Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az elfogadás hatalma fórum

Az elfogadás hatalma (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az elfogadás hatalma

1 2 3
81. b8d9424d72 (válaszként erre: 80. - Útkereső68)
2012. febr. 2. 21:41
bevallom, fogalmam sincs...
80. Útkereső68 (válaszként erre: 79. - B8d9424d72)
2012. jan. 31. 08:03
Ritkán, de itt vagyok!Mire irányul a kérdésed?
79. b8d9424d72 (válaszként erre: 78. - Útkereső68)
2012. jan. 27. 22:29
az jó... itt vagy valahol útkereső??
2012. jan. 24. 07:47
Köszönöm ezt a cikket! Átéltem mindent, amit itt leírtál. Igaz több évembe telt, de megérte. Nem tudatosan indult, de szép lassan eljutottam az elfogadásig. Igaz van még min csiszolni, az ego nem hagyja könnyen magát. De elmondhatom, hogy naponta átélem az élet csodáját.
77. b8d9424d72 (válaszként erre: 76. - Marduk)
2012. jan. 22. 16:18
MINDENKI MAGÁBÓL INDUL KI.
76. marduk
2012. jan. 22. 15:02
Azért ne akarjunk annyra agyon nyomni másokat a fenemód szeretetünkel mert nem biztos hogy kérnek belőle.Aki szeret másokat gorcső alá tenni még van nagy adag Ego benne és nem is a szeretet iratja amit ír.
75. Nikice (válaszként erre: 68. - Csipkerózsika)
2012. jan. 22. 12:16
Köszönöm a kiigazítást, valóban élesen elhatárolható meddig egészséges öntudat és honnan egoizmus.
74. Nikice (válaszként erre: 71. - Ananászok)
2012. jan. 22. 12:04

Értem, mire céloztál, és ha ezt olvasnám valakitől, feltételezem, hasonlóképpen vélekednék az illetőről, és az egojáról. Részemről ez felismerés volt, és nem erre építkezem, mióta csak élek. Ellenkezőleg. Túl sokáig éreztem magam elnyomottnak, elnyomhatónak, bizonytalannak, kevesebbnek. Részletekbe nem mennék, és nem is szeretnék kifogásokat keresni a múltból, miért mit tettem, vagy éreztem. Pláne nem szeretném a környezetem okolni érte. Egyszerűen csak arra utaltam a bejegyzéssel, hogy picit bort iszik és vizet prédikál, aki mások életét igyekszik megoldani, holott a magáét a sorstól, Istentől, szerencsétől teszi függővé. Itt most megint hangsúlyozom, hogy nekem is van hitem, én is bízom a szerencsében is, és tudom, hogy vannak körülmények, amikre nincs ráhatásunk.

Nem vágyom csodálatra, jelenleg annak örülök, hogy elfogadtam azt, amibe születtem, és elhiszem, hogy van némi ráhatásom, mit hagyok magam után (nem materiálisan).

73. Csipkerózsika (válaszként erre: 70. - B8d9424d72)
2012. jan. 21. 20:21

Én csak a legelső parancsolatról beszéltem, és itt most nem a Bibliáról vitatkozunk, hanem az egóról és az önszeretetről.

Amúgy egyetértek, de most nem ez a téma.

72. Csipkerózsika (válaszként erre: 71. - Ananászok)
2012. jan. 21. 20:19
A két dolgot nem lehet ilyen élesen elhatárolni egymástól. De az biztos, hogy azok az emberek, akik nem szeretik magukat, sokkal nehezebben jönnek ki másokkal, és nem tudnak adni.
71. ananászok (válaszként erre: 67. - Nikice)
2012. jan. 21. 16:45
Tisztelve,és elfogadva amit irtál, röviden annyit fűznék hozzá nem biztos,hogy jól cselekszel ha a gombhoz keresel kabátot,nert nagyon úgy fest,hogy te ha kell tűzön-vizen át előszőr megteremted a magad boldogságátlegyen az anyagi szellemi,mindegy minek nevezzem boldogságnak,majd utána jöhet a másokkal való önzettlenség,másokat, boldoggá tevés,mások életéhez való kapcsolódásod.Nézd meglehet próbálni ,tartok tőle botladozni fogsz onnantól..amikor megérzed azt:hurrá én már boldog vagyok, én már szeretem magam,én már elfogadom magam, én készb vagyok, most már lehet engem is szeretni,végül is akár csodálni,hogy valakik-valaki részese lehet a boldogságodnak.Kivánom ,hogy sikerüljön, ekkora EGO-val részemről kizártnak érzem.figyelj és halld meg a belső hangokat, mert eltévedsz a külvilág zajában.
70. b8d9424d72 (válaszként erre: 68. - Csipkerózsika)
2012. jan. 21. 16:02

A Biblia elég téves megállapításokkal igyekszik az egész emberiséget a mocsokban tartani.

