátok. Amúgy nincs férjem, így ez a kérdés értelmetlen. De nekem egyértelmű, hogy ami munka van azt aszerint osztjuk el, kinek van rá több ideje, kedve, tehetsége.

Rosszul ismersz:)

Én úgy gondolom,hogy az anyaság nem munka,és sajnálom azt aki úgy él és hal meg hogy nincs gyereke.

Nem kell velem egyetérteni.

Majd megtudják az emberek,hogy milyen érzés,ha sosem vállalnak gyereket.Az ő dolguk.

Én akkor is értéktelenebbnek látok egy gyerek nélküli embert,mint egy anyát és apát aki szereti a gyerekét és törődik vele.

Megint a kiforgatás?:)

Nem volt mozgássérült.

Ő is sokmindent megcsinált ha ráért.Mellette dolgozott,és én is.Nálatok a férjed mos főz takaírt,vagy együtt csináljátok?

Még valami szurka-piszka?:)