Avoidant személyiségzavarral élők (beszélgetős fórum)
Te szeretnél diplomát vagy ez az ők vélt vagy valós elvárásuk?
Ezért mondtam, hogy menj pszichoterápiára, helyére kell tenni néhány dolgot. Minek szenvedj önmagadban, ha kaphatsz hozzá segítséget?!
Önvád: pont aza,mikor tudod,hogy Te vagy a hibás-
Ha minden tőled telhetőt megteszel és úgy nem sikerül,az más,akkor azt mondod, ennyire vagyok képes.
De ha rájössz,hogy képes lettél volna rá, csak Te...
A család elől nem menekülhetsz.
A fél család dr, meg istennyila hatdiplomás akárki.
Én meg a nagy duplanulla és nem azért,mert hülye vagyok.
Nekem annak idején fel sem ajánlotta, hogy rendes pszichoterápia legyen, hanem egyből gyógyszer. De egy vicc volt az egész. Az első egy órában hajlandó volt végighallgatni, de nem nagyon reagált, gondoltam, biztos ez is egy módszer, vagy nem tudom. De azért zavart. A lényeg, hogy értelmes választ nem nagyon kaptam a pszichiátertől. Utána kinyitott egy vastag könyvet, kikeresett nekem egy gyógyszert, azt csá. Pedig nem is lett volna szükségem gyógyszerre, csak lelki támogatásra. De helyette jó erős gyógyszereket kaptam. Azért menjenek a fenébe. Az ilyen hogy kaphatott diplomát? Nem értem. Az lehet, hogy kémiából csillagos ötös volt, de az érzelmi intelligenciája nem lehetett valami magas.
De van pozitív tapasztalatom is. Kicsit később felajánlották, hogy akarok e gyógyszert, de közöltem, hogy soha többet, és azt mondták, nagyon jól teszem.
Hoztam neked egy olvasnivalót:
Nagyon tetszik a hasonlata, mely szerint az ember lelki terhei, olyanok mint egy magunkkal cipelt tele zsák, ami újra és újra a fejünkre esik. Ahhoz, hogy könnyebb legyen az élet érdemes kipakolni a zsákunkból....
A MÚLT, ELMÚLT!
De van egy olyan is hogy:
A MÚLT: POR
Piszkosul tudja érezni magát az ember saját maga és mások előtt, ha valami nagy hibát követett el!
DE!
Az idő egyfajta távolságot teremt (a múltbéli és a jelenlegi önmaga között), így könnyebb a megbocsátás is! Erre mondják hogy az idő begyógyítja a sebet.
De ehhez fontos a lélek is, hogy segítse magát átlendülni ezeken a kellemetlen fázisokon. Ez egy belső hozzáállás. Minél megértőbb, annál jobb, annál gyorsabb, annál hatékonyabb a változás!
Amikor majd úgy tekintesz a múltbéli önmagadra, hogy:
"Minden tőlem telhetőt megtettem akkoriban. Ez voltam én akkor."
Akkor ez a mondat már nem az "önvád", hanem az "önmagadnak való megbocsátás" szemüvegén keresztül történik majd.
A megbocsátás egy nagyon nehéz témakör. Véleményem szerint, amíg nem tudsz magadra partnerként, együttérzően tekinteni (úgyis mondhatnám hogy alázattal), addig nem tudsz magadnak megbocsájtani.
Az alázat annyit jelent, hogy elfogadom a saját esendőségemet, minden bajomat, hibámat.
"Ember vagyok, tökéletlen, olykor hibázok!"
Ha ezt így nem fogadod el, akkor folyamatosan marni fogod magad. Még nagyobb sebek, még nagyobb önvád, még nagyobb önutálat, még nagyobb elidegenedés, még nagyobb fájdalom, még nagyobb boldogtalanság...
Voltaképpen a megbocsátást úgyis hívják hogy MÉGIS-SZERETET!
Bármit is tettem, tapasztaltam a múltban, ÉN MÉGIS SZERETEM ÉS ELFOGADOM MAGAM!
Ez a megbocsátás és ez az alázat is!
A megbocsátás és az alázat EGY és ugyanazon téma!
A megbocsátásnak a feltétel nélküli elfogadás az alapja!
Amíg ezt nem érted meg, addig akarhatod a megbocsátást, csak kínlódni fogsz!
Az első dolog hogy legyél tisztában a hibáiddal, majd ezt próbáld meg elfogadni. Akkor megbocsájtottál.
Ugyanez a helyzet másokkal is.
Ezt mondták a szüleid?
Itt írtál más okokat is.
A múltat úgysem tudod megváltoztatni, akkor meg mi értelme van az önhibáztatásnak?
OK:hisztis, nyafogó, buta,felelőtlen ,semmirekellő liba
De tényleg.
az el...ott lehetőségeimet,amiket félbehagytam-abbahagytam
ami miatt a szüleim és saját magam is semmibe veszem magam
soha nem múló önvád,ami felemészt
Ma hatalmasat kirándultam, de jól elfáradtam,de lelkileg ez sem segített.
Nem tudok magamnak megbocsátani, az önvád felemészt.
Én is! Amúgy ha eldöntötte, akkor sikerülni fog, mert minden támogatást meg fog kapni hozzá! Az ŐSZINTESÉG a vonzás törvénye szerint nagy hajtóerő/felhajtóerő!
Persze ez azt jelenti, hogy el kell engedni azokat az életterületeket, amik nem fogadják el az ő változását!
Nagyon fontos hogy milyen vagy alapjáraton, ahogy írtad. De még ezzel is szembe lehet menni, ahogy írtad!
Egy idő után annyira fékezed magad, hogy szükséged lesz a gyorsulásra. Minél idősebb vagy, annál nagyobb igényed lesz arra, hogy őszintén kommunikálj, lerázva magadról a megfelelés kényszerét. Ez a konfliktusok felvállalásának (nem keresésének) a záloga! Hogy igenis ki merem nyitni a számat, ha kell felemelem a hangom, ha kell, elmondom a véleményem. Nagyon sok idő, amíg ide eljut az ember, mert ez is az "érettség" függvénye.
Persze ott van a bátorság is, hogy szembe kell menni a társadalmi konvenciókkal, elvárásokkal, de egy őszinte állapotban ez már majdnemhogy mindegy!
A kérdés az, hogy mikor érik meg az ember arra, hogy ennyire őszintén képviselje önmagát!
Mert ehhez is hatalmas lelki erőre van szükség.
A többségünk rejtőzködik, hazudik, tetszeleg, stb... Nem élünk őszinte, hiteles, eredeti életet.
Az elvárásoknak próbálunk megfelelni, ami egy idő után "befeszít" minket.
Az érettség abból áll, hogy elegünk van a megfelelésből, önmagunk elnyomásából, a hazugságból, a bátortalanságból! És akkor ha szerencsénk van, egy bizonyos pillanatban átfordul a személyiség, átfordul a történet!
További ajánlott fórumok:
- Borderline személyiségzavar
- Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi a párkapcsolatban
- Van olyan tévés személyiség, akitől rosszul vagy?
- Antiszociális (szociopata) személyiségzavar avagy a mérgező ember
- Mániákus depresszió azaz bipoláris személyiség...
- Van olyan, aki még nagy vonalakban sem érzi találónak, amit az asztrológia ír a személyiségéről?