Felvázol nekik egy elérhetetlen célt és megadja a papság eszközeit ennek megvalósítására.

Kész baromság!

69. Csipkerózsika (válaszként erre: 67. - Nikice)
2012. jan. 21. 10:27

Az egó kétarcú dolog. Egyrészt funkciója szerint segítenie kell a boldogulást, másrészt megpróbál megvédeni minket. Ugyanakkor az, hogy segíti az érvényesülést, illetve védelmet ad, nem válik mindig javunkra, mert hajlamosíthat a gátlástalanságra, hogy olyan dolgokat tegyünk, szerezzünk, amik végső soron nem válnak a javunkra (pl. vágyak), ugyanakkor megpróbálhat megvédeni olyasmiktől, amik látszólag kárunkra lennének, ugyanakkor a fejlődésünkhöz szükségünk lenne a megélésére (ld. félelmek).

Alapvetően az egó eszköz, és amíg a funkcióját betölti, addig remek dolog. Akkor van baj, ha nála a kormány...

Egy kínai mondás szerint az egó remek szolga, de borzalmas úr.

68. Csipkerózsika (válaszként erre: 67. - Nikice)
2012. jan. 21. 10:20

A Biblia szerint a legfőbb parancsolat: Szeresd felebarátodat úgy, ahogy önmagadat.

Tehát legelőször szeresd magadat, ez az alap, azután hasonlóképpen a többieket is. Az önszeretet valóban az egyéni boldogságunk egyik kulcsa, szükséges és nagyon fontos dolog.

De az egoizmus nem. A különbség annyi, hogy az egoista csak magát szereti, méghozzá erkölcsi gátlás nélkül hajt a saját boldogságára, tehát nem számít, kin-min keresztül kell taposnia.

67. Nikice
2012. jan. 21. 08:20

Picit "tiltakozom" az ego ilyen negatív színben való feltüntetése ellen :)

Az ego sokkal-sokkal fontosabb annál. Hajtóerő, ahoyg ti írtátok. Egyes vallások is arra tanítanak, légy önzetlen, hozz áldozatot másokért, légy előzékeny, alázatos. A boldogságot a szerencsére bízták.

Bizonyára felszisszennek páran, de úgy gondolom, hogy nekem saját magamnak elsősorban (nem minden helyzetben, minden körülmények között) de a magam boldogsága kell az elsődleges legyen. Hogyan tehetnék másokat boldoggá, ha én folyamatosan lemondok, elnézek, bocsájtok? Igen, van amikor a boldogsághoz pontosan a fentiek kellenek, de az egoizmus önmagában szerintem pozitív dolog. Aki saját életét nem tudja irányítani, saját érzéseit nem tudja kezelni, saját boldogságát/boldogulását nem tudja kezébe venni, hogy várhatjuk el, hogy mások életében kifejtse ezt a hatást? Itt is azt hangsúlyozom, hogy arra figyelünk-e -miközben magunk boldogságát keressük- hogy mások érdekeit ne sértsük.

Amíg magamat nem fogadom el, nem szeretem eléggé, elég nehéz másokkal megszerettetnem, vagy elfogadtatnom magam.

66. b8d9424d72 (válaszként erre: 58. - Marduk)
2012. jan. 20. 21:35

Bocsánat kedves marduk, én nem meghalni akarok, hanem újra a szellemi dimenzióban lubickolni.

Szerintem különbség.

65. marduk
2012. jan. 20. 20:24
Az is valami ha felismeri az egot valaki hát még az ha tudja,hogy kezelni kell,nem endedni,hogy teljes uralmat szerezen a tudaton.Bölcseség kell a felismeréshez és idő.
2012. jan. 20. 16:23
Van egy buddhista tanítás: ami nincs a jelenedben, arra nincs is szükséged. Ha lenne, akkor behívnád, megkapnád. Isten nem gonosz, és nem büntető, ő nem akarja, hogy szenvedjünk, és alig várja, hogy megadja, amit kérsz. „kérjetek, és megadatik”. De nagyon tudd, hogy mit kérsz, mert pont azt adja, amire vágysz. És ilyenkor verhetjük a falba a fejünket, még akkor is, ha tiltakozunk, hogy nem ezt kértem, nem így akartam, nem így gondoltam. Ez már utólagos magyarázkodás. „anyám, én nem ilyen lovat akartam”.
2012. jan. 20. 16:12

Agyunkban rengeteg gondokat cikázik, sokszor olyan mértékben, hogy szinte zúg a fejünk. Ezeket a sebesen cikázó gondolatkavalkádot én zajnak hívom. Ebben a zajban szinte alig hallható a saját hangunk, mert az ego célja, hogy ezt megakadályozza. Ha nagy a zaj, nem észleljük az ego ténykedését. Ahogy haladunk a belső csend állapota felé, úgy lesz az egyre észrevehetőbb. A belső csend állapotában saját hangunkat halljuk, vagyis azét a spirituális lényét, akik valójában vagyunk.


A zajt az "ügyek" generálják. Aki csak az anyagi világban él és mozog, szerintem ezt, amit írok, nem is érti. Ahhoz fel kell fedezni azt, amit úgy hívnak, hogy belső világ. Az ego fő célja ennek megakadályozása és legtöbbször a vágyak manipulálásával dolgozik. Az ego tulajdonképp a személyiségünk tükörképe, mégpedig egyfajta ellenpontként annak az ellenkezőjét vetíti ránk. Tehát ha az egonknak engedelmeskedünk, tulajdonképp a személyiségünkkel ellentétes módon cselekszünk.

2012. jan. 20. 16:10

Az ego át tud töltődni egyik emberről a másikra. Ha valakiben kevés az ego, akkor a rendszerszintű védelmi programjának köszönhetően másokról azonnal automatikusan töltődni kezd. Így tudunk másokat is tisztítani, ha rendelkezünk az ego kiszorításának technikájával. Ehhez Angyallá kell válnunk.


Az Ember Angyallá aktiválása - Fénytestünkkel egyesülés

61. marduk
2012. jan. 20. 12:12
Az Ego nagy hajtó erő na ezt kell kordában tartani.Nem is jó a fiatalokat arra inspirálni hogy az Egot nyomják el.Szükséges hajtó erőmert a szerelmes is azért szeret viszont mert szeret Ő,engem Érám néz rám vágyik.Ez a kedves dolog tőle mjen jó: az Isten JHV(J jod az az a szerencse,H az erő hiegrofrant,a V a Vau a szeretök)ez a teremtés.
60. marduk (válaszként erre: 59. - Ananászok)
2012. jan. 20. 12:03
Tudod ez a baba valamikor mint sperma az életért hajtotta magát.Értem mire céloztál a felruházásra amit nem bíztos a baba is akarja és még az álarcról nem is beszéltünk.Megélted a nélkülözés időszakát az elmúlt rendszerben mert alig tellett valamire,nem?Meg kell tanúlni felnőtként élni ha már azok vagyunk csak sajnos az embert az orránál fogva lehet vezetni ha anyagi jólétre apentálnak.A mai gyerekek megvivják a maguknak a célokat, ha nem türjenek éveket kell várni Ám legyen ha ennyi ídő kell hozzá.ÉLVEZD a megérdemelt nyugdíjadat ha van a staféta a gyerekeké.Éhen mégsem halnak.
2012. jan. 20. 09:53
elfogadás,beletörődés, tűréshatár,erőszak elkövetése saját magadon,hiszen az ego már születésünkkor szembe áll az elfogadással.a baba fekszik a polyában,szülőannyafelkölti idő van szopni kell,a baba álmos aludna,ordit,de fogadd el kisbaba neked szopnod kell.mama ideges és már ekkor nem méri fel hogy a baba elfogadását sérti meg, és a mama elfogadása is sérül hiszen az ösztöne diktálja az etetést,de nem képes elfogadni,hogy a baba azt szeretné elfogadnihogy alhasson és szopna a kis kiszolgáltatott amikor neki éhsége jelezne.ami pedig a felnőtt korában élet cimén nyakába hullik,munkahelyelvesztés, hétköznapi nélkülözés, ha a család szétesik,és még sorolható a nagybetüs élet,most szándékosan az árnyoldalát nyomom.ennek a babának lehet beszélni az elfogadásról, a megértésről,boldogságról,belső békéről,hogy a problémát mi generáljuk az egonkkal, a végeredmény az öngyilkossági statisztika számadatai.
58. marduk (válaszként erre: 54. - B8d9424d72)
2012. jan. 20. 09:02
Valószínű a zűrzavar ébened van és társul hozzá a tapasztalatlanság.Az ember csak azt nem tudja hogy a boldogságot magának szerezze meg ne mást akarjon boldoggá tenni.Igen nem is kell olyan sok a boldoguláshoz,ez akkor jön be ha nem viszonyulunk másokhoz.Mi is kell az élethez?Energia.Néz körül mennyi többlet vesz körül.Aki nem tudja magát elfogadni szokott a halál gondolatával játszani.Én a tehetetlenségemnek áldozata voltam ettől akartam úgy szabadulni hogy megakartam halni,de gondolkodó lények vagyunk a gyeplőt amivel irányítasz másokat vagy magadat,lazíts rajta.És gondolkodj el valójában igazad van e.
57. Hannapanni (válaszként erre: 55. - Omaja)
2012. jan. 20. 08:32

:-)


Én sokszor élvezem, hogy itt vagyok, és hogy nagyjából értek/átlátok dolgokat. Persze amikor beborulok, akkor én is "haza akarok menni", de nem ez a jellemző állapotom.

Amíg van bennünk vágy, addig úgyis jövünk, akkor meg próbáljuk élvezni! :-)

56. Csipkerózsika (válaszként erre: 54. - B8d9424d72)
2012. jan. 20. 08:02

Csak hogy ez szépen lassan változik, és ezt megtapasztalni csodás.

Tanulni vagyunk itt, és igen, mi döntöttünk így.

55. omaja (válaszként erre: 54. - B8d9424d72)
2012. jan. 20. 07:54

Azt azért ne feledd, hogy te magad döntöttél úgy, hogy ebben a bonyolult, nehéz időszakban akarsz leszületni és tenni a dolgodat... Aki érti (vagy azt hiszi érti)mi történik, annak sem könnyű, de talán másképp viszonyul és éli meg a dolgokat. Akinek fogalma sincs erről az értetlenül áll a dolgok előtt, szenved és büntetésként éli meg.

Én is szoktam mondani viccesen, hogy majd odaát, ha újra leszületni készülök, vágjon valaki fejbe...:)

54. b8d9424d72 (válaszként erre: 53. - Marduk)
2012. jan. 19. 20:26

Én például már alig várom a halált! Végre visszamehetek kicsit lazítani. Ez a világ elég rendellenesen működik, nagyon sok a tudatlanság, ráadásul ezt igyekeznek fenntartani is bizonyos körök.

Azt kell, hogy mondjam, itt a Földön nagyon nehezen alakulnak a dolgok, minden körülményes, az emberek nem ismerik sem egymást, sem önmagukat, nem tudnak egymással érdemben kommunikálni, erőtlenül élik mindennapjaikat, semmilyen emlékkel nem rendelkeznek önmaguk felől.

53. marduk
2012. jan. 19. 18:08
nagyon jó rendezőnek kell lenni mert a szerepet is magunkra osztjuk és az a lényeg ne érezzük ripacsnak magunkat.Még azt is megengedjük magunknak,hogy kritikusok is magunk legyünk.Van olyan aki bíró szerepet vesz magára,olyan kritikát mér önmagára,de legyen önmaga nagyon jó ügyvéd is,és mégis azt tanácsolom hagyja abban ezt a benső szerepeket.Nagyon sokan élnek ekkora nivodásban azt könnyen ismerheted fel alig mer felnézni mások szemében.Ha a benső bíró halálra ítél akkor előbb utóbb azzal is végződik.
52. b8d9424d72 (válaszként erre: 47. - Nikice)
2012. jan. 19. 09:05

ez is igaz! én is próbálom fejleszteni magamban ezt viselkedést, de ahogy írod, nagyon nehéz.

Mégis érek el sikereket, és ha kicsik is, de boldoggá tesznek, hogy megoldottam őket lelki szinten. Nehéz az élet azoknak, akik sokat vállaltak be. Őket érik is kihívások, de azért, mert tudnak megoldást találni rájuk.

Az átlag a kényelmes gondolkodás, erőlködés nélküli létet választja, persze nekik is vannak feladataik, de más szintűek.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook