Az egyke szindróma (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az egyke szindróma (Gondolatok)
Az unokabátyám egyke gyerek. Amikor nálunk ebédelt csak azt láttuk, hogy a legjobb falatokat, amiket mi meg szoktunk osztani a nővéremmel, a legnagyobb természetességgel veszi ki a tálból és eszi meg.
Nem szóltunk neki, mert ő volt a vendég... :)
Mi hárman voltunk, vagyunk. Beidegződött, hogy bármi megoszthatóm van, azt megosztom, ez mai napig megmaradt. Képtelen lennék dugdosni egy csokit, fagyit, akármit. Levágom a sarkát, többit odaadom. Ahogy felkockáztam a dinnye maradékát, ki is osztottam. Amikor kirakom a törölközőket, férjemé a puhább. Ő meg átcseréli az enyémmel 😃 Megesett, hogy addig vártunk a primőrrel, déligyümölccsel, egye meg a másik, végül ki kellett dobni.
Nekem két gyerekem van, de nagyon ismerősnek van egy gyereke. Egyik sincs elkényeztetve, egyikőjük sem önző. Szuper gyerekek/felnőttek. Szóval ez az "egyke szindróma" egy jó nagy baromság.
Egyke vagyok, nem kényeztettek el különösebben, de egy kicsit tényleg önző vagyok. Ugyanakkor az a megfigyelésem, hogy akinek testvére van, az sokszor még önzőbb, legalábbis akinek gyerekkorában soha nem volt semmi igazán a sajátja, hanem mindenen meg kellett osztoznia/küzdenie a testvéreivel, beleértve a szülők figyelmét és szeretetét is.
Általánosíthatunk, de minek? Ismerek elkényeztetett egykét. De ugyanígy van a környezetemben önző testvér, és önzetlen, empatikus egyke is. Nem érdemes sztereotípiákból kiindulni.
Inkább most már a sok felnőttre jut 1 gyerek a kényeztetős helyzet szerintem. Van olyan gyerek aki megszokja hogy 8-10 vagy még több felnőtt rokon pátyolgatja.
Jómagam és férjem is egykék vagyunk, egyikünket sem kényeztettek el, érettségi után mindketten kirepültünk és hamar a saját lábunkra álltunk (külön-külön). Férjemet különösen nem kényeztették el, egyetlen gyerekként és unokaként pont, hogy rá hárult minden elvárás és be nem teljesített vágy.
Nekem mindig is hiányzott egy testvér, úgyhogy én nagyon szeretném, ha születendő kislányom nem egyke lenne majd.
Egyébként a családban pont, hogy többgyerekes felállásban láttam az elkényeztetést valamelyik gyerek irányába, leginkább a legkisebb felé.
Haha 😃 A büdös életben nem foglalkoztak velem, 16 évesen meg mehettem isten hírével.
Egyke vagyok,,,és igen, mint első gyereket/unokát a családban elkényeztettek.
Viszont a minták amiket láttam és a környezet amiben felnőttem szinte kizárta a "szindrómákat":)Most úgy mondanám minden kényeztetés ellenére életre neveltek.
Nem hallottam még erről a szindrómáról, de hülyeségnek tartom. Nem lehet általánosítani.
Egyke gyerekem 20 évesen külföldön járt iskolába. Egyedül, ismerős nélkül. Nem volt elkényeztetve, ellátta magát, ahogyan tudta. Azóta is.
A társadalomban régóta makacsul tartja magát a sztereotípia, hogy az egyke gyerekek elkényeztetettek, nehezen illeszkednek be és később önző felnőttekké válnak. Ezt a jelenséget gyakran egyke szindrómának is nevezik.
Ugrás a teljes írásra:
Az egyke szindrómaTovábbi ajánlott fórumok: