Avoidant személyiségzavarral élők (beszélgetés)

Igen arra gondoltam 😁

Okés ha nem esel túlzásba

mi az az elmacskásodás?

ne legyek bolond macskás nő?:))

de nem szoktam őket halálra kényeztetni, kinti cicák voltak

jó éjt!!

nagyon félek a vizsgahelyzetektől, hogy hülyének néznek

félek a megítéltetéstől, azt vettem észre és ha valami rosszul sikerül, akkor azt saját magamra vonatkoztatott értékítéletként fogom fel, ezen is jó lenne változtatni

Gondoltam, újra beszerzek egy macskát, volt, hogy egyszerre kettő is volt, de meghaltak.

Bár mostanában a szomszéd Vöröskéje felett pótmamáskodom.:)))

A volt pasim pont a 2,5 éves évfordulònkon dobott kocsikázás közben. S tudod mi adott erőt? Egy cukker ròkabébi az árok tùlpartján. Átlátszó volt a kis vörös szőrszálai között. A pasi szülinapjára se emlékszem már,de a cukker kölyök ròkát mintha ma láttam volna- nem pedig...6?? éve..

Ez a történet lehet ide se vág de előjött 😅

Nem nehéz napi pár percet csak nem a gondokra gondolni. Bele kell jönni biztos, de ez mindenkiben benne van. Csak erősìteni kell. Én pont a családi gondok miatt sokat sétáltam céltalanul. Csak zenét hallgattam és bolyongtam. Örültem annak a kiscicánek aki tök sokáig követett (sok éve volt,de megmaradt). Örülök az esőcseppeknek ( nem vagyok bolond-de ez csak vìz) Ha eleget figyelsz,rájössz sok dologra. Az általad nem kedvelt emberek is ugyanolyan lelki gondokkal és félelmekkel küzdenek.

A séta sztem még nem sport de kicsit mozogsz s kikapcsolódást. Merem ajánlani

De ez így leírva olyan könnyű, hogy örülj az apró dolgoknak, de megvalósítva nehéz.

Gyengének, erőtlennek érzem magam, talán el kellene kezdeni mozognom is, elég lusta vagyok ilyen téren.

Muszáj lesz kinőnöd a sulis idòszakot a saját èrdekedben.

Èn az a típus vagyok aki örül a madárcsicsergèsnek,a nyíladozó hóvirágoknak s ezt senki nagyzolása nem tudja megváltoztatni. Olyan emberek társaságát keresd akik nem a külsősègekben látják az èrtèket! Mindegy ki milyen gazdag v nagydumás èn csak sajnálni tudom őket ha nem veszik èszre hogy az èlet ennèl több. Vedd Te is èszre nem jobbak mint Te s nem többek semmivel se.

A család..tudnèk èn is mesèlni. Őket így kell elfogadni. Nem tudsz rajtuk változtatni

Hú, ha én azt leírom, akkor magam is megijedek.

Sok minden aggaszt, valahogy van egy rossz természetem, hogy mindig azt veszem észre magam körül, akinek jobb vagy jobbnak tűnik és mindig kevésnek érzem magam.

Általánosban egy meghitt, pici osztályba jártam, ahol a fél osztály abból az oviból jött, ahol én voltam, aztán gimiben bekerülvén a kisvárosi akárki-nagymenők kölkei közé: szétkaptak, mint foxi a lábtörlőt. Én azóta nem érzem magam igazán lelkileg egészségesnek. Otthon meg a szüleim állandóan cirkuszoltak, két abszolút nem egymáshoz illő ember, de persze elválni nem akarnak, mert "mit szólnának hozzá".

Szia! Bocsi hogy hozzáèrtès nèlkül beleszólok,de szerintem ne aggódd túl ezt. Többször ki kell ezt beszèlned magadból,egy jó pszichológus tuti segít. Szerintem nincs szüksèg gyógyszerre csak pár barátra akik megèrtenek no meg a pszicho doki aki jo felé tereli a gondolataid. Az autizmusnak-ami tudtommal amúgy is "csak" apai fronton öröklődik ehhez szerintem semmi köze.

Mik aggasztanak úgy általában?

Menj el pszichoterápiára, egyéni munka kell hozzá, nem netes diagnózis.

Majdnem mindenki szorong kisebb-nagyobb mértékben, le lehet küzdeni, de alapjában jó, ha nem csak tüneti kezelés van, hanem az okokat is feltérképezed.

Nem kell rögtön személyuségzavarra gpndolni!

szóljál

szóval sokat olvastam róla és annyira rám illik

félelem a megítéléstől és a kudarctól és egyáltalán attól,hogy megbántanak

két szülőm van-érdekes:)-apám magasról tett rám, anya viszont igazi görcsölős,szorongós,állandóan aggódós,szeretetével megfojtós szülő volt

"miértcsakénvagyokennyire...."

egyelőre öndiagnózis

szakembernél még nem voltam

ill. egyszer voltam, de ő csak azt mondta lazán és tömören, hogy szorongó vagyok és kész

de szerintem nem ennyi

és nem akarok szorongva élni

No,végre.

Beszélsz róla?

Én most jöttem rá, hogy nekem ilyenem van.(Bár lehet kijavítasz, hogy ez nem is az)

Én olyan vagyok, hogy pl sok mindenbe örömmel belefogok, de amikor a végső megmérettetésre kerül sor -pl vizsga, akkor bepánikolok és abbahagyom.

Gyerekkoromban a szüleim végigveszekedték a napokat és gimnáziumban napi szinten bántottak,