Avoidant személyiségzavarral élők (beszélgetős fórum)
EZ NAGYON FONTOS, HOGY ADDIG BETEG AZ EMBER LELKILEG, AMÍG LÉLEKBEN NEM NŐTT FEL! AMÍG LÉLEKBEN ÉS SZELLEMBEN NEM ÖNÁLLÓSULT! AMÍG NEM VÁLLALJA BELÜL A FELELŐSSÉGET ÖNMAGÁÉRT ÉS MÁSOKÉRT! HA EZ MEGVAN, ONNANTÓL KEZDVE BÉKÉS, HARMONIKUS, KIEGYENSÚLYOZOTT, ÉRETT LÉLEKRŐL BESZÉLÜNK.
Én sem tenném be! Mivel tudatilag már meghaladtam őket! Többet tudok mint egy pszichiáter. Sőt mi több: A LÉNYEGET!
A probléma kimondás = FÉL MEGOLDÁS!
De akkor is (ha baj van) a homeopátiát vagy a Bach-virágterápiát próbálja, ne ezeket a tudatromboló, függőségeket okozó (problémát elmélyítő) kemikáliákat.
Mert a szelíd módszerek segítenek felhozni az okokat és megküzdeni velük. Persze azt neked kell, de legalább felerősödsz.
Na ez az! Ha erős vagy, szembenézel vele és rákényszerülsz arra, hogy bízz magadban, ami a gyógyulás alapfeltétele!
Ha gyenge vagy, akkor el akarod kerülni önmagad, ergo nem is tudsz bízni saját magadban, nem fogsz meggyógyulni, csak lenyomod magad gyógyszerekkel.
Hát ennyi!
Ez így van csak "elaltatja" (elfojtja) a VALÓDI problémát! Okilag nem kezeli, nem oldja meg. Csak a tünet ne legyen és ezzel meg van oldva!! Hát nem így van!
igen
remélem,valamit segí,túgy érzem magam, mint egy felnőtt testbe zárt gyerek
Biztos, hogy van. Le tudtad tölteni?
Nem aakrok szektázni,de azt mondják,azért van benne egy-két érdekes gondolat.
Nem akarok semmilyen egyházba belépni
Nem ismerem, de úgy látom, erre alapszik a szcientológia. Szektázni akarsz? :D Amúgy biztos találsz benne hasznos dolgokat, mindenben van olyan.
erről mi a véleményetek?
[link]
Ezt nagyon jó tanácsnak vélem! :-)
igen, sokaknak vannak hasonló problémái, csak úgy tűnik nem a környezetemben
Minden egyre rosszabb lett,ahogy öregedtem, nemhogy nőtt az önbizalmam, de csökkent.
Ha jól meggondolom, azok sem voltak igazi barátok.
Illetve: talán én nem akartam előttük megnyílni, nem akartam, hogy rájöjjenek, milyen "lüke" vagyok, mindig nagyon tartottam magam előttük.
Gyere vissza a saját fórumodra, ne offoljuk szét a másét.
Szóbal a barátok. Miért milyen vagy?
Tudd, hogy ezekkel a gondokkal nem egyedül küzdesz.
Amit itt nem mondtunk: elmehetsz önbizalomnövelő tréningre. Ha nem alkalmazod az ott tanult technikákat, akkor is megismerhetsz hasonló problémájú embereket.
Egyáltalán nincs miért szégyeld önmagad! Tökéletes ember nincs, mindannyiunknak van ilyen-olyan hibánk.
sokszor úgy érzem magam , mint egy riadt 10 éves
ami azért elégé riasztó
mintha megálltam volna a lelki fejlődésben:))
Igen, aki lélekben nem nőtt fel.
Ahogy szeretnéd, itt mindneki annyit oszt meg magából ,amennyit akar.
Az már baj, ha egy felnőtt ember nem tudja, hogy mi baja, gyemekkorban még érthető.
Igen, akkor van gáz, ha nem tudod kimondani, hogy mi a problémád, hogy igazából mit gondolsz és mit érzel, mert fogalmad sincs. De ha végre sikerül kimondani, akkor már elkezdenek oldódni a dolgok. Ez viszont hosszú évek munkája és erre pont, hogy nem a gyógyszer a megoldás. Én pszichiáterhez többet be nem tenném a lábam.
Az első, hogy ki tudd mondani valakinek a problémáidat. Erre jó egy barátnő is, de ha az nem segít, akkor jó pszichológushoz menni. Ha már a pszichológus is azt mondja, hogy keress fel egy pszichiátert, mert gyógyszer is kell, akkor én rá hallgatnék.
Meg nem kell évekig várni, míg súllyosbodik a helyzet. Az ember érzi, ha huzamosabb ideig nincs jól.
Amikor már nagyon vészhelyzet van, akkor egyetértek, kell a gyógyszer. De csak ha már tényleg nincs más választás és életet kell menteni vele. De sokan olyan problémákra is gyógyszert írnak fel, amikre az igazi gyógyszer inkább egy beszélgetés lenne, vagy lelki támogatás. Most a saját problémámból indulok ki. Nekem is voltak tüneteim, de nem a gyógyszer segített.
Attól is függ, hogy mire kapod. Én annyi tünetet produkáltam, hogy az orvos nem tudott diagnózist felállítani. Már a végén járni nem tudtam, halálfélelmem lett. 10 nap Xanax után egy másik neurológus gyakorlatilag 2 másodperc alatt rájött, hogy gerincsérv okozza a tüneteim, de legalább el tudtam mondani, hogy konkrétan mi a panaszom. Hosszútávon persze nem jó gyögyszerezni, a problémákkal szembe kell nézni, de van amikor igenis be kell venni a gyógyszert.
Érdekes, mert pár hónapra rá az egyik évfolyamtársam is elkezdte szedni ugyanazt a gyógyszert. Ő tényleg súlyos eset volt, ezért valahol nem csodálkoztam, hogy ilyen nagy adagot írtak fel neki. De neki se használt. Kb akkora adagot írtak fel neki, mint nekem. Azt vettem észre, hogy a személyisége kicsit megváltozott, kicsit közvetlenebb lett, de nem oldódott meg a problémája. Ahogy abbahagyta, visszajött az összes régi probléma, amit eddig a gyógyszer elfojtott. Magamon is ezt tapasztaltam. A bogyó csak csak az érzelmeket nyomja el, hogy ne boruljon ki az ember, de másra nem jó. Ahogy abbahagyod, visszajön minden. Eddig mindenki ezt mesélte, aki gyógyszert szedett. Senkinek nem javaslom.
Semmi. Kicsit szédültem, mert hirtelen hagytam abba nagy adagot, de sokkal jobban éreztem magam, mintha visszanyertem volna a régi önmagam. Mintha előtte aludtam volna. A gyógyszerek csak arra jók, hogy még jobban összezavarjanak, amúgy nem oldanak meg semmit.
Pont ezt éreztem én is:) Egy nap elfelejtettem bevenni a gyógyszert, ami egyébként elég nagy adag volt, szerintem súlyos depresszióban szenvedő betegeknek írnak fel olyan nagy adagot. De egy nap elfeledkeztem róla és sokkal jobban éreztem magam, mint amikor szedtem azt a sz@rt. Repült is a kukába. A dokinak meg még egyszer elmentem beolvasni, hogy semmit nem segített a gyógyszere, sőt.
Remény és MUNKA-MUNKA-MUNKA! És persze kőkemény HIT!
Önmagad sorskönyvét tudod átírni, azaz feloldani! A külső változás csak következmény.
További ajánlott fórumok: